A süldő lányokat és lányanyákat kéretik ismét kiengedni, elvonult a Forma-1-es cirkusz és derék közönsége, eltűntek a tudósítások szerint a nyomukban poroszkáló magyar alvilág sikerágazatai, a prostituáltak és a nyerészkedő árusok. A hőguta maradt.
A futam nagy esemény a mogyoródi nép életében, kigazolnak hirtelenjében, felszórják szénával a kárpótlásul kapott mocsarakat, aztán kiadják 100 DM-ért sátorhelynek vagy 700-ért a lakókocsiknak, melyekben persze hangoskodó, buta németek laknak, akik egész éjjel énekelnek meg vedelik a sört (csapolt Fosters 800 Ft) ahelyett, hogy felhasogatnák azt a kidőlt diófát télire. Olyan se volt, aki beállt volna aratni vagy kapálni, ezeknek a sok idegeneknek semmi máson sem jár az agyuk, mint a henyélésen, direkt megszállják a környéket, és provokatív módon költekezni akarnak, a kivagyi banda. A mogyoródiak túlélését csak az biztosítja, hogy semmilyen beruházást nem végeztek, luxusszámba megy a csapvíz is, a volt endékások csak a gémes kútnál való mosakodást tudják megfizetni.
Ha panaszkodnak, akkor aztán a pofájukba lehet dörgölni, hogy amíg így viselkednek, nem lesz semmi sikerélmény az életükben, gyermekeik szakmunkásképzőben akarnak majd továbbtanulni, feleségük kövér lesz és hányaveti, nemzetként meg a III. világháborút is el fogják veszíteni, úgyhogy lehet kussolni így éjfél után, mert jön a Zsemle, aki doberman.
De nem panaszkodnak, mert szeretnek drágán inni, enni, kényelmetlenül lakni, piszkosnak és büdösnek lenni. Szeretik, ha kilopják a szemüket, és végre szimultán játszhatnak a sakkszoftverrel. Ha itt jó lenne nekik, akkor jövőre még többen jönnének és többet költenének.
Még szerencse, hogy csak pár nap az egész felfordulás, mialatt lehet ütemesen emelni a virsli árát, majd a verseny negyvenedik körétől kezdve radikálisan csökkenteni, hogy a futam leintésekor már önköltségi áron juthassanak mindenhez az addig türelmesen éhező magyarok, akik persze megérdemlik, hogy lehet valaki annyira hülye, hogy rengeteg pénzért áll egy viszonylag széles betonsáv mellett, és nézi, amint elsuhannak ezek a lapos és torz autók, bennük külhoni aranyifjakkal.
A fertőben baráti vizitelt maga Horn Gyula miniszterelnök is, bebizonyítva, hogy a térségben neki van a legnagyobb nyakkendőcsomója. Egyesek ugyan Horn-hasonmásra gyanakodtak, mert a feltűnően felszabadult egyént nevetni látták, de aztán bizonyosságot nyert, hogy az igazi volt, mert akivel kezet fogott, az nem sokra vitte (Schumacher, Hill).
A miniszterelnöknek látszó tárgy aztán reményének adott hangot, hogy jövőre is lesz futam, meg azután is, egyáltalán, futam mindig lesz.
Lehet tehát jövőre is sajnálni a mogyoródiakat, hogy mennyire tarthatatlan a helyzetük a sok idegen miatt; a sajtó okvetlenül talál majd valakit, aki az ordenáré kifejezést valamilyen szövegkörnyezetbe tudja illeszteni. És megint elsikkad a magas árak és a vendéglátós magyarok, valamint a hangos németek és a szállásadó helyiek közötti ok-okozati összefüggés.
