A látszat, hogy csal

  • 2002. augusztus 1.

Publicisztika

Hogy lett volna finomkodás Csillag István gazdasági miniszter és a kormány más, vélhetően szocialista tagjai és elsősorban a miniszterelnök között a sztrádaépítés ügyében, még jóakarattal sem mondható. Bár az is igaz, hogy nyilvánosan senki nem sértegetett senkit. A miniszter nem mondott le, és nem is szólította fel őt erre senki. De a konfliktus súlyos volt, efelől aligha lehetnek kétségeink.

n Hogy lett volna finomkodás Csillag István gazdasági miniszter és a kormány más, vélhetően szocialista tagjai és elsősorban a miniszterelnök között a sztrádaépítés ügyében, még jóakarattal sem mondható. Bár az is igaz, hogy nyilvánosan senki nem sértegetett senkit. A miniszter nem mondott le, és nem is szólította fel őt erre senki. De a konfliktus súlyos volt, efelől aligha lehetnek kétségeink.

És afelől sem, hogy a megoldás: rossz.

Csillag István gazdasági miniszter egyedül akarta elvinni a balhét: arról a Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-n és rajta kívül előre nem értesült senki, hogy nem lesz a szó törvényi értelmében vett közbeszerzés a négy pályaszakasz tárgyában. Sem a kormány, sem a két koalíciós párt. Ha jobban belegondolunk, nem is kellett volna nekik, az NA Rt.-nek van végső soron a kormány által jóváhagyott üzleti terve, végső tulajdonosa a minisztérium, meghívásos pályázatra a törvény módot ad, oszt´ csókolom: a felelősség és a feladat az övék, a kormány meg foglalkozzon avval, ami az ő dolga, avval például, hogy még álmában se, még egy rossz vicc erejéig se jusson az eszébe Elton Johnt meghívni augusztus 20-án dalolni fehér zongoránál, vagy avval, hogy miért ne helyezzen el fizetett hirdetéseket különféle sajtóorgánumokban arról, hogy lám, még két hónap is alig röppent tova hivatali idejéből, és már mennyi jóban is szerencséltette az nb. lakosságot.

Csillagnak persze leeshetett volna a tantusz, hogy a "közbeszerzés" szó milyen viharokat képes kavarni még azon kevés fejekben is, akik a szó jelentésével többé-kevésbé tisztában vannak. És még az is lehet, hogy leesett neki, és mégsem tájékoztatta a kormányt a meghívásos pályázatról; hogy a versenyeztetéssel és a Vegyépszerrel kapcsolatos szándékairól előre megfontoltan, tudatosan hallgatott, attól tartva, hogy valaki úgyis bekavar.

De persze bekavartak így is. Keller László felszólalása után a kérdés az volt, hogy a miniszterelnök kiáll-e minisztere mellett, vagy enged az MSZP-ben felbuzgó idiotizmusnak és/vagy az ősi szocialista ösztönnek: üssük az SZDSZ-t! Azt ugyanis, hogy épp az üzletemberből miniszterelnökké lett Medgyessy Péter ne látta volna be: a Csillag által forszírozott megoldás az adott körülmények között a legolcsóbb és leggyorsabb módja a négy autópálya-szakasz megépítésének, sajnos, nem hisszük el. A GKM, illetve az NA Rt. és a négy útépítő cég érdekei a kormányváltást követő különleges, soha vissza nem térő pillanatban ugyanabba az irányba mutattak: mind az öt szereplő a Vegyépszert akarta kizeccölni a játszmából, és mind az öten többé-kevésbé ugyanabból a - logikus és méltányolható - okból. Azért, mert a Vegyépszer nem piaci előnyök birtokában tarolt az elmúlt négy évben, ami rossz a közpénzek elköltéséért felelős minisztériumnak, rossz a Vegyépszer piaci vetélytársainak, és nem kifejezetten előnyös azoknak sem, akik a Vegyépszer által meg nem épített autópályák helyett rossz utakon autózva haltak meg az elmúlt két-három évben. A miniszter (illetve az NA Rt.) és a négy cég közötti hallgatólagos taktikai szövetség működött is: a 109 milliárd forint a Vegyépszer eredeti ajánlatánál közel húsz százalékkal olcsóbb. A kölcsönös (viszont csak erre az esetre érvényes) bizalom jó üzletet, a költségvetésnek pedig 29 milliárd megtakarítást fialt volna.

A kormány közbelépését követően azonban nem pusztán ez a különleges pillanat szállt el végérvényesen: a helyzet rosszabb, mintha ez az egész cirkusz meg sem történt volna. A vesztesek sorát még listázni is sok. Vesztett a négy cég: egyelőre nem építenek autópályát, és a kormány még be is csapta őket. (Gál J. Zoltán kormányszóvivő a múlt pénteken, miután a pályázat eredménytelennek nyilváníttatott, azt találta mondani: bocs, ez csak "próba" volt.) Vesztett a miniszter; és vesztett az NA Rt. vezetése, amelynek ezek után nyilván valamivel nehezebb lesz a kölcsönös bizalom alapján boltolnia jövendő partnereivel.

De ha csak erről lenne szó.

Az ősszel kiírandó közbeszerzési eljáráson elindul majd a Vegyépszer is: a négy cég, ha akar, immár összefoghat vele is. Nincs olyan objektív körülmény, ami megakadályozhatná, hogy az öt nagy útépítő egymás közt lezsírozott pályázatokat adjon be. Olyan túlszámlázás, mint amilyet a Vegyépszer eredeti, 138 milliárdos ajánlata tartalmazott, nyilván nem lesz (hisz ahhoz kellett/kellene a minisztérium részvétele is): de itt vakuljunk meg, ha az őszi tenderbontás után a végösszeg alacsonyabb lesz a mostani 109 milliárd inflációval rontott hányadosánál.

A kormány deklarált célja ennek épp az ellenkezője volt. És mégis ezt sikerült elérni. Csak remélhetjük, hogy merő ostobaságból: és nem azért, mert az ötödik útépítő céget időközben megszerették a szocialisták.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.