Aki bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot

  • Haskó László
  • 2018. július 29.

Publicisztika

Tarlós István és műve.

A Fidesz-propagandagépezet által (a választásokon) támogatott, de függetlenségére kényesnek mutatkozni szerető budapesti főpolgármester a főváros nyolcadik éve tartó „hűtlen kezelése” után szomorúan tájékoztatta a Gazdát, hogy ha ez így megy tovább, jövő ősztől rá ne számítsanak.

Első hallásra szánalmas és nevetséges az egész. Jobban átgondolva tragédia.

Most vette észre, hogy miért állította őt Orbán oda, ahol van?

Nem hihető. Most unta meg? Talán. De ha valóban megelégelte, hogy nincs már olyan jelentéktelen kérdés, amiben dönthet (legalább formálisan), mi több, a véleményére sincs szüksége a gazdinak, miért marad a posztján még hosszú másfél évig? Miért nem verte le a gazdi szemüvegét és ugrik rá, ahogy az alattvalóival szokta? Vagy miért nem csapta le a pártkönyvét az asztalára, ahogy a régi pártállam bátor csalódottjai csinálták? Nem tette, mert hiú és gyáva.

Bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot. A főváros pénzét Orbán kiskirályainak ládikájába talicskázta, közben hűtlenül elhanyagolta a budapestiek érdekeinek érvényesítését, de még a képviseletét is.

Minden, a város polgárainak életét keserítő ügyben a lovak közé dobta a gyeplőt.

Mindenféle közlekedésben (tömeg, autós és kerékpáros, beleértve az úthálózat állapotát) teljes a káosz. Ott vannak a trehány építkezések. Budapest koszos és rendetlen. A fővárosi iskolák és egészségügyi intézmények átadása kormánykézbe a város jövőjének megrontását fogja eredményezni. Nevéhez fűződik viszont a budapesti tanácsrendszer visszaállítása az új pártállam kívánságainak megfelelően. Ő már régen nem polgármester, hanem csak tanácselnök.

De ez még semmi! Tarlós azért marad még tizenöt hónapig, hogy silány életművét teljessé tegye. Orbán elérkezettnek látta az időt a főváros egész pályás letámadására. Létrehozta a fővárosért „felelős” államtitkárságot, majd teljes hazug propagandagépezetével terjeszti, hogy már szereti Budapestet, minden erejével fejleszteni fogja. Csak az a kérdés, hova?

Budapest NER-Magyarország központja lesz.

Úgy is fogják hívni: Központ. A vidéki igazi NER-magyarok úgy mondják majd, hogy fölmegyünk a Központba. Lakosok csak Budán lesznek, a Várnegyedet kis Felcsútra keresztelik át. Pesten minden négyzetkilométerre jut majd egy olimpiai stadion, egy versenyuszoda és egy laktanya. Utóbbiban fogják elhelyezni a rendfenntartó erőket és az állandóan folyó olimpiákra, szpartakiádokra, világbajnokságokra emeletes buszokkal érkező igazi magyarokat, akiknek hivatalosan is néző, szurkoló illetve tapsonc – közmunkás – lesz a fizetett szakmája. Természetesen tudományos és művészeti intézmények nem maradnak. Azokra sem szükség, sem igény nem lesz. (Az Akadémia helyére sertéstelep kerül. Augusztus 20-án zászlófelvonás és a Helló Röfi eléneklése után itt kezdődik majd a Szent Jobb-körmenet.)

A Központ minden bevétele természetesen az Alcsútdobozi Királyi Palota alatt kiásott atombiztos bunkerban lévő óriás ládikóban gyűlik majd össze. Ennek tetején találkoznak minden szombat este a NER vezető (szellemi) törpéi. Levágják a soros disznót, fölfalják. Aztán jöhet az ultiparti – milliárdos alapon. Csalni kell, az törvényes és becsületes!

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.