Aki bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot

  • Haskó László
  • 2018. július 29.

Publicisztika

Tarlós István és műve.

A Fidesz-propagandagépezet által (a választásokon) támogatott, de függetlenségére kényesnek mutatkozni szerető budapesti főpolgármester a főváros nyolcadik éve tartó „hűtlen kezelése” után szomorúan tájékoztatta a Gazdát, hogy ha ez így megy tovább, jövő ősztől rá ne számítsanak.

Első hallásra szánalmas és nevetséges az egész. Jobban átgondolva tragédia.

Most vette észre, hogy miért állította őt Orbán oda, ahol van?

Nem hihető. Most unta meg? Talán. De ha valóban megelégelte, hogy nincs már olyan jelentéktelen kérdés, amiben dönthet (legalább formálisan), mi több, a véleményére sincs szüksége a gazdinak, miért marad a posztján még hosszú másfél évig? Miért nem verte le a gazdi szemüvegét és ugrik rá, ahogy az alattvalóival szokta? Vagy miért nem csapta le a pártkönyvét az asztalára, ahogy a régi pártállam bátor csalódottjai csinálták? Nem tette, mert hiú és gyáva.

Bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot. A főváros pénzét Orbán kiskirályainak ládikájába talicskázta, közben hűtlenül elhanyagolta a budapestiek érdekeinek érvényesítését, de még a képviseletét is.

Minden, a város polgárainak életét keserítő ügyben a lovak közé dobta a gyeplőt.

Mindenféle közlekedésben (tömeg, autós és kerékpáros, beleértve az úthálózat állapotát) teljes a káosz. Ott vannak a trehány építkezések. Budapest koszos és rendetlen. A fővárosi iskolák és egészségügyi intézmények átadása kormánykézbe a város jövőjének megrontását fogja eredményezni. Nevéhez fűződik viszont a budapesti tanácsrendszer visszaállítása az új pártállam kívánságainak megfelelően. Ő már régen nem polgármester, hanem csak tanácselnök.

De ez még semmi! Tarlós azért marad még tizenöt hónapig, hogy silány életművét teljessé tegye. Orbán elérkezettnek látta az időt a főváros egész pályás letámadására. Létrehozta a fővárosért „felelős” államtitkárságot, majd teljes hazug propagandagépezetével terjeszti, hogy már szereti Budapestet, minden erejével fejleszteni fogja. Csak az a kérdés, hova?

Budapest NER-Magyarország központja lesz.

Úgy is fogják hívni: Központ. A vidéki igazi NER-magyarok úgy mondják majd, hogy fölmegyünk a Központba. Lakosok csak Budán lesznek, a Várnegyedet kis Felcsútra keresztelik át. Pesten minden négyzetkilométerre jut majd egy olimpiai stadion, egy versenyuszoda és egy laktanya. Utóbbiban fogják elhelyezni a rendfenntartó erőket és az állandóan folyó olimpiákra, szpartakiádokra, világbajnokságokra emeletes buszokkal érkező igazi magyarokat, akiknek hivatalosan is néző, szurkoló illetve tapsonc – közmunkás – lesz a fizetett szakmája. Természetesen tudományos és művészeti intézmények nem maradnak. Azokra sem szükség, sem igény nem lesz. (Az Akadémia helyére sertéstelep kerül. Augusztus 20-án zászlófelvonás és a Helló Röfi eléneklése után itt kezdődik majd a Szent Jobb-körmenet.)

A Központ minden bevétele természetesen az Alcsútdobozi Királyi Palota alatt kiásott atombiztos bunkerban lévő óriás ládikóban gyűlik majd össze. Ennek tetején találkoznak minden szombat este a NER vezető (szellemi) törpéi. Levágják a soros disznót, fölfalják. Aztán jöhet az ultiparti – milliárdos alapon. Csalni kell, az törvényes és becsületes!

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.