Aki bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot

  • Haskó László
  • 2018. július 29.

Publicisztika

Tarlós István és műve.

A Fidesz-propagandagépezet által (a választásokon) támogatott, de függetlenségére kényesnek mutatkozni szerető budapesti főpolgármester a főváros nyolcadik éve tartó „hűtlen kezelése” után szomorúan tájékoztatta a Gazdát, hogy ha ez így megy tovább, jövő ősztől rá ne számítsanak.

Első hallásra szánalmas és nevetséges az egész. Jobban átgondolva tragédia.

Most vette észre, hogy miért állította őt Orbán oda, ahol van?

Nem hihető. Most unta meg? Talán. De ha valóban megelégelte, hogy nincs már olyan jelentéktelen kérdés, amiben dönthet (legalább formálisan), mi több, a véleményére sincs szüksége a gazdinak, miért marad a posztján még hosszú másfél évig? Miért nem verte le a gazdi szemüvegét és ugrik rá, ahogy az alattvalóival szokta? Vagy miért nem csapta le a pártkönyvét az asztalára, ahogy a régi pártállam bátor csalódottjai csinálták? Nem tette, mert hiú és gyáva.

Bevallotta, hogy elárulta Budapestet, elárulta az önkormányzatiságot. A főváros pénzét Orbán kiskirályainak ládikájába talicskázta, közben hűtlenül elhanyagolta a budapestiek érdekeinek érvényesítését, de még a képviseletét is.

Minden, a város polgárainak életét keserítő ügyben a lovak közé dobta a gyeplőt.

Mindenféle közlekedésben (tömeg, autós és kerékpáros, beleértve az úthálózat állapotát) teljes a káosz. Ott vannak a trehány építkezések. Budapest koszos és rendetlen. A fővárosi iskolák és egészségügyi intézmények átadása kormánykézbe a város jövőjének megrontását fogja eredményezni. Nevéhez fűződik viszont a budapesti tanácsrendszer visszaállítása az új pártállam kívánságainak megfelelően. Ő már régen nem polgármester, hanem csak tanácselnök.

De ez még semmi! Tarlós azért marad még tizenöt hónapig, hogy silány életművét teljessé tegye. Orbán elérkezettnek látta az időt a főváros egész pályás letámadására. Létrehozta a fővárosért „felelős” államtitkárságot, majd teljes hazug propagandagépezetével terjeszti, hogy már szereti Budapestet, minden erejével fejleszteni fogja. Csak az a kérdés, hova?

Budapest NER-Magyarország központja lesz.

Úgy is fogják hívni: Központ. A vidéki igazi NER-magyarok úgy mondják majd, hogy fölmegyünk a Központba. Lakosok csak Budán lesznek, a Várnegyedet kis Felcsútra keresztelik át. Pesten minden négyzetkilométerre jut majd egy olimpiai stadion, egy versenyuszoda és egy laktanya. Utóbbiban fogják elhelyezni a rendfenntartó erőket és az állandóan folyó olimpiákra, szpartakiádokra, világbajnokságokra emeletes buszokkal érkező igazi magyarokat, akiknek hivatalosan is néző, szurkoló illetve tapsonc – közmunkás – lesz a fizetett szakmája. Természetesen tudományos és művészeti intézmények nem maradnak. Azokra sem szükség, sem igény nem lesz. (Az Akadémia helyére sertéstelep kerül. Augusztus 20-án zászlófelvonás és a Helló Röfi eléneklése után itt kezdődik majd a Szent Jobb-körmenet.)

A Központ minden bevétele természetesen az Alcsútdobozi Királyi Palota alatt kiásott atombiztos bunkerban lévő óriás ládikóban gyűlik majd össze. Ennek tetején találkoznak minden szombat este a NER vezető (szellemi) törpéi. Levágják a soros disznót, fölfalják. Aztán jöhet az ultiparti – milliárdos alapon. Csalni kell, az törvényes és becsületes!

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.