Aki bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot

  • Haskó László
  • 2018. július 29.

Publicisztika

Tarlós István és műve.

A Fidesz-propagandagépezet által (a választásokon) támogatott, de függetlenségére kényesnek mutatkozni szerető budapesti főpolgármester a főváros nyolcadik éve tartó „hűtlen kezelése” után szomorúan tájékoztatta a Gazdát, hogy ha ez így megy tovább, jövő ősztől rá ne számítsanak.

Első hallásra szánalmas és nevetséges az egész. Jobban átgondolva tragédia.

Most vette észre, hogy miért állította őt Orbán oda, ahol van?

Nem hihető. Most unta meg? Talán. De ha valóban megelégelte, hogy nincs már olyan jelentéktelen kérdés, amiben dönthet (legalább formálisan), mi több, a véleményére sincs szüksége a gazdinak, miért marad a posztján még hosszú másfél évig? Miért nem verte le a gazdi szemüvegét és ugrik rá, ahogy az alattvalóival szokta? Vagy miért nem csapta le a pártkönyvét az asztalára, ahogy a régi pártállam bátor csalódottjai csinálták? Nem tette, mert hiú és gyáva.

Bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot. A főváros pénzét Orbán kiskirályainak ládikájába talicskázta, közben hűtlenül elhanyagolta a budapestiek érdekeinek érvényesítését, de még a képviseletét is.

Minden, a város polgárainak életét keserítő ügyben a lovak közé dobta a gyeplőt.

Mindenféle közlekedésben (tömeg, autós és kerékpáros, beleértve az úthálózat állapotát) teljes a káosz. Ott vannak a trehány építkezések. Budapest koszos és rendetlen. A fővárosi iskolák és egészségügyi intézmények átadása kormánykézbe a város jövőjének megrontását fogja eredményezni. Nevéhez fűződik viszont a budapesti tanácsrendszer visszaállítása az új pártállam kívánságainak megfelelően. Ő már régen nem polgármester, hanem csak tanácselnök.

De ez még semmi! Tarlós azért marad még tizenöt hónapig, hogy silány életművét teljessé tegye. Orbán elérkezettnek látta az időt a főváros egész pályás letámadására. Létrehozta a fővárosért „felelős” államtitkárságot, majd teljes hazug propagandagépezetével terjeszti, hogy már szereti Budapestet, minden erejével fejleszteni fogja. Csak az a kérdés, hova?

Budapest NER-Magyarország központja lesz.

Úgy is fogják hívni: Központ. A vidéki igazi NER-magyarok úgy mondják majd, hogy fölmegyünk a Központba. Lakosok csak Budán lesznek, a Várnegyedet kis Felcsútra keresztelik át. Pesten minden négyzetkilométerre jut majd egy olimpiai stadion, egy versenyuszoda és egy laktanya. Utóbbiban fogják elhelyezni a rendfenntartó erőket és az állandóan folyó olimpiákra, szpartakiádokra, világbajnokságokra emeletes buszokkal érkező igazi magyarokat, akiknek hivatalosan is néző, szurkoló illetve tapsonc – közmunkás – lesz a fizetett szakmája. Természetesen tudományos és művészeti intézmények nem maradnak. Azokra sem szükség, sem igény nem lesz. (Az Akadémia helyére sertéstelep kerül. Augusztus 20-án zászlófelvonás és a Helló Röfi eléneklése után itt kezdődik majd a Szent Jobb-körmenet.)

A Központ minden bevétele természetesen az Alcsútdobozi Királyi Palota alatt kiásott atombiztos bunkerban lévő óriás ládikóban gyűlik majd össze. Ennek tetején találkoznak minden szombat este a NER vezető (szellemi) törpéi. Levágják a soros disznót, fölfalják. Aztán jöhet az ultiparti – milliárdos alapon. Csalni kell, az törvényes és becsületes!

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.