Hétfőn hajnalban Tatárszentgyörgyön, a falu szélén felgyújtották egy roma család házát. Az égő házból menekülőkre rálőttek, ketten közülük (apa és fia) életüket vesztették. A rendőrség és a tűzoltóság először balesetként kezelte a történteket, szerintük a vezetékek zárlata (túlforrósodtak és összeégtek) okozta a tüzet, és füstmérgezés a halált. Az első rendőri közlemények (Bencze József országos rendőrfőkapitányé is) azt állították, hogy a kirendelt orvos is füstmérgezést állapított meg. A sértettek és hozzátartozóik észrevételeit, amik ettől eltérő körülményekre hívták fel a hatóság figyelmét, a rendőrség nem vette tudomásul. Egészen addig nem foglalkoztak vele, például a helyszínt sem biztosították, míg az áldozatok hozzátartozói nem hívtak a helyszínre érdekeik védelmében roma politikusokat. Érkezésük után a rendőrség még kitartott egy darabig az első verziója mellett, aztán egyszer csak közölték: régóta tudják, hogy erőszakos cselekmény történt. S bevetették első számú csodafegyverüket: a tízmilliós nyomravezetői díjat.
A tűzoltóság egy darabig még kitartott a zárlatos mese mellett, aztán elhallgatott. Most is hallgat épp.
Időközben kiderült, hogy az orvos szakértő, tekintettel a lőtt sebekre, már hétfőn hajnalban boncolást kért.
Kedden reggel Armós Sándor, Pest megye rendőrfőkapitánya előrántotta a második csodafegyvert, elrendelte a rendőrségi vizsgálat vizsgálatát.
A Fenyves-sori áldozatok cigányok. Ennek a dolgok jelen állásában (nem tudván, hogy ki és miért tette ezt) csak annyira van jelentősége (ez sem csekély), amennyire (szervesen) illeszkedik az elmúlt időszak társadalmi viszonyai közé. Konkrétan a permanens cigányozásba, amin éppenséggel az sem változtat túl sokat, hogy vannak, akik jogosnak, egyebek meg jogtalannak ítélik. Mi például bűnösnek.
Ám az akkor sem lehet, ha cigányokról van szó, ha nem, hogy emberek, bármilyen emberek így találkozzanak Magyarország közhatalmának képviselőivel. Mert hogyan pattinthat le valakit, konkrétan az áldozatok közvetlen hozzátartozóit a rendőrség teljesen hülye dumákkal, nyilvánvaló hazugságokkal, bűnös nemtörődömséggel? Miért teszi ezt velük a rendőrség? Mert cigányok? Vagy ez a protokoll - zsigerből hárítani? Hazudni?
S miért teheti a rendőrség ugyanezt a nyilvánossággal? Miért mondhatnak félóránként, naponta mást illetékesnek kiállított rendőrök? És a magyar tűzoltók tényleg nem tudják megállapítani egy tűz okát, s nem tudják, hogy cipeltek-e hullákat pár órával korábban vagy sem? Van olyan orvos, aki füstmérgezésnek diagnosztizálja a lőtt sebeket? Hol van ez az orvos? S hol van az, aki látta a lőtt sebeket? Ugyanaz a személy a két orvos? Nincs is két orvos? Azt talán már kérdezni is felesleges, hogy hol vannak a tettesek. Hisz azt is a rendőrségtől tudjuk, hogy a helyszínre érkezők eléggé el nem ítélhető módon "összejárták" a terepet, s így lehetetlenné tették a forró nyomos munkát. De hát milyen forró nyomról beszélnek, amikor ők távoztak dolguk végezetlen a háztól? Úgy, hogy nem vizsgálták a négy lábnyomot, és az egy kocsi nyomait, mint ahogy a szétszórt töltényhüvelyeket és a benzinkannát sem, hisz rövidzárlat történt, nem gyilkosság. Miért nem vizsgálták?
Esetleg volt rá okuk? Milyen okuk? Még mindig nem tudunk valamit? Van valahol a takarásban egy információ, amitől minden egyből érthetővé válik?
Majd megmondja valaki a tíz milláért. Vagy nem. És akkor? Mit fog kideríteni a Pest megyei rendőrség vizsgálata? Azt, hogy a rendőrség alkalmatlan volt a legszimplább feladatainak az ellátására? Mi következik egy ilyen vizsgálatból? Találnak majd egy őrmestert, aki mindezért felelős? Javasolják a bíróságnak, hogy hozzon távolságtartási végzést a tűzoltók ellen, bárminemű éghető anyag javára? Hogy ne közelíthessenek meg 20 méterre egy doboz gyufát? Mi lesz?
Mondják már meg, Armós úr, Bencze úr!
