Orbán lelkesen szoríthatja magához a zsidó állam miniszterelnökét: nála jobb alibit nem találhat

  • Haskó László
  • 2018. augusztus 2.

Publicisztika

Sokan nem tudják, mit jelent az illiberális demokrácia.

Semmiképpen sem szeretném folytatni Orbán és (roham)csapatai „politikájának” elemzését, állításaik és érveik porrá zúzását. Egyrészt túl könnyű, másrészt viszont teljesen haszontalan. Az természetes, hogy a tisztességes szándékú emberek pontosan tudják, hogy a miniszterelnök minden szava és minden cselekedete porhintés. Sokaknak meglepő lehet viszont, ha azt állítom, hogy ők is pontosan tudják, hogy port hintenek. És persze azt is pontosan tudják, hogy minimális tisztesség és józan ész megléte esetén hiába a drága hintőpor. Illetve egyáltalán nem hiába: mert fütyülnek ők a tisztességgel és józan ésszel megvert többségi magyarokra.

Nekik csak a NER-es magyarok kellenek

Egyelőre: amíg formálisan kénytelenek választásokat rendezni. Ugyanis a világ – és az EU – eléggé nem kárhoztatható konzervatív módon még ad a látszatra. De tudjuk, hisz Orbán Tusnádfürdőn már sokadszorra is elmondta, hogy „a Bizottság napjai meg vannak számlálva”. Addig viszont még arrafelé is kell hinteni a port. És ez így igazi miniszterelnököt próbáló feladat. Mert a honi porhintés alapja az ellenségfölmutatás, a nemzetközié pedig a fordítottja: szeretjük mi azokat is, akik (tudjuk, kik) gyűlölnek minket.

Néhány téveteg ellenségkép kipróbálása után világossá vált, hogy hosszú távon nincs jobb a hagyományosnál: elő a zsidókkal!  A legolcsóbban lehet elhitetni a „jó néppel”, hogy ők állnak minden rossz mögött, vagy legalábbis részesek minden bűnben.

A székely himnuszban is ők a balsors

Figyelem! Szót se róla, hogy Orbán és körei antiszemiták-e, avagy sem! Ennek semmi értelme, semmi jelentősége. Csak az a fontos, mi kell ahhoz, hogy az elvakultak szavazatukkal (is) éltessék a vezért. Márpedig azoknak a Fidesz-szavazóknak, akiknek egyetlen szellemi vagyona a sovinizmus, nincs kézenfekvőbb ellenségkép „a zsidónál”. „Közöttünk rejtőznek, a nyelvünket bitorolják, verset meg prózát faragnak, zenélnek, tudóskodnak, újságot írnak. Pénzt gyűjtenek, tőlünk veszik el. Rohadt liberálisok, rothadt urbánusok, rothadt kapitalisták, rothadt bolsevikok.” Az egyetlen jó bennük, hogy annyira hasonlítanak az emberekre, hogy szükség esetén bárkit bevághatunk közéjük. Így járt Esterházy Péter, mert annyira kiemelkedően jó volt. Nem számít, hogy az Esterházyak fél évezrede igazi buzgó katolikusok, nem számít, hogy EP-nél igazabb, jobb magyart nem hordott hátán az anyaföld.

Egy baj azért van ezzel az ártatlan antiszemitizmussal. Amortizálódott (természetesen a zsidóbérenc liberális demokraták által és igaztalanul). Ezért sajnos szégyellni illik. Hívószavak kellenek, amit minden közénk való ért: bankárkormány, Soros, liberális, urbánus, kozmopolita, kereskedő és így tovább.

Sokan nem tudják, mit jelent az illiberális demokrácia. Pedig világos: zsidók nélküli demokrácia

Az EU nyugati tagállamaiban az antiszemitizmus főleg Izrael állam (többnyire, de nem mindig hamis) bírálatának álarcában jelenik meg. Ezt a jelenlegi izraeli miniszterelnök nagyon nem szereti. Viszont nagyobb botrány nélkül kebelére ölelheti Orbánt, akinek a magyar viszonyokat nem ismerő izraeliek szemében nincs priusza. Orbán még lelkesebben szoríthatja magához a zsidó állam miniszterelnökét: nála jobb alibit nem találhat.

Kanadában élő unokabátyámtól két nagyon fontos alapigazságot tanultam:

1. Aki azzal dicsekszik, hogy a legjobb barátja zsidó, az biztosan antiszemita.

2. Aki képes csokornyakkendőt viselni, az minden más aljasságra is kapható.

Hamarosan jön a nemzeti színű csokornyakkendő.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.