„Elege lett az őszintétlen és bizalmatlanságra épített életből” – Orbán az emlékműről

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. április 30.

Publicisztika

Orbán Viktor levelét megírta, Dávid Katalin művészettörténésznek próbálja elmagyarázni a német megszállás áldozatainak felállítani kívánt emlékmű értelmét, jelképhasználatának helyességét, felállításának okait. Több rész is érdekesre, sőt tanulságosra sikeredett.

Először is Orbán a németeket, nem pedig a nácikat teszi meg a megszállás felelőseivé, ami pedig egyáltalán nem problémamentes. A kollektív felelősség alkalmazását épp Magyarország szeretné már oly nagyon kitörölni Szlovákia múltjából a(z ott élő magyarokat is háborús bűnösként kezelő) Beneš-dekrétumok kapcsán. Ez indokolná a birodalmi sas megjelentetését Orbán szerint (amúgy a nácikat hogyan jelentetné meg?).

Ennél is érdekesebb az angyal szerepe. Orbánnak az angyal a (nácizmusban általa erősnek vélt) keresztényellenesség megtestesítője, és mint ilyen, összefoglalóan kiterjeszthető minden áldozatra. De hogy? Kifacsart ez a logika: az elkövetők szellemi-spirituális állapotából ácsol jelképet az áldozatoknak. Miért a keresztényellenesség jelképe jeleníti meg a zsidók, cigányok, baloldaliak, melegek, értelmi sérültek áldozatainak ezreit-millióit? Ez kicsit hasonló kérdés, mint a holokauszt-soá terminológiai vita: az előbbi szó (jelentése: teljesen elégő áldozat) az elkövető szemszögéből mutat rá az áldozatra, a zsidók szemszögéből a soá (jelentése teljes pusztulás, kiirtás) pedig az áldozatokéból. Még egyszer: miért az elkövető eszmei mivoltából következik az áldozat megjelenítése? Ezzel épp azt sugalljuk az áldozatok (és leszármazottaik) felé, hogy ők kívülünk léteznek-léteztek, épp azt az honfitársi közösséget törjük szét újra, amit a Horthy-Magyarország a zsidótörvényekkel és deportálásokkal már radikálisan megsemmisített.

false

Orbán sem akarja megkerülni az evidens kérdést: nem baj-e, hogy a műalkotás ennyire egymásnak ellentmondó értelmezéseket tesz lehetővé? A válasza: „A didaktikus történelmi alkotások, melyek általánosak voltak fiatalkoromban, rám inkább lehangoló benyomást tesznek.” Tegyük félre, hogy azért Orbán magáévá tehetett volna pár kortárs emlékművet is, hogy ne csak ifjúkori benyomásaira hagyatkozzék (amelyekkel amúgy a net népe rokonítja a Szabadság térit). De azért a zagyva és a didaktikus között van pár árnyalat különbség. A mély, katartikus, erős hatással bíró emlékművek nem feltétlenül didaktikusak, mégis egyértelmű üzenetük van (utaljunk csak a Utoya szigetén történt tömeggyilkosságra tervezett norvég emlékműre, hogy kiszálljunk a politika világából).

Orbán korrektül beszél a magyar felelősségről is, bár az túlzás, hogy 1944. április 19. után a náci Németországgal kollaborálók tábora „fájdalmasan színes és széles volt”. Lezárásképpen pedig a „nemzedékünk”-ről beszél, akiket így jellemez: „politikájában elkötelezett a keresztény értékek, a nemzeti önérzet és a helyes önismereten alapuló nemzeti büszkeség mellett” – ez mégis milyen nemzedék? A Fidesz? Amely 1992-ig egyáltalán nem a nemzeti önérzet és a keresztény értékek mellett kötelezte el magát (speciel a szolidaritás és a szegénység elleni küzdelem ma sem az erőssége, minden kutatás szerint növekednek ma Magyarországon a vagyoni különbségek, köszönhetően a szociális segélyezés visszavágásának, az adójóváírás lehetősége megszüntetésének, az egykulcsos adónak). „A mi nemzedékünk(nek) elege lett az őszintétlen és  bizalmatlanságra épített életből” – mondja Orbán. Valószínűleg ebből már sok nemzedéknek lett elege. Azokénak is, akik tiltakoznak az emlékmű ellen. Azokénak is, akik követelik az ügynökakták nyilvánosságát. Azokénak is, akik átlátható pályázati, állami gazdasági működést követelnek. Azokénak is, akik szívesen leszámolnának azzal a sok-sok hazugsággal, amelyek vagy régóta élnek együtt velünk, vagy az utóbbi négy évben költöztek be az életünk legbelsőbb tereibe.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.