Megint Taszár

  • 2003. szeptember 4.

Publicisztika

Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

n Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

A hírre a magyarországi érintettek szokásuk és pártállásuk szerint reagáltak. Persze a legnagyobb baromságot ismét Szita Károly kaposvári polgármester bírta mondani: "Nem akarom elhinni, hogy a kaposvári, a taszári és a somogyi embereknek az amerikai sajtóból kell tudomást szerezniük arról, hogy a magyar kormány mit tervez lakóhelyükön, illetve közvetlen környékükön." És most nyugodtan eltekinthetünk az afféle rossz ízű és demagóg élcektől, miszerint "anyjuk, gyere má` be a konyháról, és olvassad fel a New York Times első oldalát, mert véletlenül ráültem az olvasószemüvegemre, de siessél nagyon, azt hiszem, rólunk írnak". Erre tényleg semmi szükség, hiszen Gyenesei István, a somogyi közgyűlés elnöke szerint az elmúlt hetek kormányzati tárgyalásain rendszeresen szerepelt a bázis hasznosítása, kifejezetten e tekintetben is (iraki rendőrök kiképzése), ő tehát mint helyi erő tudta, akkor a földijei miért keresnék az információt a tengerentúli sajtóban.

Az is jellemző, ahogy a Külügyminisztérium fogadta a hírt. Délelőtt még szóvivői úton - alighanem zsigerből - kormoltak, maszatoltak (hogy durvább kifejezésre ezúttal csak gondoljunk) valamit, délután már nagy nehezen kibökték (ismét a szóvivő által), ja, van a dologban igazság: az iraki rendőrök kiképzése összhangban lenne a nemzetközi terrorizmus elleni harc és az iraki stabilizáció iránti magyar elkötelezettséggel. Nyilván.

Nincs is voltaképpen egy nyitott kérdés sem, hazánk "elkötelezettsége" nagyon is nevesíthető szövetségi okmányokba foglalt tény. Ki merné tagadni, hogy az iraki rendezés a mi országunknak is eminens érdeke. Az némileg szomorúbb, hogy pillanatnyilag az Irakban tartózkodó, illetve oda tartó néhány katonán túl csak ezt a kicsit széllel bélelt taszári bázist tudjuk hozzáadni önerőnkből. De ennél sokkal szomorúbb az, hogy ezeket a pofonegyszerű dolgokat egyrészt képtelen kommunikálni, akinek kötelessége volna, másrészt ha egyesek pillanatnyi politikai érdekei úgy kívánják, gátlástalanul használják fel a lakosság riogatására. Minek következtében ismét egy hosszú és szerfelett értelmetlen cirkusz elé nézhetünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.