Janisch Attila: Az alávetettek lázadása

  • Janisch Attila
  • 2014. május 4.

Publicisztika

A filmrendező szerint elértünk a populizmusnak arra a szintjére, amikor az értelmiség már képtelen forradalmat csinálni, de még senki nem tudja, milyen hosszú az az út, amely végül elvezeti az alávetetteket a felismerésig.

Egy populista hatalom az alávetettek becsapására épül, amelynek eredménye, hogy a becsapottak a jótevőjüket látják abban, aki valójában csak kihasználja a valós problémáikból fakadó elkeseredettségüket, csupán annyit tesz értük, hogy meg is fogalmazza ezeket a problémákat, és megoldásként egy erős kontúrokkal megrajzolt ellenségképet társít hozzájuk. Ezekben a hatalmi rendszerekben, ahol a populizmus már eléri azt a telítettséget, amikor a valós helyzet racionális felismerése helyett a tömegpszichózis átcsap a valódi önérdeket a látszat miatt tagadó irracionalitásba, már nem az értelmiség fog forradalmat csinálni (teccettek volna korábban). A változást csak az alávetettek öntörvényű lázadása fogja meghozni, amely akkor következik be, amikor az alávetettek már olyan mélyre süllyednek ebben az egyre mélyülő mocsárban, hogy azt már nem rejti-fedi el tovább a populizmus.

Sajnos ez a folyamat önérlelő, önerjedő: a populista vezér és az általa elbutítottak, elvakítottak összjátéka. Egy ilyen csoport olyan zárt és komplex társadalmi formáció – közös hamis tudat a valódi egymásrautaltságban –, hogy abba kívülről szinte képtelenség beleszólni vagy beavatkozni, és ezért a folyamatokat csaknem lehetetlen ideológiai hatásokkal, racionális érvekkel, erővel felgyorsítani.

A 2014-es választások eredménye és az előtte történtek azt mutatják, hogy a magyar társadalom elérte ezt a tragikus, de egy ilyen politikai környezetben szükségszerű kollektív tudatszintet.

Rajta vagyunk a ceaușescui úton – minden vonatkozásban. Már csak az a kérdés, milyen hosszú ez az út, amely végül elvezeti az alávetetteket a felismerésig.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a progresszív, tisztán látó értelmiségnek ne kellene tiltakoznia minden olyan ügyben, amely nem lenne elfogadható semmilyen éber, racionálisan gondolkodó és érző társadalom számára, de a kialakult helyzetben el kell fogadni, hogy e tiltakozások jórészt szinte teljesen elszigeteltek maradnak, és a hatásuk is meglehetősen korlátozott. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az elszigeteltnek tűnő lázadások – a látszat ellenére – mégis beépülnek a kollektív társadalmi tudatba, tehát mégis erodálják a hatalmat, csak nagyon lassan és hosszú időn át jóformán észrevétlenül, a felszínen szinte mindig kudarcra és szükségszerű feladásra ítélve, miközben a feladásnak és beolvadásnak ezt az illuzórikus, de egyre erősebb érzetét és (hamis) szükségességét erősíti a reménytelenség, a hiábavalóság hangulata is.

Mindannyian csapdában vagyunk. A látszatok csapdájában.

Én így látom Magyarországot 2014 májusában.

Figyelmébe ajánljuk

Mindent megértve

  • - minek -

Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.

Palackposta

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

A létezés sötét ünnepe

  • Kiss Annamária

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Hogyan nyerhetjük meg az Európa-bajnokságot?

Még most sem késő, szólunk. Az európai parlamenti és önkormányzati választás előtt Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor bement az egyik tévéjébe (a legrégebbibe), ahol megnyilatkozott az egyik műsorvezetőjének (a legrégebbinek), s egyéb fontos mondandói (háború lesz, háború lesz, háború lesz, hrrrrrgggrrrxx!!!) mellett természetesen a védjegyének számító szenvedélyére is szót kerített: a labdarúgásról beszélt.

Végtelen frontok

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni. Ha a háború menetét nem is változtatja meg ez a támadás, számos jelentős elmozdulásra mégis felhívja a figyelmet.

Kifelé legény

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.

 

A holnap pajzsa

  • Szabó Attila

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

A többi dráma

Átalakítja a legendás drámatagozatos oktatást a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban a tankerület és az igazgató – utóbbi most fideszes önkormányzati képviselő lett. Az érintettek a szülői értekezleten hiába kérdeztek, hivatalos leveleikre sem kapnak választ.

„Passzívan tűrni kényszerülnek”

Akkugyárak melletti lakhatásról, kőbánya és függőhíd alatt „felejtett” emberekről, a rendeleti kormányzás salátatörvényeiről és az elmúlt évek jogalkotási gyakorlatának „mellékhatásairól” beszélgettünk a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjével és munkatársával.

Mint a golyó

Győztes, de a saját elvárásaihoz és korábbi eredményeihez képest rosszabbul teljesítő Fidesz, egy néhány hónapja feltűnt párt vártnál is jobb eredménye, a parlamenti ellenzék látványos összecsuklása – első ránézésre erről árulkodnak a vasárnapi két választás számai. Pillantsunk rájuk másodjára is.