Megint Taszár

  • 2003. szeptember 4.

Publicisztika

Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

n Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

A hírre a magyarországi érintettek szokásuk és pártállásuk szerint reagáltak. Persze a legnagyobb baromságot ismét Szita Károly kaposvári polgármester bírta mondani: "Nem akarom elhinni, hogy a kaposvári, a taszári és a somogyi embereknek az amerikai sajtóból kell tudomást szerezniük arról, hogy a magyar kormány mit tervez lakóhelyükön, illetve közvetlen környékükön." És most nyugodtan eltekinthetünk az afféle rossz ízű és demagóg élcektől, miszerint "anyjuk, gyere má` be a konyháról, és olvassad fel a New York Times első oldalát, mert véletlenül ráültem az olvasószemüvegemre, de siessél nagyon, azt hiszem, rólunk írnak". Erre tényleg semmi szükség, hiszen Gyenesei István, a somogyi közgyűlés elnöke szerint az elmúlt hetek kormányzati tárgyalásain rendszeresen szerepelt a bázis hasznosítása, kifejezetten e tekintetben is (iraki rendőrök kiképzése), ő tehát mint helyi erő tudta, akkor a földijei miért keresnék az információt a tengerentúli sajtóban.

Az is jellemző, ahogy a Külügyminisztérium fogadta a hírt. Délelőtt még szóvivői úton - alighanem zsigerből - kormoltak, maszatoltak (hogy durvább kifejezésre ezúttal csak gondoljunk) valamit, délután már nagy nehezen kibökték (ismét a szóvivő által), ja, van a dologban igazság: az iraki rendőrök kiképzése összhangban lenne a nemzetközi terrorizmus elleni harc és az iraki stabilizáció iránti magyar elkötelezettséggel. Nyilván.

Nincs is voltaképpen egy nyitott kérdés sem, hazánk "elkötelezettsége" nagyon is nevesíthető szövetségi okmányokba foglalt tény. Ki merné tagadni, hogy az iraki rendezés a mi országunknak is eminens érdeke. Az némileg szomorúbb, hogy pillanatnyilag az Irakban tartózkodó, illetve oda tartó néhány katonán túl csak ezt a kicsit széllel bélelt taszári bázist tudjuk hozzáadni önerőnkből. De ennél sokkal szomorúbb az, hogy ezeket a pofonegyszerű dolgokat egyrészt képtelen kommunikálni, akinek kötelessége volna, másrészt ha egyesek pillanatnyi politikai érdekei úgy kívánják, gátlástalanul használják fel a lakosság riogatására. Minek következtében ismét egy hosszú és szerfelett értelmetlen cirkusz elé nézhetünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.