Publicisztika

Ha önkéntes alapon is, de mégiscsak korlátozná a hazai élelmiszer-forgalmon belüli import arányát a szakkormányzat. A kereskedőkkel, termelőkkel és feldolgozókkal folytatott hosszas polémia eredménye egy etikai kódexben ölthet testet, ám kérdéses, hogy a gyakorlatban miként működik majd az önszabályozás. A magyar fogyasztó tízszázalékos árhatáron belül viselkedik "hazafiként". Tamás Gábor

Magyar Narancs, 2009. február 26. Krémer Balázs szociálpolitikus laikus nagyképűséggel tesz kísérletet arra, hogy "megkísérelje felmérni, milyen is az a jóléti rendszer, amit meg akarnak faragni".

Múlt heti okoskodásunkat ott hagytuk el, hogy Orbán tkp. ravaszkodásból nem mond semmit arról, hogy mi a bánatos úristent kezdene ő a válsággal és következményeivel. Ez a megállapítás a múlt héten még helytállónak tűnhetett, fő kifogásunk max. az eljárás demokráciától kissé testidegen mivoltát emlegette fel.

Valami megbomlott az elnök asszonyban, kommentálta Katona Kálmán pártbéli főnöke, Dávid Ibolya bejelentését, miszerint az elnökség Bokros Lajost kéri föl az EP-lista vezetésére. Katonának igaza van, tényleg őrült beszéd. De van benne rendszer.

Valami megmozdult. Talán nem is rossz irányba - bár ez még nem tisztázott. Nap mint nap hallunk új ötleteket arról, hogy a jóléti rendszerek átalakításával hány tíz-, száz-, ezermilliárd forintot lehetne, kellene megspórolni az államháztartásban. Ezek gazdái meg sem kísérlik felmérni, milyen is az a jóléti rendszer, amit meg akarnak faragni. Most helyettük is megpróbáljuk.

A magyar gazdaságot ma ugyanazon, a globális kínálatot és keresletet mélybe rántó események sújtják, mint a világ többi országát. Divat azon sápogni, hogy minket mindig jobban ütnek a többieknél, és azon is, hogy az elmúlt évtizedekben folytatott gazdaságpolitikai hibák miatt nagyobb a kitettségünk e turbulenciáknak. Hogy minél nagyobb? Annál, mint amekkora akkor lenne, ha évtizedeken át egészen másfajta gazdaságpolitika lett volna. Ami persze igaz, ám a válság következményei és a lehetséges teendők felől nézve mindez szélsőséges aránytévesztésre utal, és ennyiben túlzott optimizmust sugall.

Magyar Narancs 2009. február 12. Tisztelt szerkesztőség! Mint a Vacka Rádió szerkesztő-rendezője, az alcímre lettem figyelmes ("Ahogy a varrócérna kerüli a gombot").

Magyar Narancs, 2009. február 19. Tisztelt Szerkesztőség! A Reisz András-interjúhoz szeretnék ezúton hozzászólni. Jómagam is kedvelem Reisz Andrást és üde színfoltnak tartom megjelenését a televízió képernyőjén.

Orbán a múlt hétre beharangozott saját országértékelő beszédje elől egészen Varsóig futott, de neki se könnyű. Ha megszólal, pont most, a kormányfő és a Reformszövetség javaslatainak elhangzása után, még mondania kéne valamit. Helyeslem-e, hogy a kormány nem csapja le a 13. havi nyugdíjakat prompt? Helyeslem-e, hogy mégis megvonja, csak nem a mostani, hanem a leendő nyugdíjasoktól? Mit gondolok arról, hogy miként lehetne stabilizálni az árfolyamot? Helyeslem-e, hogy adócsökkentés most nincs, csak adóátrendezés, és helyeslem-e ennek elveit és mértékét? Bármilyen beszédnek, ha mégoly elvontnak is, de reflektálnia kellett volna a kormány által kijelölt irányra, vagy ennek az iránynak a hiányára. Vagy a Reformszövetségnek a kormányénál ambiciózusabb javaslataira. Pont ez az, amit Orbán meg akar most spórolni magának.

Hétfőn hajnalban Tatárszentgyörgyön, a falu szélén felgyújtották egy roma család házát. Az égő házból menekülőkre rálőttek, ketten közülük (apa és fia) életüket vesztették. A rendőrség és a tűzoltóság először balesetként kezelte a történteket, szerintük a vezetékek zárlata (túlforrósodtak és összeégtek) okozta a tüzet, és füstmérgezés a halált. Az első rendőri közlemények (Bencze József országos rendőrfőkapitányé is) azt állították, hogy a kirendelt orvos is füstmérgezést állapított meg. A sértettek és hozzátartozóik észrevételeit, amik ettől eltérő körülményekre hívták fel a hatóság figyelmét, a rendőrség nem vette tudomásul. Egészen addig nem foglalkoztak vele, például a helyszínt sem biztosították, míg az áldozatok hozzátartozói nem hívtak a helyszínre érdekeik védelmében roma politikusokat. Érkezésük után a rendőrség még kitartott egy darabig az első verziója mellett, aztán egyszer csak közölték: régóta tudják, hogy erőszakos cselekmény történt. S bevetették első számú csodafegyverüket: a tízmilliós nyomravezetői díjat.

Magyar Narancs, 2008. december 18.

Magyar Narancs, 2009. február 12. Kedves MaNcs, kedves Gábor! A csillagok sajátos (bizonyos szempontból nyilván örvendetes) együttállása az, ha mind a lap olvasószerkesztője, mind a főszerkesztője, mind egy cikk írója nagy Braveheart fan, ugyanakkor ez nem kellene hamis információk továbbításában megnyilvánuljon.

Elég félelmetes az Economist hetilap február 7-i számának a borítója: egy görcsbe fagyott kéz emelkedik ki a temető földjéből. Sírkövek is láthatók, az egyiken ez a felirat: "A nagy gazdasági világválság (1929-1933) - nyugodjék békében", a másikon: "Itt nyugszik a protekcionizmus", a harmadikon eminens gazdasági nacionalistáknak (Colbert, Smoot és Howley) a nevei. Pár éve a horror rajongóit vonzó egyik internetes oldalon élénk vita bontakozott ki arról, hogy vajon honnan ered ez a hand shoots out of the ground motívum. Többen tudni vélték, hogy John Dickson Carrnak az 1935-ben írt Három koporsó c. könyvéből. Ebben magyarországi vámpírokkal riogatja egymást egy amúgy józan gondolkodású asztaltársaság, s noha van egy pillanat, amikor egy különös látogatónak köszönhetően szinte mindenki komolyan veszi a rémtörténetet, végül is senki nem hiszi el igazán. Persze aztán jól ráfáznak.