Múlt heti okoskodásunkat ott hagytuk el, hogy Orbán tkp. ravaszkodásból nem mond semmit arról, hogy mi a bánatos úristent kezdene ő a válsággal és következményeivel. Ez a megállapítás a múlt héten még helytállónak tűnhetett, fő kifogásunk max. az eljárás demokráciától kissé testidegen mivoltát emlegette fel.
E héten már nem tűnik annyira helytállónak. Hétfőn egy sajtótájékoztatón, midőn az origo.hu munkatársnője feltette a kérdést Orbánnak, hogy tudniillik mikor nyújt be a Fidesz konkrét, számszerű javaslatokat a válság kezelésére és/vagy az adórendszer átalakítására, a válaszból a következőket tudtuk meg. Nincs szükség válságkezelő csomagra, ezt ő magától Pozsgay Imrétől tudja. Pozsgay szerint, így Orbán, "Nyugaton már rég rájöttek, hogy a legolcsóbb válságkezelést úgy hívják, hogy kormányváltás", és ő evvel egyetért. Ezen kívül még szó esett arról, hogy nem holmi technokrata gazdasági program összeállítása a feladat, hanem - a kormányváltás révén - Magyarország és "a teljes gazdasági rendszer" megújítása. És ehhez nem számok, százalékok, előterjesztések kellenek. (De ha valakinek mégis, hát nézze meg a parlamenti javaslataikat.) Ja, és a bankok fele legyen magyarországi központú - legalább!
Hát jó, tavaly őszig, amíg nem volt válság, Orbán szerint válság volt, most viszont, amikor tényleg válság van, szerinte nincs válság, a százalékok rohadjanak meg, ahol vannak. Mindez még bele is illeszkedhetne a megtévesztés stratégiájába. De azért kezd a dolog gyanús lenni.
Megnéztük, hogy tavaly október óta milyen vonatkozó, számokat és százalékokat is tartalmazó törvényjavaslatokat terjesztettek be a Fidesz képviselői. Három ilyet találtunk (de lehet, elnéztünk párat), az egyik néhány alapvető élelmiszer, így a parasztkolbász áfáját csökkentené 5 százalékra, a másik a halottszállító kocsik cégautóadóját törölné el, a harmadik a standolást. Emlékszünk még pár érdeminek nevezhető módosítóra a költségvetési vitáról, ezek mind adnának, 50 milliárd pluszt az egészségügyi kasszának, meg vissza a 13. havi nyugdíjat.
Ennyit a Fidesz valódi programjáról és az igazmondásról.
De mi van, ha mégis igaz: ha nem is okvetlenül ez a részlet, hanem az egész, amit Orbán mond? Ha ezek a jövőre vonatkozó állítások igazak lesznek? Mi van, ha a tömény hülyeség nem pusztán propagandisztikus-félrevezetési célokat szolgál, hanem ez van gondolva? És ahol Pozsgay Imre mondja meg a frankót egy konkrétan értelmetlen mondatban a válságról, ahol a bankok fele magyarországi központú, ahol a gazdaság nem számokkal és százalékokkal írható le, és ahol az egész gazdasági rendszert meg kell "újítani", az az ország milyen helynek van elképzelve? Mit titkol Orbán? Sokan ebben az országban úgy gondolják, hogy hát, ja, a tömegdemokrácia szabályai plusz az önálló egzisztenciára úgymond képtelen "kádári kisemberek" tömegei plusz Orbán Viktor saját kellemetlen élményei két megnyertnek tűnt, de mégis elvesztett választásról egyszerűen belekényszerítik ebbe a magatartásba szegény jó pártelnököt (és akkor most le is írtuk a - jólneveltségből ki nem mondott - panelprolizás ideológiáját).
De hogyan lehet, és főként miért kéne bárkinek Orbánban a magyar gazdaság megmentőjét, a kérlelhetetlen, és majdan elegendő társadalmi támogatottsággal rendelkező reformert látnia? A szigorú költségvetési politika megvalósítóját, aki majd "rendbe rakja" itt a dolgokat? Miközben az a társadalomkép, amivel a választók fejét tömi, ennek az ellenkezője: valamiféle harmadik utas, bezárkózó, se nem szocialista, se nem kapitalista, de jobbára azért állami irányítású izé, amiben terem pénz mindenkinek doszt; és amelynek megvalósulásához, ahhoz, hogy a régi rend átadja helyét az újnak, éppenséggel a régi csődje sem lenne túl nagy ár. Egyetlen indokot sem tudunk, hogy ne ezt higgyük el, hanem az ellenkezőjét; azt, amit Orbán nem mondana a világért sem. Evvel bizonyára így lesznek a választói is. Mit próbál majd akkor Orbán?
