Megint Taszár

  • 2003. szeptember 4.

Publicisztika

Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

n Az amerikaiak valamiért nagyon szeretik Taszárt. Köztünk szólva a fene igazodik ki a gusztusukon, hacsak nem kellemes fekvése, a Hair oly felejthetetlen repülőtéri masírozós jelenetére kétségtelenül emlékeztető betonja vagy a helyi lacikonyhák hamburgerei miatt, hiszen, mint ahogy követségük másodtitkára májusban fogalmazott: "Semmiféle kiképzési feladatra nem alkalmas." Igaz ugyanakkor, ugyanő mondta szintén, hogy logisztikai műveletek végzésére kiváló. Mindegy, most megint ők hozták szóba a honi harcászat e büszkeségét. Konkrétan a hétfői The New York Times első oldalas bagdadi keltezésű cikkében az iraki rendőrség újjászervezését irányító volt New York-i rendőrkapitány, Bernard B. Kerik, aki szerint az Egyesült Államok másfél év alatt 28 ezer irakit képez majd ki itt rendőrnek. ` úgy tudja, a dolog már el van döntve, kábé négy hónap múlva érkeznek az első delikvensek.

A hírre a magyarországi érintettek szokásuk és pártállásuk szerint reagáltak. Persze a legnagyobb baromságot ismét Szita Károly kaposvári polgármester bírta mondani: "Nem akarom elhinni, hogy a kaposvári, a taszári és a somogyi embereknek az amerikai sajtóból kell tudomást szerezniük arról, hogy a magyar kormány mit tervez lakóhelyükön, illetve közvetlen környékükön." És most nyugodtan eltekinthetünk az afféle rossz ízű és demagóg élcektől, miszerint "anyjuk, gyere má` be a konyháról, és olvassad fel a New York Times első oldalát, mert véletlenül ráültem az olvasószemüvegemre, de siessél nagyon, azt hiszem, rólunk írnak". Erre tényleg semmi szükség, hiszen Gyenesei István, a somogyi közgyűlés elnöke szerint az elmúlt hetek kormányzati tárgyalásain rendszeresen szerepelt a bázis hasznosítása, kifejezetten e tekintetben is (iraki rendőrök kiképzése), ő tehát mint helyi erő tudta, akkor a földijei miért keresnék az információt a tengerentúli sajtóban.

Az is jellemző, ahogy a Külügyminisztérium fogadta a hírt. Délelőtt még szóvivői úton - alighanem zsigerből - kormoltak, maszatoltak (hogy durvább kifejezésre ezúttal csak gondoljunk) valamit, délután már nagy nehezen kibökték (ismét a szóvivő által), ja, van a dologban igazság: az iraki rendőrök kiképzése összhangban lenne a nemzetközi terrorizmus elleni harc és az iraki stabilizáció iránti magyar elkötelezettséggel. Nyilván.

Nincs is voltaképpen egy nyitott kérdés sem, hazánk "elkötelezettsége" nagyon is nevesíthető szövetségi okmányokba foglalt tény. Ki merné tagadni, hogy az iraki rendezés a mi országunknak is eminens érdeke. Az némileg szomorúbb, hogy pillanatnyilag az Irakban tartózkodó, illetve oda tartó néhány katonán túl csak ezt a kicsit széllel bélelt taszári bázist tudjuk hozzáadni önerőnkből. De ennél sokkal szomorúbb az, hogy ezeket a pofonegyszerű dolgokat egyrészt képtelen kommunikálni, akinek kötelessége volna, másrészt ha egyesek pillanatnyi politikai érdekei úgy kívánják, gátlástalanul használják fel a lakosság riogatására. Minek következtében ismét egy hosszú és szerfelett értelmetlen cirkusz elé nézhetünk.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.