Publicisztika

Rájár a rúd a lengyel Alkotmánybíróságra (AB). A fordulatokban gazdag, ám legtöbb ízében méltatlan történet még 2015 nyarán kezdődött.

A becslések szerint körülbelül évi 50 milliárd euró veszteséget okoznak a határokon átnyúló áfacsalások az Európai Unió tagországainak. E szám nagyságának érzékeltetéséhez gondoljunk például arra, hogy az EU 2014 és 2020 között, tehát hat év alatt ennek az összegnek majd’ a felét költi el a nagy transzeurópai közlekedési hálózatok fejlesztésére.

A Narancsban többször is megénekelt békési fideszes országgyűlési képviselő aktivitása ezúttal már Lázár János figyelmét is fölkeltette.

A magyar politika egyik legfontosabb kérdésére a radikális jobboldal ismert kutatója próbál válaszolni.

Jack Straw azon három munkáspárti miniszter egyike volt az Egyesült Királyságban, aki Tony Blair és Gordon Brown kormányzása alatt folyamatosan vihetett egy-egy tárcát: belügyi-bevándorlási, külügyi és igazságügyi posztokon ült a közel másfél évtized alatt.

Merkel kancellár fontos győzelmet aratott a március 13-i német tartományi választásokon.

Ha odajut a magyar politikai elit, hogy 1989-et is az európai és amerikai karvalytőke puccsának tekintse, akkor a liberálisok valóban fel is köthetik magukat.

A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük. Mindenki szereti, de senki nem veszi igazán komolyan. Talán érdemes végiggondolni, hogy mi is ez az egész, kinek szól, miről és miért.

A nyilvánosság elleni harc újabb szégyenteljes állomásaként a fideszes parlamenti többség 2016. március 1-jén két törvény elfogadásával tovább korlátozza a közérdekű adatok megismerhetőségét. Az egyik jogszabály a Magyar Postát (MP), a másik a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) mentesíti a közpénzre vonatkozó adatok közzétételének kötelezettsége alól. Ezzel több százmilliárd forint értékű állami vagyonelemet rejtenek el a polgárok szeme elől. Lehet-e megállás a lejtőn?

A magyar államhatalmat és kormányzatot elvtelenül kiszolgáló személyek – mint például a Nemzeti Választási Iroda vezetője – rosszul rendezett tévés vetélkedővé silányítanák a magyar demokráciát, az intézményeit közröhej tárgyaivá teszik, az állampolgárokat arcon köpik.

Sokszor és sokan elmondták, hogy a félelemkeltés Orbán egyik legfőbb eszköze. Kevesebbet beszéltünk arról, miért működőképes ez az eszköz.

A brüsszeli merénylet – ott élőként tanúsíthatom – megrázta ugyan a belga fővárost, de jóval kevésbé hisztérikus reakciókat váltott ki a helyszínen, mint amilyen hangulatot a nyomában idehaza az abban érdekelteknek sikerült újra fölkorbácsolniuk. Ezt az írást ez a fölhorgadó hisztéria ihlette.

Ha a magyar közéletben ma valaki a Fideszt szélsőjobboldali, netán fasiszta pártnak minősíti, azonnal a fejére olvassák, hogy „címkéz”. írása.

Több mint fél évszázada, pár évvel Fidel Castro és társai hatalomra jutása után a CIA – J. F. Kennedy elnök döntésére – a Castro-ellenes kubai emigránsokból 1400 fős, jól szervezett és kiképzett, felfegyverzett csapatot állított össze, amit 1961 áprilisában partra tett Kuba déli partjánál, a Disznó-öbölben. A terv az volt, hogy az Egyesült Államok légierejének támogatásával megsemmisítik Castro légierejét, majd kirobbantják az általános felkelést; így elkergetik Castrót és híveit, majd létrehozzák az emigránsok új hatalmát.