A látszat, hogy csal

  • 2002. augusztus 1.

Publicisztika

Hogy lett volna finomkodás Csillag István gazdasági miniszter és a kormány más, vélhetően szocialista tagjai és elsősorban a miniszterelnök között a sztrádaépítés ügyében, még jóakarattal sem mondható. Bár az is igaz, hogy nyilvánosan senki nem sértegetett senkit. A miniszter nem mondott le, és nem is szólította fel őt erre senki. De a konfliktus súlyos volt, efelől aligha lehetnek kétségeink.

n Hogy lett volna finomkodás Csillag István gazdasági miniszter és a kormány más, vélhetően szocialista tagjai és elsősorban a miniszterelnök között a sztrádaépítés ügyében, még jóakarattal sem mondható. Bár az is igaz, hogy nyilvánosan senki nem sértegetett senkit. A miniszter nem mondott le, és nem is szólította fel őt erre senki. De a konfliktus súlyos volt, efelől aligha lehetnek kétségeink.

És afelől sem, hogy a megoldás: rossz.

Csillag István gazdasági miniszter egyedül akarta elvinni a balhét: arról a Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-n és rajta kívül előre nem értesült senki, hogy nem lesz a szó törvényi értelmében vett közbeszerzés a négy pályaszakasz tárgyában. Sem a kormány, sem a két koalíciós párt. Ha jobban belegondolunk, nem is kellett volna nekik, az NA Rt.-nek van végső soron a kormány által jóváhagyott üzleti terve, végső tulajdonosa a minisztérium, meghívásos pályázatra a törvény módot ad, oszt´ csókolom: a felelősség és a feladat az övék, a kormány meg foglalkozzon avval, ami az ő dolga, avval például, hogy még álmában se, még egy rossz vicc erejéig se jusson az eszébe Elton Johnt meghívni augusztus 20-án dalolni fehér zongoránál, vagy avval, hogy miért ne helyezzen el fizetett hirdetéseket különféle sajtóorgánumokban arról, hogy lám, még két hónap is alig röppent tova hivatali idejéből, és már mennyi jóban is szerencséltette az nb. lakosságot.

Csillagnak persze leeshetett volna a tantusz, hogy a "közbeszerzés" szó milyen viharokat képes kavarni még azon kevés fejekben is, akik a szó jelentésével többé-kevésbé tisztában vannak. És még az is lehet, hogy leesett neki, és mégsem tájékoztatta a kormányt a meghívásos pályázatról; hogy a versenyeztetéssel és a Vegyépszerrel kapcsolatos szándékairól előre megfontoltan, tudatosan hallgatott, attól tartva, hogy valaki úgyis bekavar.

De persze bekavartak így is. Keller László felszólalása után a kérdés az volt, hogy a miniszterelnök kiáll-e minisztere mellett, vagy enged az MSZP-ben felbuzgó idiotizmusnak és/vagy az ősi szocialista ösztönnek: üssük az SZDSZ-t! Azt ugyanis, hogy épp az üzletemberből miniszterelnökké lett Medgyessy Péter ne látta volna be: a Csillag által forszírozott megoldás az adott körülmények között a legolcsóbb és leggyorsabb módja a négy autópálya-szakasz megépítésének, sajnos, nem hisszük el. A GKM, illetve az NA Rt. és a négy útépítő cég érdekei a kormányváltást követő különleges, soha vissza nem térő pillanatban ugyanabba az irányba mutattak: mind az öt szereplő a Vegyépszert akarta kizeccölni a játszmából, és mind az öten többé-kevésbé ugyanabból a - logikus és méltányolható - okból. Azért, mert a Vegyépszer nem piaci előnyök birtokában tarolt az elmúlt négy évben, ami rossz a közpénzek elköltéséért felelős minisztériumnak, rossz a Vegyépszer piaci vetélytársainak, és nem kifejezetten előnyös azoknak sem, akik a Vegyépszer által meg nem épített autópályák helyett rossz utakon autózva haltak meg az elmúlt két-három évben. A miniszter (illetve az NA Rt.) és a négy cég közötti hallgatólagos taktikai szövetség működött is: a 109 milliárd forint a Vegyépszer eredeti ajánlatánál közel húsz százalékkal olcsóbb. A kölcsönös (viszont csak erre az esetre érvényes) bizalom jó üzletet, a költségvetésnek pedig 29 milliárd megtakarítást fialt volna.

A kormány közbelépését követően azonban nem pusztán ez a különleges pillanat szállt el végérvényesen: a helyzet rosszabb, mintha ez az egész cirkusz meg sem történt volna. A vesztesek sorát még listázni is sok. Vesztett a négy cég: egyelőre nem építenek autópályát, és a kormány még be is csapta őket. (Gál J. Zoltán kormányszóvivő a múlt pénteken, miután a pályázat eredménytelennek nyilváníttatott, azt találta mondani: bocs, ez csak "próba" volt.) Vesztett a miniszter; és vesztett az NA Rt. vezetése, amelynek ezek után nyilván valamivel nehezebb lesz a kölcsönös bizalom alapján boltolnia jövendő partnereivel.

De ha csak erről lenne szó.

Az ősszel kiírandó közbeszerzési eljáráson elindul majd a Vegyépszer is: a négy cég, ha akar, immár összefoghat vele is. Nincs olyan objektív körülmény, ami megakadályozhatná, hogy az öt nagy útépítő egymás közt lezsírozott pályázatokat adjon be. Olyan túlszámlázás, mint amilyet a Vegyépszer eredeti, 138 milliárdos ajánlata tartalmazott, nyilván nem lesz (hisz ahhoz kellett/kellene a minisztérium részvétele is): de itt vakuljunk meg, ha az őszi tenderbontás után a végösszeg alacsonyabb lesz a mostani 109 milliárd inflációval rontott hányadosánál.

A kormány deklarált célja ennek épp az ellenkezője volt. És mégis ezt sikerült elérni. Csak remélhetjük, hogy merő ostobaságból: és nem azért, mert az ötödik útépítő céget időközben megszerették a szocialisták.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.