Babarczy Eszter: Szorongó Magyarország

  • Babarczy Eszter
  • 2016. április 5.

Publicisztika

Sokszor és sokan elmondták, hogy a félelemkeltés Orbán egyik legfőbb eszköze. Kevesebbet beszéltünk arról, miért működőképes ez az eszköz.

Egy Budapest–London–Budapest-úton – közvetlenül a brüsszeli terrortámadás után – mulatságos volt megfigyelni, milyen büszkén sündörögnek a magyar repülőtéren és környékén a TEK burkaarcú gépfegyveres nindzsái, és milyen szolid a terrorista elhárítás Londonban és repülőterein. A londoni felfokozott óvatosság leginkább abban nyilvánult meg a titkosszolgálatilag naiv szem számára, hogy az utasokat felszólítják, amennyiben gyanús dolgot látnak, vegyék már a fáradságot, és szóljanak.

A terrorelhárítás kétféle szimbolikus megjelenítésénél jobban kevés dolog jellemzi a magyar és a brit társadalom különbségét. A magyar kormány minden alkalmat megragad, hogy mutassa, mennyire gondosan óvja állampolgárait, a brit kormány megjegyzi, hogy legyünk mindannyian figyelmesek, miközben különösebb operettkörítés nélkül teszi a dolgát.

Sokszor és sokan elmondták, hogy a félelemkeltés Orbán egyik legfőbb eszköze. Kevesebbet beszéltünk arról, miért működőképes ez az eszköz. Korábban már hivatkoztam a European Social Survey kétévenként esedékes adatfelméréseire, a napokban jelent meg a 2014-es felvételt összegző adatbázis. A felmérés ismét kérdezi az ún. Schwartz-értékskálát, mint eddig minden hullámban – ezek között szerepel két olyan kérdés, amelyek valamelyest utalnak a magyarok biztonsághiányára és -igényére. Az egyik kérdés arra kérdez rá, mennyire találja magát hasonlónak a kérdezett (ez a Schwartz-kérdések formája) egy olyan emberhez, akinek nagyon fontos, hogy biztonságos körülmények közt éljen. A másik arra kérdez rá, hogy mennyire találja magát hasonlónak egy olyan emberhez, akinek fontos, hogy a kormány erős legyen.

false

A 2014-es felvételben ez a két érték (vagy inkább prioritás) ismét minden magyar állampolgárnál legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a kreativitás, a szabadság, mások megértése vagy a siker. A megkérdezett 1505 magyart megkíséreltem csoportokra bontani aszerint, hogy mennyire nagy ez a biztonságigény. Hosszas kísérletezés után sem sikerült felfedeznem olyan csoportot, amely számára nem fontos prioritás a biztonság. A csoportosítási (klaszterezési) eredmények legérdekesebbje is annyit mond nekünk, hogy a magyarokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik nagy csoportnak (a teljes mintában szereplő 1508-ból 636 főnek) a biztonság és az erős állam minden más értéknél nagyobb prioritást kap. A másik csoportban (852 fő) a biztonsággal azonos prioritású a kreativitás, mások megértése és segítése, a szabadság, a siker és a teljesítmény, egyszóval azok a polgári erények, amelyekre sikeres országot lehet alapozni.

A biztonság vágya nem köthető szorosan össze politikai szimpátiával: a megkérdezetteknek 2014-ben (egy választási évben!) csak harmada vállalkozott arra, hogy valamilyen párt iránti szimpátiát is kifejezzen, de a pártok hívei között nem tér el drámaian a prioritások rendje, bár nem megdöbbentő módon a biztonság és az erős kormány priorizálása a Fidesz híveinél a legnyilvánvalóbb.

false

Mit kezdhet egy liberális a gondoskodás és az erős kéz iránti ilyen elsöprő vággyal? Érdemes lenne mélyebben, finomabb eszközökkel is megvizsgálni, pontosan mitől szeretnének biztonságban lenni a magyarok, de amíg nincs erre módunk és adatunk, addig azt javaslom, tekintsük ezt a biztonságvágyat egy elég általános pszichés állapot, aggodalmaskodás és szorongás leképeződésének. Ha a jövedelmi forrásokat nézzük, a biztonság vágya a vállalkozók és a munkanélküli-ellátásban részesülők közt a legerősebb (utóbbiak közt természetesen nincsenek ott a közmunkások). Halványan összefüggésbe hozhatjuk tehát a munkaerőpiaccal és a munkához/megbízáshoz jutással – tekintve azonban, hogy a nyugdíjasok lényegében ugyanolyan aggodalmasak, mint az aktív korúak, mégsem lehet mindent a munkaerőpiaci bizonytalanságokra fogni.

A tárgytalan vagy sokirányú szorongásnak Orbán nagy tehetséggel kínálja egyik tárgyat a másik után. A magyar liberális gondolkodók azonban nehezen tudják azonosítani az okait, ha pedig tartózkodásként értékelik a kockázatvállalástól (ami kétségkívül része), akkor kifejezetten úgy érzik, Magyarországon a szabad vállalkozás sosem lesz népszerű. A két klaszteremet azonban értelmezhetnénk talán úgy, hogy a magyarok nagy csoportja szeretné biztosabbnak érezni az életét és az érvényesülését a kreativitására és a szabadságára támaszkodva. Nem kíván olyan kormányzati gyámkodást, magyarán, amely a kreativitása vagy szabadsága kárára megy. Egy liberális rámutathat, hogy a biztonsághiány sokkal kevésbé jellemzi a jól működő kapitalista jóléti államokat, mint hazánkat az immár 6 éve erős kézzel uralkodó Fidesz áldásos tevékenysége után. A liberális jogállam, a meritokrácia és a jóléti háló sokkal biztosabb garanciákat kínál, csak éppen hinni kéne benne.

Véleményem szerint a jogállami biztonságba vetett hit hiányát nagy hiba lenne elbagatellizálni vagy a „nemzeti karakter” sajnálatosan örökzöld elemének tekinteni. Ha a magyarok elveszítették a hitet abban, hogy az országban nyugat-európai normákkal is lehet boldogulni, arról a politikai kínálatot nyújtó pártok vagy egyéb csoportosulások is tehetnek. Orbán Viktor politikája jól láthatóan az, hogy ezeket a normákat „magyar sajátosságokra” és „nemzeti érdekekre” hivatkozva nyíltan is feladja; ebben a mai országban a jogkövetés sokkal kevésbé biztos stratégia, mint a politikai törleszkedés. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy milyen elégedetlenek a magyarok a magyar politikai és társadalmi intézmények működésével (szintén az ESS legújabb adatai alapján), nyilvánvaló, hogy az Orbánizmus kínálta üzletben – gyere, támogass, és támogatva leszel – kevesen látják a maguk jövőjét. Még egyszer szeretném leírni addig is, míg folytatom egy következő cikkben: a magyarok nagyobb része számára a szabadság, a kreativitás és a siker legalább olyan fontos, mint a biztonság. Nem kívánják feladni az egyiket a másik kedvéért. A magyarok nagyobb részét a kontinentális Európára jellemző értékektől főként az különbözteti meg, hogy nem tudnak megbízni sem a politikai intézményeikben, sem egymásban.

Liberális programmal az indulhat sikerrel, aki ezt a bizalmat helyre tudja állítani.

*

Lábjegyzet: az SPSS adatbázison K-means klaszterezési eljárással (a klaszterek számát 2-ben rögzítve) csoportosítottam a magyar válaszadókat a Schwartz-féle értékskála jellemzőbb értékei szerint. A kis táblázat mutatja a klaszterezéshez használt Schwartz-értékeket, és ezek átlagos értékét az egyik, illetve a másik csoportban. Az alacsonyabb érték nagyobb prioritást jelöl.

Final Cluster Centers

 

Cluster

1

2

Important to live in secure and safe surroundings

2

2

Important to try new and different things in life

4

2

Important to understand different people

3

2

Important to help people and care for others well-being

3

2

Important to make own decisions and be free

3

2

Important that government is strong and ensures safety

2

2

Important to think new ideas and being creative

4

2

Important to show abilities and be admired

3

2

Important to be successful and that people recognize achievements

4

2

 

Arról szeretnék elmélkedni, milyen mélyebb tanulságokat vonhatok le a baloldali liberális gondolatkör, a saját szellemi hazám kudarcaiból és sikereiből. Igaza van Orbánnak? A liberalizmusnak leáldozott?

A sorozat korábbi írásai: Konrád György, a migránsok és a liberalizmusJót tenniIgazunk van-e; Orbán nem tette sikeresebbé MagyarországotSzülnék én, dePrekariátus és liberalizmusA karitász korlátaiMi a rendszerváltás kudarca?A kormányzás morális alapjai; A dolgozó nép vérét szívják a nemzetközi láncos kutyák

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Rovások az ajtófélfán

A hazai transznemű emberek kétharmadát kezelő orvost és kollégáját négy hónapja fogva tartja a rendőrség. A nyomozók a tanúként kihallgatott pácienseknek azt mondták, ez az eljárás nem ellenük irányul. Ám amióta tart, a többi orvos bizonytalansága és a megváltozott szabályok miatt ezek az emberek nehezen jutnak hozzá a gyógyszereikhez.