Publicisztika

A Fővárosi Főügyészség hétfőn megszüntette a különösen nagy értékre elkövetett csalás, illetve hanyag kezelés gyanújával indított nyomozást a Happy End Kft., a Mert 2000 Rt. egy-egy vezetője és az Országimázs Központ volt tisztviselőjével szemben. A főügyészség szerint nem történt károkozás, a munkát a cégek rendben elvégezték. Keller László (MSZP) államtitkár, aki a határozatot "szégyenteljesnek" nevezte, nyolc napon belül panasszal él a döntés ellen; amennyiben így tesz, beadványáról Polt Péter legfőbb ügyész dönt.

Azt gondolhatnánk, Goethének jól ment. Egy fenét. Siegfried Unseld, maga is egy nagy kiadó, a Suhrkamp Verlag feje roppant érdekfeszítő munkában (Goethe und seine Verleger) tárta föl, mennyire kiszolgáltatott volt a német szellemfejedelem a kiadóknak, a kalóznyomatoknak, a szerzői jog lábbal tipróinak, a szélhámosoknak, a szedőknek, a korrektoroknak, a könyvkötőknek. És persze a közönségnek. Kiderült, mily keveset keresett Goethe, és mennyire sikertelen volt tulajdonképpen: a Vonzások és választások első kiadásából (1809) még a 20. század elején is kínáltak példányokat bizonyos berlini könyvmolyfészkekben! A világirodalom egyik legnagyobb alakja csak az élete utolsó éveiben indult Ausgabe letzter Hand elnevezésű összkiadással ért el némi kereskedelmi sikert. Ha nincs a miniszteri állása Weimarban, bizony felkopik az álla.

Nem jó dolog, ha válogatás nélkül minden gyereknek csökkenteni akarják a terheit; nem tartom helyesnek, ha a közösség iskoláiba a kedélyt követő fogyasztást és nem a munkán alapuló kultúrát telepítik. Noha megértem, ha bárki csekély erőfeszítéssel, pusztán talán természeti eredetű képességeire, lelki alkatára hagyatkozva akarna boldogulni és felemelkedni, ám kifejezetten rossz dolognak látom ezt a magatartást támogató oktatáspolitikát.

Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.

A két legutóbbi országgyűlési választást nem az ellenzék nyerte meg, hanem az aktuális kormányzat veszítette el. Ami természetes: a kormány végzi az élet mindennapi kereteit is érintő - következésképpen valódi felelősséggel járó - munkát; ha ő csinál hülyeséget, az sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint az ellenzék butasága. Orbán nem vagy nem csak azért nyert 1998-ban, mert 400 százalékos egészségügyi béremeléssel meg 7 százalékos tartós gazdasági növekedéssel kábította a magyarokat, mint ahogyan az MSZP sem csak azzal állította maga mellé a polgárokat, hogy a Fidesz, úgymond, 23 millió románt szabadított az országra a státustörvény kiegészítésével. Ezek a demagóg hőzöngések elengedhetetlen kellékei az ellenzéki harcmodornak, de önmagukban elégtelenek. Hogy bejöhessenek, ahhoz tényleges hibákra van szükség; olyanokra például, amilyeneket a jelenlegi koalíció is elkövetett az elmúlt hónapokban. A legnyilvánvalóbb rossz húzás az 53. heti nyugdíj kifizetése körüli szerencsétlenkedés volt, de jó eséllyel pályázik dobogós helyezésre az adócsökkentés miatti huzakodás is a maga pénzfelhajtó bizottságával. (Hétfőn e tárgykörben konzultált Medgyessy Péter, Kovács László, az MSZP és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke; és mit ad isten, arra jutottak, hogy újabb háromfős forráskereső testületet hoznak létre.) Mindezt tetézte, hogy az adó- és brókermizéria kellős közepén szabadságra vonult a koalíciós vezérkar nagy része, s úgy telt el majd` egy hónap, hogy a sorozatos ellenzéki felvetésekre/támadásokra alig érkezett értékelhető kormánypárti reakció. A Fidesz élt a kínálkozó lehetőséggel, és a szabadon hagyott terepen folyamatosan sulykolta a népekbe a káosz felé haladó ország képét. (Jól jellemzi a helyzetet, hogy a káosz kifejezés mind gyakrabban tűnik föl az ellenzéki napilap címadási gyakorlatában, lapszámonként olykor többször is.)

"Ingyenessé tesszük a tankönyveket az általános iskolák első 8 tanévében" - ígérte személyesen Medgyessy Péter Egyetértésben a nemzettel! című választási brosúrájában tavaly tavasszal. Nem kellett volna. Ez talán hozzájárult az MSZP választási győzelméhez, de ha valaki csak egy percre belegondolt, tudhatta, mekkora baromság. Egy fokkal kevésbé dühítő és demagóg, mint amit ugyanekkor, szintén személyesen Orbán Viktor dobott a postaládánkba ("Akarja-e, hogy családja 1 gyermek után 1 millió, 2 gyermek után 2 millió, 3 gyermek után 3 millió forintig adómentességet élvezhessen?"), de ugyanannak a politikai szemfényvesztésnek a része. Egyvalamire jó, hogy az ellenzék minden tanévkezdet tájékán menetrendszerűen előráncigálhassa. Így történt tavaly is, amikor Magyar Bálint miniszter - a Medgyessy-ígéretet költségvetési törvénybe építeni szándékozó Fidesz ellenében - kijelentette: nem szocializmust építünk, hanem szociális piacgazdaságot, ami egyúttal azt is mutatta, hogy az SZDSZ-nek sikerült rávennie koalíciós partnerét a teljes ingyenesség szorgalmazása helyett a rászorultsági elv alkalmazására.

Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

Hogy Magyarországnak milyen hadserege legyen, azt alapvetően két dolog befolyásolja: az ország biztonsági környezete, illetve a pénzösszeg, amit a politikai vezetés a magyar haderőre szán. Mivel biztonsági környezetünkben - szakzsargonnal szólva - már évek óta nem kell fenyegetéssel számolnunk, csupán úgynevezett potenciális fenyegetéseket és kockázatokat regisztrálhatunk, s mivel 1997 óta Magyarország védelmi kiadásai folyamatosan növekednek (az utolsó három év során drasztikusan), már-már ideálisnak tűnik a pillanat a valódi haderőreformhoz. A kormányzat, úgy tűnik, rá is szánta magát e lépésekre.

A távlati terveiről többnyire visszafogottan nyilatkozó, ámde a politikába magát érzékelhetően nagy ambícióval belevető Gyurcsány Ferenc sportminiszter az utóbbi hetekben szívóágra került. A volt nagyvállalkozó (aki mellesleg a jobboldal által sokat emlegetett, de közelebbről soha meg nem határozott "nemzeti tőkés" tipikus alakja) üzleti múltja miatt került az ellenzék célkeresztjébe: a privatizáció nagy korszakában az Antall-kormány idején indított, majd a Horn-kabinet idején kiteljesedett két ingatlanügyletét támadja a Fidesz, mondván, hogy az egyik tranzakció szabálytalanságát a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is megállapította. Gyurcsány és a kormány szerint viszont az Orbán-kabinet végnapjaiban készített jelentés számos tévedést tartalmaz, s a korrekciójukat elvégző újabb Kehi-dokumentum jogilag rendjén lévőnek találta a dolgot. A másik magánosításnál még egyszerűbbnek tűnik a helyzet, vélik, hiszen azt annak idején az Állami Számvevőszék is ellenőrizte s nem kifogásolta az ügyet.

Hétfő reggel megjelent egy rövid hír, velős és elhallgatásoktól terhes - akár egy népballada, s ahhoz hasonlatosan nem nélkülözi a katarzist sem. E szerint Medgyessy Péter, hazánk hivatalban lévő miniszterelnöke nem hivatalos, baráti vadászaton vett részt román kollégája, Adrian Nastase társaságában. A kormányszóvivő mindezt azzal bírta magyarázni, hogy a két politikus a hivatalos, országaink között egyre erősödő baráti kapcsolaton felül személyes jó viszonyt is ápol, amelynek megerősítéséhez mi sem járulhat hozzá gyümölcsözőbben, mint néhány tucat szitává lőtt apróvad. Hogy intim, baráti együttlétük korántsem lehetett teljesen zavartalan, arra utalhat számos más körülmény mellett a hírben szereplő, sőt azt mintegy keretbe foglaló mondat is, hogy a vadászaton részt vett több magyar és román politikus, bankár.

Vagy legalábbis erre készül, amikor a gyógyszerár-támogatási rendszer szigorításával alapvető orvosságaiktól foszthatja meg a betegeket. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ) patikákban terjesztett tájékoztatójából aligha juthat más következtetésre a vásárló, amikor ezt olvassa: "A MOSZ, mint a gyógyszertárakat működtető személyi jogos gyógyszerészek országos szervezete az alábbiakat tudatja a gyógyszerre szoruló betegekkel és a társadalommal:

Megint megkezdődött a jövő, mely az eljövendő financiális és klimatikus katasztrófa előérzete mellett főleg az Arany Ászok NB I első három fordulójának képében testesült meg. És e folyamatos jelenben sajnlatosképpen tovább él a múlt is.

Horváth Aladárnak, az Országos Cigány Önkormányzat volt elnökének javaslata szerint a címben szereplő mondat - kijelentő formában - elég lenne átfogó törvény helyett. Ám ennek az axiómának szinte végtelen számú értelmezése akadt már a történelem folyamán. A jelenlegi magyar törvénytervezet is - többek között - az egyenlőség koncepciójának nyújtja egyfajta értelmezéssorát.

A K&H brókerbotránya nemcsak abból a szempontból érdekes, hogy egyes kivételezett embertársaink mennyit nyertek vagy vesztettek, hogy hány forintot lopott el X. vagy Y., a sajátos piramisjátékban való részvétellel hogyan járatja le magát az ún. média- és politikai élet egy része, és úgy általában, mennyiben érintett - már ha - az ügyben a politika. Fontos az is, hogy az egyes pártok mit tudnak kihozni ebből az egészből. 1998 óta kisebb-nagyobb intenzitással, de permanens választási kampány zajlik, ami tavaly április óta igazán nagy fordulatszámon pörög; sokat számíthat az, melyik fél képes rákenni valamit - bármit - a másikra.