Úgy látszik, mégiscsak közeledik a választási idény, a népképviseleti szakemberek adrenalinszintje felnövekvőben, amit mi sem látszik fényesebben igazolni, mint hogy újabban már Horn Gyula is érthető mondatokban beszél, még akkor is, ha a kiadott műsortervtől eltérően, rajtaütésszerűen mintegy, bizonyára meglepve őt magát is, egyórás interjút sugároz vele a rádió, amelyben a lélekben mintegy 38 és fél magyar miniszterelnöke óva int: "...egy dolgot Torgyán Jóska figyelmébe kell ajánlani: meg kell gondolni, hogy mikor kommunistáz meg anyáz a parlamentben."
Tette ezt hozzá ahhoz, amit korábban kettejük szakírói munkásságának bizonyos eltéréseiről leszögezett, és amiben valószínűleg igaza van. Valóban ízléstelen dolog felhánytorgatni a Torgyán-dolgozatot, istenem, tévedett, fiatal volt és bohó, de az is lehet, hogy a Szovjetuniót dicsérő passzusai voltaképpen az ellenséget félrevezetendő kerültek a dolgozatba, nappal írt, este vonatot robbantott, ahogy korábban szokott volt. Horn kandidátus dolgozatában ellenben, amit a jeles tudós Jugoszlávia gazdaságáról írt, bizonyára nehezen fedeznénk fel intellektuális hazaárulásra utaló momentumokat, sőt néhány megállapítása még ma is helytállónak bizonyulna; külföldi szakcikkekben máig idézik; sőt, még az is kiderülhet róla, hogy amolyan vademecumként haszonnal forgathatnánk a zágrábi vagy kragujevaci ócskapiacon seftelve. Amiből viszont az lenne a napnál is világosabb, hogy a rendszerváltás előtt itt nem is Horn volt az igazi dogmatikus bolsevik, hanem Torgyán József.
De ő is megjavult.
