A nagy falat

  • 2000. október 5.

Publicisztika

Ha valaki élő tévéműsorban kenyérrel dobja meg a riportereket, az akár a hónap jófeje is lehet. Ha ez a valaki magas állami hivatalnok, magyarán közszolga, és azért dobja el a kenyeret, mert a kérdések arra vonatkoznak, hogy egy döntése netán téves volt, az igen nagy valószínűséggel a hónap seggfeje. Ha pedig ennek a szakszerűtlen, jogszerűtlen, de mindenekelőtt rosszindulatú döntésnek a következtében veszélybe kerül egy ritka küldetést vállaló iskola működése, és ezzel egyúttal kínos helyzetbe kerül hivatali felettese, a belügyminiszter és a szakmai szempontból nyilvánvalóan érintett oktatási miniszter is, akkor ez az ember, nem szimpla seggfej, hanem egy nagyon kínos félreértés is a maga helyén. A két lábon járó félreértést Grespik Lászlónak hívják, az általa basztatott intézmény a rákospalotai Meixner iskola, ahol különleges foglalkozást igénylő diszlexiás gyerekeket oktatnak. Grespiknek valakik súgtak, ő meg úgy döntött, hogy ezt az iskolát lehetetlenné teszi. Pillanatnyilag úgy fest, nincs senki, aki megállítaná. Pedig a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Felkai László már szeptember 11-én ezt írta az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkárának, Gál András Leventének: "Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének határozata szakmai álláspontom szerint több okból jogszabálysértő. Javaslom államtitkár úrnak, kezdeményezzen felügyeleti intézkedést Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének mellékelt másodfokú határozatával szemben. A soron kívüli intézkedést indokolja, hogy a közoktatási normatíva folyósítása a fővárosi/megyei közigazgatási hivatalok vezetőjének hatásköre. Míg a közigazgatási hivatal határozatának a megsemmisítése nem történik meg, addig a Meixner iskola nem kaphat normatívát."

n Ha valaki élő tévéműsorban kenyérrel dobja meg a riportereket, az akár a hónap jófeje is lehet. Ha ez a valaki magas állami hivatalnok, magyarán közszolga, és azért dobja el a kenyeret, mert a kérdések arra vonatkoznak, hogy egy döntése netán téves volt, az igen nagy valószínűséggel a hónap seggfeje. Ha pedig ennek a szakszerűtlen, jogszerűtlen, de mindenekelőtt rosszindulatú döntésnek a következtében veszélybe kerül egy ritka küldetést vállaló iskola működése, és ezzel egyúttal kínos helyzetbe kerül hivatali felettese, a belügyminiszter és a szakmai szempontból nyilvánvalóan érintett oktatási miniszter is, akkor ez az ember, nem szimpla seggfej, hanem egy nagyon kínos félreértés is a maga helyén. A két lábon járó félreértést Grespik Lászlónak hívják, az általa basztatott intézmény a rákospalotai Meixner iskola, ahol különleges foglalkozást igénylő diszlexiás gyerekeket oktatnak. Grespiknek valakik súgtak, ő meg úgy döntött, hogy ezt az iskolát lehetetlenné teszi. Pillanatnyilag úgy fest, nincs senki, aki megállítaná. Pedig a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Felkai László már szeptember 11-én ezt írta az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkárának, Gál András Leventének: "Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének határozata szakmai álláspontom szerint több okból jogszabálysértő. Javaslom államtitkár úrnak, kezdeményezzen felügyeleti intézkedést Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének mellékelt másodfokú határozatával szemben. A soron kívüli intézkedést indokolja, hogy a közoktatási normatíva folyósítása a fővárosi/megyei közigazgatási hivatalok vezetőjének hatásköre. Míg a közigazgatási hivatal határozatának a megsemmisítése nem történik meg, addig a Meixner iskola nem kaphat normatívát."

Azóta eltelt egy hónap. Az iskola működik, de állami támogatás híján erőforrásainak határára érkezett. Vezetői hasztalan próbálnak bármit is elérni a két minisztériumban. Ahol lapzártakor annyit mondtak a Narancs érdeklődésére, hogy nincs új fejlemény. Tanulmányozzák az ügyet. Majd talán jövő héten lesz valami. Noha az idézett levél sorra veszi a hivatalvezető határozatának jogilag és szakmailag téves pontjait, tehát tisztában vannak vele, hogy az iskola, a gyerekek, a jogszerűség és egyáltalán, saját tekintélyük, hitelük érdekében tenni kéne valamit, Grespik Lászlóhoz mégsem mernek hozzányúlni. A látszat az, hogy kell ő, akár egy falat kenyér. Vagy csak megakadt, és se lenyelni, se kiköpni nem bírják, nincs is kit megdobni vele.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.