Zene
Modigliani-rajongók, figyelem: ne rohanjanak hanyatt-homlok a Dohány utcába, ha a mester életművében kívánnak elmélyedni (ehhez a nyáron legalább Los Angelesig kell utazni - vö. Modigliani and the Artists of Montparnasse). A Beke László által válogatott anyag Modigliani ürügyén inkább az École de Paris egy sajátos körét s egyben egyik sajátosságát mutatja be. Vagyis olyan, Kelet-Közép-Európából, illetve Oroszországból érkezett, zsidó származású művészeket, akiket a 20. század elején Franciaországba vonzottak az új iskolák, a megújuló festészet, s akiknek életműve jobbára itt is teljesedett ki, különleges ízekkel gazdagítva a századelő párizsi szcénáját. Modigliani livornói, a kelet-európainál jóval problémamentesebb születésével - bár a francia antiszemitizmus miatt kénytelen volt öntudatos zsidóvá válni - ilyen szempontból kivétel a kiállításban, ugyanakkor tény, hogy barátai (Soutine, Kisling, Lipchitz, Max Jacob) jobbára a fenti körből kerültek ki, s így Modigliani mint tiszteletbeli kelet-európai, továbbá mézesmadzag szerepeltetése így mégis indokolható, bár csalódást keltő: ez alkalomból mindössze két festményét és néhány rajzát sikerült Budapestre szervezni.