Orbán lelkesen szoríthatja magához a zsidó állam miniszterelnökét: nála jobb alibit nem találhat

  • Haskó László
  • 2018. augusztus 2.

Publicisztika

Sokan nem tudják, mit jelent az illiberális demokrácia.

Semmiképpen sem szeretném folytatni Orbán és (roham)csapatai „politikájának” elemzését, állításaik és érveik porrá zúzását. Egyrészt túl könnyű, másrészt viszont teljesen haszontalan. Az természetes, hogy a tisztességes szándékú emberek pontosan tudják, hogy a miniszterelnök minden szava és minden cselekedete porhintés. Sokaknak meglepő lehet viszont, ha azt állítom, hogy ők is pontosan tudják, hogy port hintenek. És persze azt is pontosan tudják, hogy minimális tisztesség és józan ész megléte esetén hiába a drága hintőpor. Illetve egyáltalán nem hiába: mert fütyülnek ők a tisztességgel és józan ésszel megvert többségi magyarokra.

Nekik csak a NER-es magyarok kellenek

Egyelőre: amíg formálisan kénytelenek választásokat rendezni. Ugyanis a világ – és az EU – eléggé nem kárhoztatható konzervatív módon még ad a látszatra. De tudjuk, hisz Orbán Tusnádfürdőn már sokadszorra is elmondta, hogy „a Bizottság napjai meg vannak számlálva”. Addig viszont még arrafelé is kell hinteni a port. És ez így igazi miniszterelnököt próbáló feladat. Mert a honi porhintés alapja az ellenségfölmutatás, a nemzetközié pedig a fordítottja: szeretjük mi azokat is, akik (tudjuk, kik) gyűlölnek minket.

Néhány téveteg ellenségkép kipróbálása után világossá vált, hogy hosszú távon nincs jobb a hagyományosnál: elő a zsidókkal!  A legolcsóbban lehet elhitetni a „jó néppel”, hogy ők állnak minden rossz mögött, vagy legalábbis részesek minden bűnben.

A székely himnuszban is ők a balsors

Figyelem! Szót se róla, hogy Orbán és körei antiszemiták-e, avagy sem! Ennek semmi értelme, semmi jelentősége. Csak az a fontos, mi kell ahhoz, hogy az elvakultak szavazatukkal (is) éltessék a vezért. Márpedig azoknak a Fidesz-szavazóknak, akiknek egyetlen szellemi vagyona a sovinizmus, nincs kézenfekvőbb ellenségkép „a zsidónál”. „Közöttünk rejtőznek, a nyelvünket bitorolják, verset meg prózát faragnak, zenélnek, tudóskodnak, újságot írnak. Pénzt gyűjtenek, tőlünk veszik el. Rohadt liberálisok, rothadt urbánusok, rothadt kapitalisták, rothadt bolsevikok.” Az egyetlen jó bennük, hogy annyira hasonlítanak az emberekre, hogy szükség esetén bárkit bevághatunk közéjük. Így járt Esterházy Péter, mert annyira kiemelkedően jó volt. Nem számít, hogy az Esterházyak fél évezrede igazi buzgó katolikusok, nem számít, hogy EP-nél igazabb, jobb magyart nem hordott hátán az anyaföld.

Egy baj azért van ezzel az ártatlan antiszemitizmussal. Amortizálódott (természetesen a zsidóbérenc liberális demokraták által és igaztalanul). Ezért sajnos szégyellni illik. Hívószavak kellenek, amit minden közénk való ért: bankárkormány, Soros, liberális, urbánus, kozmopolita, kereskedő és így tovább.

Sokan nem tudják, mit jelent az illiberális demokrácia. Pedig világos: zsidók nélküli demokrácia

Az EU nyugati tagállamaiban az antiszemitizmus főleg Izrael állam (többnyire, de nem mindig hamis) bírálatának álarcában jelenik meg. Ezt a jelenlegi izraeli miniszterelnök nagyon nem szereti. Viszont nagyobb botrány nélkül kebelére ölelheti Orbánt, akinek a magyar viszonyokat nem ismerő izraeliek szemében nincs priusza. Orbán még lelkesebben szoríthatja magához a zsidó állam miniszterelnökét: nála jobb alibit nem találhat.

Kanadában élő unokabátyámtól két nagyon fontos alapigazságot tanultam:

1. Aki azzal dicsekszik, hogy a legjobb barátja zsidó, az biztosan antiszemita.

2. Aki képes csokornyakkendőt viselni, az minden más aljasságra is kapható.

Hamarosan jön a nemzeti színű csokornyakkendő.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.