Áfium a patikában
n Öli a kormány a magyarokat!
Vagy legalábbis erre készül, amikor a gyógyszerár-támogatási rendszer szigorításával alapvető orvosságaiktól foszthatja meg a betegeket. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ) patikákban terjesztett tájékoztatójából aligha juthat más következtetésre a vásárló, amikor ezt olvassa: "A MOSZ, mint a gyógyszertárakat működtető személyi jogos gyógyszerészek országos szervezete az alábbiakat tudatja a gyógyszerre szoruló betegekkel és a társadalommal:
1. A kormány a gyógyszerár-támogatási kötelezettségének a második fél évben teljeskörűen nem tesz eleget.
2. A kormány a meghozott új támogatási intézkedéseknek nem biztosította a kellő szintű fedezetét.
3. A második fél évben komoly gyógyszerellátási zavarok várhatóak, melyekért a gyógyszerpiac szereplői nem okolhatók és nem vállalhatnak felelősséget.
4. A kormány a jövő évre tervezett támogatási összeget ismételten és tudatosan alátervezi. Ezzel az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a betegeknek kárt okoz, mivel az indokoltnál magasabb térítési díjak lesznek, illetve szükségszerűen ellátási zavarok keletkeznek, aminek következtében tovább romlanak az ország egyébként sem kedvező egészségügyi mutatói."
Ez a szöveg a tényszerű állításokat féligazságokkal és tudatos hazugságokkal keveri.
A költségvetés minden évben több tíz millárdos nagyságrendben támogat bizonyos készítményeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron (OEP) keresztül. A gyógyszerkassza általában az év közepére kimerül, az ezutáni dotáció a veszteség rovatot gyarapítja. Mivel évek óta ismétlődő jelenségről van szó, joggal vetik föl a piac szereplői - a vásárló (támogatást nyújtó) állam és a gyógyszergyártók -, hogy valami nincs rendjén. Utóbbiak szerint a kormányok alultervezik a dotálást, a kormányok szerint a jelenlegi struktúra egyenes következménye a túlköltekezés, ráadásul a gyógyszerbüdzsé lukai évről évre nagyobbak. Az előző ciklusban a Fidesz is megpróbált hozzányúlni a rendszer egyes elemeihez - Frajna Imre államtitkár a gyógyszerár-támogatások ügyében vívott kemény csörtéket, Mikola István a patikai árréssel próbált valamit kezdeni - inkább kevesebb, mint több sikerrel. A változtatás szándéka azonban önmagában is mutatta: a rendszer nem jó.
A Medgyessy-kormány a pénzkiáramlást úgy próbálja megakadályozni, hogy havi keretekben maximalizálná a támogatás mértékét, és az esetleges túlköltés cechét részben a gyártók állnák. A felek azonban nem tudtak megállapodni, így a tervezet konszenzus hiányában lépett volna érvénybe augusztus 15-én.
Gyógyszeráremelésről, gyógyszerhiányról szó sincs - elvben. Mert bár a patikusoknak közvetlenül nincs közük a gyártók és az állam vitájához, végső soron őket mint nyereségorientált vállalkozókat is érintheti a rendelet. A gyógyszertárak ugyanis megelőlegezik a támogatás összegét a készítmények beszerzésekor, mivel az OEP-dotációt utólag, a teljesített vények alapján igényelhetik. A "hitelezés" időtartama eddig három hét volt, a rendelet után ez hét és fél hétre nyúlhat. Ez az a pont, ahol a gyógyszerészek érveit (akik jórészt nem tőkeerős vállalkozások tulajdonosai vagy vezetői) akceptálni kellene a kormánynak; annak a zsarolásnak viszont nem engedhet, hogy ha nem vonja vissza a rendeletet, a patikusok teljes áron fogják adni a gyógyszereket. A MOSZ-szórólap ferdít, amikor az "áremelést" kormányzati intézkedésként állítja be, és amikor azt állítja, hogy az új rendszer evidens következménye lesz a gyógyszerhiány. Ezzel hergelni az embereket - egészségügyi szereplőkről lévén szó - felelőtlenség.
A kormány az új rendszer bevezetését két héttel elhalasztotta, de világossá tette: a pénzkiáramlás visszafogásából, valamint a gyógyszerészek kvázi sztrájkfenyegetésének nem enged. Ami komoly erőpróba lesz. A patikusok közvetlen kapcsolatban állnak a betegekkel, s ezt használják ki pozíciójuk erősítésére.
Ám mindemögött nem csupán a gyógyszerár-támogatás rossz gyakorlata, hanem a reformok évtizedes halogatása miatt egyre életképtelenebb egészségügyi rendszer megannyi hibája sejlik föl. (Például a mindent átszövő kölcsönös érdekeltségek hálója, amelyben a gyógyszergyártók az ún. orvoslátogatók révén, khm, rábeszélik az orvosokat - vény nélkül kapható szereknél a patikusokat - termékeik minél intenzívebb felírására/forgalmazására.) A gyógyszerár-támogatás ennek a struktúrának csak az egyik eleme. A mostani felzúdulás mutatja, mire számíthat az a kormány, amely az egészségügy megcsontosodott, nem hatékony szerkezetén túl akar lépni.
