Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. március 12. Urfi Péter cikkében tévesen azonosítja egymással az intelligens tervezés és a kreacionizmus felfogását. Az intelligens tervezés egy nemzetközi, alternatív tudományos irányzat, melynek központi csoportját magasan kvalifikált természettudósok alkotják. Állításuk mindössze annyi, hogy a tudományos megfigyelésekből levont racionális következtetéseik szerint az élő szervezetek komplexitásának jellege és a génekben kódolt információ létrejötte egy közreműködő intelligencia feltételezésével magyarázható a legésszerűbben.

A morfondírozás, hogy vajon Bajnai Gordont megválasztja-e, nem-e, Gyurcsány Ferencet visszafogadja-e, nem-e, és ha igen, milyen posztra, az idő e pontján (kedd délután) teljességgel céltalannak tűnik. Vagy igen, vagy nem. Megválaszolhatatlan az a kérdés is, hogy Bajnai vajon rábírja-e villámmal a parlamenti többséget arra, amire az hetek, hónapok, évek óta nem hajlandó. Vagy igen, mert a félelem nagy úr, vagy nem, mert már maga az elképzelés is abszurd.

A harmadik köztársaság politikusai közül eddig ketten voltak, akiket egyben államférfinak is lehet minősíteni (hogy nagynak-e, azt majd a történelem eldönti, itt csak a típusról beszélünk): Antall József és Gyurcsány Ferenc.

"Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van, és az is marad" - jelentette ki Kádár János az MSZMP 1985-ös, XIII. kongresszusán. Ekkoriban már recsegtek-ropogtak a létező szocializmus eresztékei, de mégsem gondolta volna senki, hogy már csak néhány év van hátra annak a rendszernek az életéből, amely olyan sziklaszilárdnak és bevehetetlennek tűnt. Ironikus, hogy Kádár arra a történelemre hivatkozott, ami aztán könyörtelenül elsöpörte őt. Az ENSZ kábítószerügyi konferenciái gyakran idézik fel bennem ezeknek a kései pártkongresszusoknak a hangulatát. Az ásítóan üres frázisok és mantrák mögött bizonytalanság búvik meg: mintha egy elefánt lenne a szobában, amiről mindenki tud, de senki sem akar tudomást venni. Mindenki tudja, hogy a rendszer nem működik, de senki sem meri ezt kimondani. Egyesek óvatos reformokról beszélnek, azonban a változástól, az ismeretlentől való félelem visszatartja őket a cselekvéstől. Sárosi Péter

Halálos ítéletről, kegyelemdöfésről vizionált néhány közismert politikai elemző a Magyar Demokrata Fórum azon döntése miatt, hogy európai parlamenti listája élére a párt Bokros Lajost választotta. Szerintük az egykori pénzügyminiszter jelölésével felszínre tört feszültségek végképp szétfeszítik az MDF-et. A frakció megszűnése, vezető fórumos politikusok kilépése persze nem tesz jót a pártnak. De az MDF-nél ez nem új jelenség. Amióta a párt vezetése eldöntötte, hogy a Fidesz-light szerepkörnél többre vágyik, ezért önálló politizálásba kezd, a "családi perpatvarok" mindennaposak. És egyiket sem sikerült békésen megoldani. Bognár Ákos

Múlt heti Készpénznek vették című cikkünkbe becsúszott néhány pontatlanság azok munkájának javadalmazása kapcsán, akik az OKM Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának megbízásából antiszegregációs helyzetelemzések elkészítéséért és feldolgozásáért felelősek. Az uniós pályázatokon részt vevő településeknek a jogszabály szerint esélyegyenlőségi tervet kell benyújtaniuk, aminek alapja a minisztérium segítségével és módszertanával elkészített helyzetelemzés.

A nemzetek elkülönített vagyonállománya (Sovereign Wealth Fund, SWF) Andrew Rozanov találmánya, legalábbis ami az elnevezést illeti. Rozanov először 2005-ben, egy mindössze ötoldalas cikkében írta le először e fogalmat - s azóta nem csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) használja ma már bevett kategóriaként, de kutatóintézetek és tanácsadó cégek százai méregetik, becsülgetik e szerint, mely országok a leggazdagabbak a világon. Miben különbözik ez a kategória a szerte a világon ismert és használt, viszonylag egyszerűen kiszámolható mutatótól, a nemzeti vagyontól? Ferber Katalin

Prima la musica e poi le parole, vagyis Előbb a zene és aztán a szöveg - szól Salieri víg egyfelvonásosának címe, mely az operamuzsika és a librettó jószerével általánosan érvényes erősorrendjét tételezi. Tömören, ám némi szépítéssel, hiszen az operaélet valóságában bizony rendre az előadási gyakorlat, s persze olyik alkalommal az opera-énekesi és rendezői igények is a szövegkönyv nyakára nőnek. Nem vitás tehát, hogy az operában mégoly nélkülözhetetlen librettó erősen másodlagos és gyakorta lemosolygott, alkalmazott irodalmi műfaj, melynek szorgos művelésével vajmi kevés literátor szerzett magának világirodalmi babérokat, s még kevésbé hervadhatatlan hírnevet. László Ferenc

A hónap elején (3-án) a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki "az utóbbi időkben elharapódzott erőszakos cselekmények kapcsán", melyben kifejezi az erőszakos cselekmények keltette aggodalmát, de óv attól, hogy emiatt a magyarságot (provokációk során át) rasszista színben tüntessék fel ("egyesek"). A közlemény szót emel a megszorítások ellen is, és biztosít, hogy a katolikus egyház eztán is hirdeti az örömhírt.

Hogy a szocpárt a hétvégi kongresszusán leszedné a miniszterelnököt, az felette valószínűtlen, leginkább azért, mert maguk sem tudnak senkit, akit a helyére rakhatnának, és olyan sem akad, aki e posztra kívánkozna. Figyeljék csak meg, hányan adtak elő az elvben szóba jöhető jelöltek közül - Kiss Péter, Szekeres Imre, Szili Katalin - akár egyetlen önálló gondolatot is az elmúlt fél évben a válságról és annak kezelési módozatairól; eláruljuk, egy sem. Azt gondolták, amit a miniszterelnök, miután az újságból értesültek róla.

Mintegy ötven százalékban akár egyet is tudok érteni Mészáros Sándor a shortolók védelmében írt cikkének mondandójával (Nem tetszik az immunrendszer?, Magyar Narancs, 2009. február 12.). Félő azonban, hogy a cikk jobbik része is - minden jó szándék ellenére - inkább fokozza, mint oszlatná a határidős piacok, tőzsdék működése körüli homályt. Lenkei Gábor

Újabb, vélhetően ismét csak szimbolikus reformhullám söpör végig országunkon. Egymásra licitál a kormány és egy sajátos képződmény, a Reformszövetség (RSZ). Mindkét program célja, hogy kivédje az országot fenyegető válságot. Ilyen helyzetben a "piacok" megnyugtatása kötelező feladat, ezzel nincs is baj. Deklarálni kell, hogy az ország kész a piacok fülének oly kedves húrokat pengetni. Ám súlyos hiba lenne elhinni, hogy a piacoknak szánt gesztusok a fenntartható Magyarország felé visznek. Vigvári András

Lapunk 2008. október 9-i számában az "Erkölcsi és emberi okok" című cikkben olyan hamis látszatot keltettünk, hogy a Monorierdőnél, illetve az Almásfüzitő és Komárom között bekövetkezett vasúti balesetek kivizsgálásánál csak a MÁV belső vizsgálata lenne az irányadó, a valóságban a rendőrség és a Közlekedésbiztonsági Szolgálat is vizsgálatot végez.