Krémer úr szerint "a járulék olyan adó", ami érdemelvűséget hoz létre a magyar szociálpolitikában. Valójában a járulék szónak nemcsak a hangalakja, hanem a jelentése is eltér az adóétól. A nyugdíjjárulék egy olyan pénzügyi befizetés, ami öregség esetére pénzügyi várományt, vagyis nyugdíj bevételezésére szóló jogot teremt. Nem csak a politikai elit tartja magától értetődőnek, hogy a nyugdíjat valóban ki kell érdemelni, illetve elő kell rá fizetni, mint a Narancsra. Ez a különbség a nyugdíj, valamint a szegény és öreg embereknek adott szociális segély között. Az ún. felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben a járulékfizető várománya arra szól, hogy az utána következő generációktól kapjon nyugdíjat, a tőkefedezetiben pedig arra, hogy a saját generációja megtakarításaiból részesüljön.
A szerző azzal a divatos és téves érveléssel szólal fel az egyösszegű egészségügyi hozzájárulással szemben, hogy "a szegényebbektől a gazdagabbak [...] felé csoportosít át [jövedelmeket]". Az egészségügyi hozzájárulás nem a szegény és a gazdag, hanem a beteg és az egészséges emberek között csoportosít át pénzt. Lehet, hogy igaz, hogy a gazdagabbak ebből jobban jönnek ki, és lehet, hogy nem. Vannak olyan gazdag emberek Magyarországon, akik jövedelmük után rengeteg egészségügyi járulékot fizetnek, de egy fillér hasznuk sincsen belőle, mert a katasztrofálisan korrupt és kiszámíthatatlan állami egészségügy helyett külföldi vagy magánintézményekben próbálnak meggyógyulni aközterhek levonása után megmaradt nettó jövedelmükből és megtakarításukból. Olyan ez, mint a vonatjegy megvásárlása, ami nem a szegény vonaton utazótól jelent jövedelemelvonást, hanem ellenkezőleg, a vonaton nem utazók által bőkezűen, adóból finanszírozott kedvezményes árú közszolgáltatás igénybevételét teszi lehetővé. A kórházakat ma is az adófizetők építik, nem a járulékfizetők. A nyugdíjvárományok legalább egyötödét nem a járulékfizetők, hanem az adófizetők állják. A jövedelemátcsoportosítás eszköze definíció szerint az adó. A járulék, az egy más dolog, mint ahogy az ár, a díj és az illeték is eltérő fogalmak.
A természetbeni és nem természetbeni juttatások ugyanilyen zavarosak a szerző fejében. A gázártámogatás például biztosan nem természetbeni juttatás, ugyanis azt a kincstár fizeti, és nem teli gázpalack, hanem forintok formájában.
Ez a cikk aligha járul hozzá a magyar társadalompolitika legnagyobb kérdésének megválaszolásához: mit kell tenni olyankor, amikor a magyar törvények annyi szociális juttatás kiadását írják elő, amennyi pénze sem az államnak, sem az országnak nincsen.
AntalDániel
Budapest
