Mintegy ötven százalékban akár egyet is tudok érteni Mészáros Sándor a shortolók védelmében írt cikkének mondandójával (Nem tetszik az immunrendszer?, Magyar Narancs, 2009. február 12.). Félő azonban, hogy a cikk jobbik része is - minden jó szándék ellenére - inkább fokozza, mint oszlatná a határidős piacok, tőzsdék működése körüli homályt.
Kezdjük a fogalmakkal! Indulásnak nem is kell sok, csak három.
Spekuláns: a piacnak az a szereplője, aki a gazdaság többi résztvevőjétől - kisebb vagy nagyobb nyereség reményében - átvállalja a gazdálkodásuk kockázatait. Ezzel lehetővé teszi, hogy mentesüljenek a jövő kiszámíthatatlan ármozgásaitól. Így tervezhetnek, biztosan kalkulálhatnak várható bevételeikkel és kiadásukkal.
Hosszú vagy szép angolsággal long pozíció: annak a spekulánsnak a pozíciója, aki vett valamit. Természetesen annak reményében, hogy ennek a valaminek - lehet gabona, olaj, nemesfém, deviza, értékpapír vagy bármi más - az ára később felmegy, és akkor nyereséggel adhatja el. Hozzátartozik a dologhoz - mondhatni, ez a fő szépsége -, hogy amit vett, nem kell rögtön kifizetnie és hazavinnie. Elegendő, hogy megállapodik az árban és az időpontban, a határidőben, amikor egy hónap, fél év, egy év múlva vagy még később végrehajtják az üzletet. (Ennek az üzletnek a színtere - többnyire, mert nem mindig - a határidős tőzsde.) Ha jól spekulált, és valóban fölmegy addigra az ár, rögtön el is adja, amit vett. A két ár közötti különbség a nyeresége. Ha viszont időközben lement az ár, akkor veszít az üzleten, hiszen neki a korábban megállapított, magasabb áron kell átvennie az árut.
Ellentéte a rövid vagy short pozíció: annak a spekulánsnak a pozíciója, aki eladott valamit. ' arra számít, hogy az árak esnek. A határidős piacon neki sem kell rögtön leszállítania az árut, ő is csak megállapodik az árban és az időpontban. Így olyasmit is eladhat, ami nincs neki. Ráér megvenni, amikor szállítania kell. Ha jól spekulált, és valóban leesik addigra az ár, olcsóbban tud vásárolni, és a korábban megállapított magasabb áron passzolhatja tovább, amit vett. És szintén: ha időközben fölment az ár, akkor drágán kénytelen venni, és veszteséggel kell továbbadnia.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem hosszú távú és rövid távú pozíciókról szólunk. Ennek nincs köze az időhöz. Hosszú pozíciót is le lehet zárni akár napokon (sőt, ha elég gyors az árak mozgása, perceken) belül, és rövid pozíció is tartható akár másfél évig; ez egy amerikai szleng, amit átvett a hazai tőkepiaci nyelv is. És ha már a szlengnél tartunk, érdemes még megjegyezni, hogy a "shortost" medvének (bear), a "longost" pedig bikának (bull) nevezi a tőzsdei nyelv.
Fogjunk medvét!
A mechanizmust Mészáros Sándor majdnem jól írja le: "Amikor végre elvetettem a drága búzácskámat, megpróbáltam a jövő évi termést eladni - júliusi szállításra. Az ára ugyan elég alacsony, de mégis biztos pénz. Feltehetően jobban járok, ha jövő októberre adom el a búzát, akkor magasabb az ára, mint júliusban, de ahhoz magtár is kéne, ahol tárolni tudnám. Jobb nekem a júliusi szállítás, így spekulálgattam magamban - én, a spekuláns paraszt. De aki megvette tőlem a búzát jövő júliusra... csak arra gondolt, annyira olcsó ezen az áron, ezért kár kihagynia. ' csak megveszi most dúdolgatva, de majd később eladja drágábban... ... Végül is nekem mindegy, azt csinálnak a búzámmal, amit akarnak... csak júliusban kapjam meg a pénzecskémet. És azt biztosan megkapom, nekem erről szerződésem van. Azt hiszem, ezzel a búzaügylettel sikerült lelepleznem legalább egy darab shortolót. Azt, aki megvette tőlem az idei búzát jövő júliusra..."
Felejtsük el az őszi szállítást és a magtárat! Földműves barátunknak nem ez a gondja. Az ő gondja az, hogy ugyan a búza ára elég alacsony (a termelőnek magától értetődően mindig lehetne magasabb is), de egy év múlva aratáskor lehet még alacsonyabb is. Ki tudhatja ezt előre? A még alacsonyabb ár pedig akár egész évi munkája eredményét elviheti. Miután azonban a terményét előre eladta, ezzel már valóban nem kell törődnie. Mehet az ár föl vagy le, az ő pénze biztos. Igaz, ha fölmegy, járhatna jobban. Erről a lehetséges, ám igencsak bizonytalan nyereségről lemond. Viszont akkor se megy tönkre, ha esik az ár. Kockázat nélkül vethet, nyugodtan dolgozhat ősszel-tavasszal, alhat egész télen: kockázatát átvállalta a spekuláns, aki megvette a búzáját. (Azt csak megjegyezzük a pontosság kedvéért, hogy nem az idei búzát jövő júliusra, hanem éppen hogy a jövő júliusi búzát. Hiszen még épp csak elvetette!) Meg is kell fosztanunk a spekuláns-paraszt "kétes" címétől. Lesz búzája, lesz tuti vevője, nincs kockázata. A pozíciója zárt, se nem long, se nem short: fedezte magát. Amit ő kötött, az egy fedezeti (hedge) ügylet, a neve szép magyarsággal hedge-elő.
Viszont van egy rossz hírem: nem sikerült leleplezni egy darab "shortolót" sem. Spekulánsunk ugyanis a búzát vette, és nem eladta. Nemigen dúdolgat, ugyanis kockáztat: ha esik az ár, ő veszít a paraszt helyett. De persze az ár emelkedésére számít. Nem short, vagyis rövid, hanem éppen ellenkezőleg: long, vagyis hosszú pozíciót tart. Medve helyett bikát fogtunk.
Ahhoz, hogy medvét (vagyis "shortost") fogjunk, a dolgot a másik oldalról kell néznünk: a molnár szemszögéből. ' az ellenkezője miatt aggódik, mint földműves barátunk: amiatt, hogy a gabona ára emelkedik, és neki drágán kell vásárolnia, ha jövőre is őrölni akar. Mit tehet? Vásárol egy spekulánstól jövő júliusi búzát. Innentől kezdve ő is nyugodtan alszik: igaz ugyan, ha esik az ár, jobban járhatna, de ez igencsak bizonytalan. Lesz viszont őrölnivalója mindenképp, akármeddig emelkedik az ár.
Az ő pozíciója szintén zárt, ő is fedezte magát. Tőle a gabona áremelkedésének kockázatát vállalta át a spekuláns. Akinek ugyanis nincs búzája, fedezetlenül adott el. Ha az ár emelkedik, rosszul jár. Persze nem önmaga ellensége: esésre számít, arra, hogy amikor szállítani kell, olcsóbban vehet. Íme itt áll előttünk a medve.
Látható, hogy mind a long pozíciót tartó bika, mind a short pozícióban levő medve, e két "gonosz spekuláns" roppant hasznos szerepet tölt be a gazdaságban. Átvállalták a szabadpiac mozgásainak kiszámíthatatlan bizonytalanságából fakadó kockázatot a földművestől és a molnártól. Ugyanígy vállalják át a határidős devizapiacon is az exportőröknek és az importőröknek a devizaárfolyamok változékonyságából adódó kockázatát a longra, illetve shortra játszó bikák és medvék.
Maradjunk a szellemes hasonlatnál, ha már Mészáros Sándor az immunrendszert emlegeti cikke címében! Minden rossz híre ellenére valóban a spekuláns - legyen éppen "shortos" vagy "longos", vagyis medve vagy bika - a szérum, amely a piaci bizonytalanság okozta betegségektől védi a gazdaság szereplőit.
Szemben a Brit Birodalommal
Csakhogy, mint minden szérum, túladagolva ez is mérgező lehet. Főleg, ha legyengült szervezet kapja. Az még nem lenne baj, hogy a spekulánsok nemcsak a földművessel és a molnárral, az exportőrökkel és az importőrökkel üzletelnek, hanem egymással is. Átvállalják, megosztják, ide-oda rakosgatják a kockázatot, közben nyernek és vesztenek. Hol így, hol úgy. A chicagói árutőzsdén a világon megtermelt összes gabonaszemet tucatszor is eladják, még mielőtt a növény kibújt volna a földből. A világ határidős devizapiacainak forgalma pedig sokszorosan meghaladja a világkereskedelem értékét.
Ha a spekulánsok azonban sokan vannak és erősek, nagyon el tudják téríteni az árakat. Érvényesül a szabadpiacok alapszabálya: ha nagy keresletet támasztanak, áremelkedést, ha nagy kínálatot, árzuhanást okoz. Függetlenül a reálgazdaság valóságos igényeitől. És ezzel nagyon nagy bajokat tudnak okozni.
Mészáros Sándor egy másik lap Soros György kapcsán írt elrontott címe nyomán elképzeli, hogy öccsével shortolva próbálják bedönteni az angol fontot. Ám nem jó irányba indul: "...mi ketten az öcsémmel, bátor magyarok, forintot adtunk el a font ellenében..." A font helyett a forintot shortolja; pozíciója a font oldaláról nézve vételi, long pozíció. Bedöntés helyett erősíti a brit devizát. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy nem gondol a tőkeerővel. Ami neki és az öccsének még képzeletben sem sikerül, annak, akinek nála sokkal több pénze van, sikerülhet a valóságban is.
Soros György Quantum befektetési alapja pedig számunkra valóban elképzelhetetlenül nagy összeget, több milliárd dollárt kezel. Ennek az erőnek, ha megindul egy irányba, nemigen lehet ellenállni. Már csak azért sem, mert a kiváltott ármozgást látva követik a többi nagy alapok, majd az ő farvizükön csatlakoznak a kis spekulánsok milliói, megsokszorozva a hatást. Ma már történelmi tény: Soros 1992 őszén mintegy tízmilliárd dollár értékben adott el angol fontot német márkáért, és ezzel valóban sikerült olyan lejtőre löknie az angol fontot, hogy még a Bank of England sem bírta cérnával. Meg pénzzel sem. Hiába emelték 12, majd 15 százalékra a kamatokat, költöttek el 600 millió fontot, hogy stabilizálják a brit devizát. Árfolyama 2,95 márkáról szeptember 16-án, a "fekete szerdán" 2,778-re süllyedt: az angol fontnak ki kellett lépnie az ERM-ből (a mai sokat emlegetett ERM-2 elődje), mert az engedélyezett maximum 6 százalékos ármozgást nem tudta tartani. Teret kellett engedni a szabadesésnek. Igazi kapituláció volt, talán csak Szingapúr 1942-es megadásához hasonlítható. A font "bedőlt", aznap 12, majd további 14 százalékot esett, Soros alapja pedig állítólag ezzel az egyetlen akcióval egymilliárd dollárt keresett.
Nem csak a short pozíciókkal lehet ilyen bajokat csinálni, longokkal is. Nincs egy éve, hogy keserítették a nyári utazásainkat - és ami fontosabb, nehezítették a gazdaság működését - a magas benzinárak. Júliusban a New York-i határidős tőzsdén, a Nymexen az északi-tengeri Brent típusú nyersolaj jegyzése a legrövidebb határidőre 133,8 dollár volt. Mi meg hallgattuk az elemzőket, hogy Kína meg India...! Úgy tűnik, csak kevesen voltunk, akik csöndesen morogtunk magunkban: Kína, meg India, ez mind igaz - de nem ennyire! Ez "speki-ár": a nagy befektetési alapok sorra nyitják a vételi - vagyis long - pozíciókat, nagy keresletet támasztva ők hajtják az olaj árát elviselhetetlen magasságokba. Morgolódásainkat utólag igazolta, hogy decemberre a Brent jegyzése 41,5 USD-re esett. Persze azóta beköszöntött a recesszió meg világgazdasági szűkülés, ez is mind igaz, de megint csak: nem ennyire, hogy kevesebb mint harmadára essen az olaj iránti igény (télre!). Persze lehet, sőt valószínű, hogy a 41 dolláros ár mögött is ott állnak a nagy spekuláló alapok. A nyári olajlongokat télre felváltották az olajshortok, a bikák helyére medvék léptek. Azt pedig, hogy hol lenne az egyensúlyi ár, ember nincs, aki megmondhatná!
Rövid tilalom?
A sokszor pontatlan fogalomhasználat miatt zavarkeltő, amikor a shortolás megtiltását emlegetik. Önmagában a határidős piaci shortok tiltásáról beszélni értelmetlen. Az a longok tilalmát is jelentené, hiszen minden üzletnek két oldala van: minden eladással szemben áll egy vétel. Ezzel azonban kiöntenénk a fürdővízzel a gyereket: lemondanánk egy fontos kockázatkezelő eszközről. Pánik esetén a kereskedés átmeneti felfüggesztésének lehet funkciója: időt adhat arra, hogy megnyugodjanak a kedélyek, és a piac résztvevői újraértékeljék a pozícióikat. Ilyen biztonsági fékek ma is működnek a tőzsdéken; a BÉT-en is mindennapos egy-egy részvény kereskedésének felfüggesztése. Aztán vagy van hatása a pihenőnek, vagy nincs. Úgy tűnik, a kormányzat azonban őszi amerikai és brit példák nyomán nem is ezt, hanem a kölcsönzött részvények azonnali piacon történő eladásának felfüggesztését tervezi. (A kölcsönvett részvényeket az eladó később alacsonyabb áron visszavásárolja, és úgy adja vissza). Tartalmilag ez is short pozíció. Technikailag azonban egy kölcsönzés és egy azonnali eladás. Végrehajtható tehát úgy is, hogy kontrollálhatatlan legyen (bár a tranzakciós költségek nőhetnek). Kérdéses az is, hogy megakadályozhatók-e a napon belüli (daytrade) ügyletek, amikor reggel eladott értékpapírt zárás előtt vásárol vissza valaki. Arról nem is beszélve: érvényesíthető-e egy itthon elrendelt tilalom a külföldi piacokon: például az OTP-re Luxemburgban és Londonban, a Richterre Frankfurtban és Münchenben, az Mtelecomra New Yorkban. Az európai felügyelet egyelőre utópiának látszik, a világfelügyelet meg aztán végképp...
Értem én: aki meghallja, hogy a Lehmann Brothers meg a Bear Sterns vezére a short pozíciókat kiépítő spekulánsokat okolja a válságért, annak kinyílik a zsebében a medveölő bicska. Pedig még az is lehet, hogy Richard Fuldnak és Alan Schwartznak van némi igazsága: ők adták a kegyelemdöfést meggyengült bankjaiknak. Ez azonban tényleg üres felelősségáthárítás. A válságot nem a mackók, hanem a felelőtlen subprime hitelezés, az ebből (is) fakadó ingatlanpiaci buborék és a kockázatokat eltakaró értékpapír-átcsomagolás okozta. De ez már egy másik történet.
A szerző újságíró, a Kis pénzzel a tőzsdén és az 1000 szó a pénzről című könyvek szerzője.
