Géza, a 80 éves, Svédországba szakadt magyar irdatlan köveket ásott épp ki balatonakarattyai telkén, amikor furcsa szorítást érzett a szíve tájékán. Mikor a levegője is fogyni kezdett, megijedt, bevágta magát Volvójába, és meg sem állt Ferihegyig. Kétszeresen is szerencséje volt. Az M7-en sem radar, sem Trabantok nem álltak útjába, és elérte a koppenhágai járatot. Néhány óra múlva a malmői mentő robogott vele az ügyeletes kórházba. Ott megállapították az infarktust, és fél óra múlva egy ultrahangos masinériával szétzúzták a babszemnyi vérrögöt a vénában, mielőtt az a tüdőbe jutván befejezettnek nyilváníttatta volna Géza földi pályafutását. Összesen 2,5 óra út Ferihegyig, 1,5 óra Koppenhágáig, egy újabb fél óra a hídon Malmőbe - és Kőásó Géza túl volt az életveszélyen. Egy hétig feküdt a kórházban: ellátták gyógyszerekkel és tanácsokkal, és szeptemberben újra itt lehetett kedvenc telkén, igaz, az ásást napszámosra bízta. Mint elmesélte, (a méregdrága) svéd biztosítása teljesen fedezte a kalandot: egy percre sem érezte úgy a kórházban, hogy a hálán kívül mással is tartozna a szófukar orvosoknak és az ápolónőknek.
