Egy Budapest–London–Budapest-úton – közvetlenül a brüsszeli terrortámadás után – mulatságos volt megfigyelni, milyen büszkén sündörögnek a magyar repülőtéren és környékén a TEK burkaarcú gépfegyveres nindzsái, és milyen szolid a terrorista elhárítás Londonban és repülőterein. A londoni felfokozott óvatosság leginkább abban nyilvánult meg a titkosszolgálatilag naiv szem számára, hogy az utasokat felszólítják, amennyiben gyanús dolgot látnak, vegyék már a fáradságot, és szóljanak.
A terrorelhárítás kétféle szimbolikus megjelenítésénél jobban kevés dolog jellemzi a magyar és a brit társadalom különbségét. A magyar kormány minden alkalmat megragad, hogy mutassa, mennyire gondosan óvja állampolgárait, a brit kormány megjegyzi, hogy legyünk mindannyian figyelmesek, miközben különösebb operettkörítés nélkül teszi a dolgát.
Sokszor és sokan elmondták, hogy a félelemkeltés Orbán egyik legfőbb eszköze. Kevesebbet beszéltünk arról, miért működőképes ez az eszköz. Korábban már hivatkoztam a European Social Survey kétévenként esedékes adatfelméréseire, a napokban jelent meg a 2014-es felvételt összegző adatbázis. A felmérés ismét kérdezi az ún. Schwartz-értékskálát, mint eddig minden hullámban – ezek között szerepel két olyan kérdés, amelyek valamelyest utalnak a magyarok biztonsághiányára és -igényére. Az egyik kérdés arra kérdez rá, mennyire találja magát hasonlónak a kérdezett (ez a Schwartz-kérdések formája) egy olyan emberhez, akinek nagyon fontos, hogy biztonságos körülmények közt éljen. A másik arra kérdez rá, hogy mennyire találja magát hasonlónak egy olyan emberhez, akinek fontos, hogy a kormány erős legyen.
| ||
A 2014-es felvételben ez a két érték (vagy inkább prioritás) ismét minden magyar állampolgárnál legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a kreativitás, a szabadság, mások megértése vagy a siker. A megkérdezett 1505 magyart megkíséreltem csoportokra bontani aszerint, hogy mennyire nagy ez a biztonságigény. Hosszas kísérletezés után sem sikerült felfedeznem olyan csoportot, amely számára nem fontos prioritás a biztonság. A csoportosítási (klaszterezési) eredmények legérdekesebbje is annyit mond nekünk, hogy a magyarokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik nagy csoportnak (a teljes mintában szereplő 1508-ból 636 főnek) a biztonság és az erős állam minden más értéknél nagyobb prioritást kap. A másik csoportban (852 fő) a biztonsággal azonos prioritású a kreativitás, mások megértése és segítése, a szabadság, a siker és a teljesítmény, egyszóval azok a polgári erények, amelyekre sikeres országot lehet alapozni.
A biztonság vágya nem köthető szorosan össze politikai szimpátiával: a megkérdezetteknek 2014-ben (egy választási évben!) csak harmada vállalkozott arra, hogy valamilyen párt iránti szimpátiát is kifejezzen, de a pártok hívei között nem tér el drámaian a prioritások rendje, bár nem megdöbbentő módon a biztonság és az erős kormány priorizálása a Fidesz híveinél a legnyilvánvalóbb.
| ||
Mit kezdhet egy liberális a gondoskodás és az erős kéz iránti ilyen elsöprő vággyal? Érdemes lenne mélyebben, finomabb eszközökkel is megvizsgálni, pontosan mitől szeretnének biztonságban lenni a magyarok, de amíg nincs erre módunk és adatunk, addig azt javaslom, tekintsük ezt a biztonságvágyat egy elég általános pszichés állapot, aggodalmaskodás és szorongás leképeződésének. Ha a jövedelmi forrásokat nézzük, a biztonság vágya a vállalkozók és a munkanélküli-ellátásban részesülők közt a legerősebb (utóbbiak közt természetesen nincsenek ott a közmunkások). Halványan összefüggésbe hozhatjuk tehát a munkaerőpiaccal és a munkához/megbízáshoz jutással – tekintve azonban, hogy a nyugdíjasok lényegében ugyanolyan aggodalmasak, mint az aktív korúak, mégsem lehet mindent a munkaerőpiaci bizonytalanságokra fogni.
A tárgytalan vagy sokirányú szorongásnak Orbán nagy tehetséggel kínálja egyik tárgyat a másik után. A magyar liberális gondolkodók azonban nehezen tudják azonosítani az okait, ha pedig tartózkodásként értékelik a kockázatvállalástól (ami kétségkívül része), akkor kifejezetten úgy érzik, Magyarországon a szabad vállalkozás sosem lesz népszerű. A két klaszteremet azonban értelmezhetnénk talán úgy, hogy a magyarok nagy csoportja szeretné biztosabbnak érezni az életét és az érvényesülését a kreativitására és a szabadságára támaszkodva. Nem kíván olyan kormányzati gyámkodást, magyarán, amely a kreativitása vagy szabadsága kárára megy. Egy liberális rámutathat, hogy a biztonsághiány sokkal kevésbé jellemzi a jól működő kapitalista jóléti államokat, mint hazánkat az immár 6 éve erős kézzel uralkodó Fidesz áldásos tevékenysége után. A liberális jogállam, a meritokrácia és a jóléti háló sokkal biztosabb garanciákat kínál, csak éppen hinni kéne benne.
Véleményem szerint a jogállami biztonságba vetett hit hiányát nagy hiba lenne elbagatellizálni vagy a „nemzeti karakter” sajnálatosan örökzöld elemének tekinteni. Ha a magyarok elveszítették a hitet abban, hogy az országban nyugat-európai normákkal is lehet boldogulni, arról a politikai kínálatot nyújtó pártok vagy egyéb csoportosulások is tehetnek. Orbán Viktor politikája jól láthatóan az, hogy ezeket a normákat „magyar sajátosságokra” és „nemzeti érdekekre” hivatkozva nyíltan is feladja; ebben a mai országban a jogkövetés sokkal kevésbé biztos stratégia, mint a politikai törleszkedés. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy milyen elégedetlenek a magyarok a magyar politikai és társadalmi intézmények működésével (szintén az ESS legújabb adatai alapján), nyilvánvaló, hogy az Orbánizmus kínálta üzletben – gyere, támogass, és támogatva leszel – kevesen látják a maguk jövőjét. Még egyszer szeretném leírni addig is, míg folytatom egy következő cikkben: a magyarok nagyobb része számára a szabadság, a kreativitás és a siker legalább olyan fontos, mint a biztonság. Nem kívánják feladni az egyiket a másik kedvéért. A magyarok nagyobb részét a kontinentális Európára jellemző értékektől főként az különbözteti meg, hogy nem tudnak megbízni sem a politikai intézményeikben, sem egymásban.
Liberális programmal az indulhat sikerrel, aki ezt a bizalmat helyre tudja állítani.
*
Lábjegyzet: az SPSS adatbázison K-means klaszterezési eljárással (a klaszterek számát 2-ben rögzítve) csoportosítottam a magyar válaszadókat a Schwartz-féle értékskála jellemzőbb értékei szerint. A kis táblázat mutatja a klaszterezéshez használt Schwartz-értékeket, és ezek átlagos értékét az egyik, illetve a másik csoportban. Az alacsonyabb érték nagyobb prioritást jelöl.
| Final Cluster Centers | ||
|
| Cluster | |
| 1 | 2 | |
| Important to live in secure and safe surroundings | 2 | 2 |
| Important to try new and different things in life | 4 | 2 |
| Important to understand different people | 3 | 2 |
| Important to help people and care for others well-being | 3 | 2 |
| Important to make own decisions and be free | 3 | 2 |
| Important that government is strong and ensures safety | 2 | 2 |
| Important to think new ideas and being creative | 4 | 2 |
| Important to show abilities and be admired | 3 | 2 |
| Important to be successful and that people recognize achievements | 4 | 2 |
Arról szeretnék elmélkedni, milyen mélyebb tanulságokat vonhatok le a baloldali liberális gondolatkör, a saját szellemi hazám kudarcaiból és sikereiből. Igaza van Orbánnak? A liberalizmusnak leáldozott?
A sorozat korábbi írásai: Konrád György, a migránsok és a liberalizmus; Jót tenni; Igazunk van-e; Orbán nem tette sikeresebbé Magyarországot; Szülnék én, de; Prekariátus és liberalizmus; A karitász korlátai; Mi a rendszerváltás kudarca?; A kormányzás morális alapjai; A dolgozó nép vérét szívják a nemzetközi láncos kutyák
