n Hétfő reggel megjelent egy rövid hír, velős és elhallgatásoktól terhes - akár egy népballada, s ahhoz hasonlatosan nem nélkülözi a katarzist sem. E szerint Medgyessy Péter, hazánk hivatalban lévő miniszterelnöke nem hivatalos, baráti vadászaton vett részt román kollégája, Adrian Nastase társaságában. A kormányszóvivő mindezt azzal bírta magyarázni, hogy a két politikus a hivatalos, országaink között egyre erősödő baráti kapcsolaton felül személyes jó viszonyt is ápol, amelynek megerősítéséhez mi sem járulhat hozzá gyümölcsözőbben, mint néhány tucat szitává lőtt apróvad. Hogy intim, baráti együttlétük korántsem lehetett teljesen zavartalan, arra utalhat számos más körülmény mellett a hírben szereplő, sőt azt mintegy keretbe foglaló mondat is, hogy a vadászaton részt vett több magyar és román politikus, bankár.
Szeretnénk felhívni a vezető politikusaink imázsáért felelős szakemberek figyelmét, hogy ennek a hírnek a kötelező malícia leszámítása után is csak rosszindulatú és paranoid értelmezése létezik. Népünk szeme előtt ti. rögvest megjelenik a minimum kudarcos XX. századi magyar história számos alakja, amint (Gödöllő, Kaszópuszta) cégéres cimboráikkal űzik a vadat, vagy legalábbis egy sámlin poharazva nézik, hogy ezt hajtók teszik helyettük. Ebből a szempontból mindegy, hogy ki viselte snájdigabbul a legendásan ronda vadászruhát: Horthy, Bethlen, Gömbös - netalán Rákosi, Kádár vagy Czinege et. -, s csekély vigasz az is, hogy egy trónörökösben tán több a veleszületett elegancia, mint egy Brezsnyev-szerű bunkóban. A lényeg a képzet, mely rendszereken átívelve határozza meg népünk politikáról vallott mitikus gondolatait: a köz dolgait az urak egymás között, fehérasztalnál, a vadászházban, kvaterkázva intézik - s akkor nem is szóltunk a fegyverrel a kézben küzdő harcosok közösségteremtő, kittenbergeri romantikájáról. A revitalizált vadászdiplomácia minden eddiginél ékesszólóbban bizonyítja sokak álmának vagy rémálmának beteljesülését: a politika ismét és megint azok dolga lesz, akiket erre rendelt a sors - ugyanakkor az efféle ügyintézés hosszú távú hatékonysága, a fent felsorolt történeti személyiségek eseteit mintegy példának véve, legalábbis kétséges.
Nem szorulnak sajnálatunkra, de azért nem irigyeltük azon közéleti és financiális notabilitásokat sem, akik kötelességszerűen ott bóklásztak a csalitosban a jelentős államférfiak nyomában egy nyugalmas golfpályáról, jeges koktélról stb. álmodozva - arról nem is szólva, hogy az adott históriai kontextusba ágyazódva jelenlétük a közvélemény egyik, kissé paranoid szegmensében csak megerősíti a gyanút: árulás tétetett foganatba, már csak azt nem tudjuk, ki árult, kinek és mennyiért. A vadászat nyilván jó dolog, sőt talán egészséges is - bár azt már egy nem kifejezetten ortodox állatvédő is erősen kétli, hogy az volna mindkét résztvevő fél számára is - ám hogy Magyarország s főként miniszterelnöke jó hírének használ-e, ha a választópolgárok problémamegoldás közben is kizárólag duplacsövű sörétessel a kézben tudják elképzelni, erősen kétséges.
