Simonka György földszerzési vágya már a saját kormányának is sok volt

Publicisztika

A Narancsban többször is megénekelt békési fideszes országgyűlési képviselő aktivitása ezúttal már Lázár János figyelmét is fölkeltette.

Egy választókerület országgyűlési képviselőjének térsége és az ott élő emberek érdekeit, részérdekeit kell képviselnie. Normális esetben ez olyan magától értetődő, hogy le sem kellene írni. De legalább hat éve nem normális idők járnak Magyarországon, noha próbálunk úgy tenni, mintha.

Mindez az alábbi történetről jutott eszembe: Simonka György, a Fidesz Békés megyei erős embere (bővebben itt), a dél-békési térség országgyűlési képviselője nemrég súlyos politikai vereséget szenvedett. Nem akárkitől, a saját kormányától.

A tét

A Fidesz-kormány – politikai bázisa erősítéséül – dobra verte a pótolhatatlan és nagyon is véges számú, még állami tulajdonban lévő földeket. „A földet a gazdáknak!” szlogen hazugságát Ángyán József volt földművelésügyi államtitkár tények, adatok, számsorok és az új tulajdonosok lajstromozásával már mindenki számára világossá tette. Tavaly december 8-án, a mezőhegyesi földek békéscsabai árverésének kezdetekor ezzel szembesültem én is. A Mária Terézia óta fennálló, és minden rendszert, diktatúrát túlélő egyedi, egyben komplex és semmi mással nem összehasonlítható Mezőhegyesi Ménesbirtok földjei is kalapács alá kerültek; csak úgy röpködtek a 450, 500 és 530 milliós kikiáltási árak. Óhatatlanul fölmerült a szemlélőben a kérdés: melyik gazdának van ennyi pénze? Vagy, legyünk megengedőbbek, mely gazdák tudnak ennyi hitelt bevállalni úgy, hogy a hitelfedezetnek a vételár két-háromszorosát kell fölmutatni?

false

A gond nem csak ez. Ha a kormány akár nagyobb parcellákban is elkezdi szétszedni a 230 éves Ménesbirtokot, akkor nem csupán az egyedi és jól működő komplex gazdasági egység fog megszűnni, hanem maga a település is. Ugyanis itt a városfejlődés érdekes példájával állunk szemben: nem a település hozta létre a gazdaságot, hanem fordítva: a Ménesbirtok hozta létre Mezőhegyest. E kettő egymás nélkül nem tud létezni. (Lásd erről részletesen az ügyet földolgozó riportunkat.) Ezért is volt szakszerűtlen, egyben durva politikai döntés az a minden észérvet figyelmen kívül hagyó elképzelés, hogy az összes többi állami földdel együtt dobra verik a Mezőhegyesi Ménesbirtok majd 10 ezer hektárját is. Ami, nem mellesleg, Európa legjobb minőségű földjeit érinti (hektáronkénti értéke bőven negyven aranykorona felett van).

Egyszer sem jött

A térség helyismeretekkel rendelkező parlamenti képviselője, Simonka György minderre nem hívta fel kormánya figyelmét. Inkább beállt a sorba. Ő maga, a strómanjai, valamint azok strómanjai is licitáltak a földekre. Így lett volna állami tulajdonból magánvagyon – politikai hátszéllel –, ám a térségben élők ellenében; és mindez a térség országgyűlési képviselőjének hathatós közreműködésével. (Ne hallgassuk el: a még az MSZP idején privatizált cég tulajdonosi köre is licitált a mezőhegyesi állami földekre.)

Simonka György az elmúlt másfél évben sűrűn és kitartóan bizonygatta, milyen jó lesz, ha magánkézbe kerülnek mezőhegyesi földek. A szétaprózódással sem volt gondja. Majd összefognak az új gazdák, mondta. Az Európa-szerte híres vetőmagtermelés 4-5 ezer hektár alatt nem működik. A magyar gazda pedig nem az együttműködésről és az összedolgozásról híres. A fideszes parlamenti képviselőt az elmúlt egy-két évben tucatszor hívták a mezőhegyesiek megbeszélésre, lakossági és/vagy politikai fórumra, hogy megvitassák, ki miként képzeli a nagy múltú gazdaság és a város jövőjét. Ki mit lát: hanyatlást, bukást, vagy ígéretes kibontakozást? Simonka, saját választói hívószavára egyszer sem jött, noha ott megindokolhatta, megvédhette volna álláspontját. (Érthető, hiszen volt más dolga is, például ez.)

Lázár fölfogta

Több tiltakozó megmozdulás, demonstráció, fórum, valamint az Együtt révén egy Lázár Jánossal a Miniszterelnöki Hivatalban folytatott megbeszélés, ha lassan is, de elvezetett oda, hogy a napi kormányzási ügyeket irányító kancelláriaminiszter is belátta: Mezőhegyes speciális ügy. Súlyos tragédiák és visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak be a Ménesbirtok szétverésével: az esztelen földárverés a város csődjével, az ott élő emberek lehetetlen helyzetbe kerülésével jár. Ez az apróság a térség fideszes országgyűlési képviselőjének nem tűnt fel. Simonka György nem szólt, nem tiltakozott. Sőt, térsége egyik települése és vonzáskörzete ellenében dolgozott. Megkockáztatom, a saját és környezete gazdagodására is játszva.

Ezt húzta keresztül az a kormányrendelet, amely visszavonta a mezőhegyesi földekre kiírt árveréseket és azok eredményét, és ehelyett mintagazdaságot rendelt létrehozni. Persze, sok a tisztázatlan részletkérdés. Ezzel nem a Mezőhegyesi Ménesbirtok problémája megoldásának a végén, hanem az elején járunk, hiszen jó lenne tudni, hogy a földeket a mezőhegyesieknek, vagy egy „másik Simonkának” mentették-e meg. De a kép azért némileg tisztult, a mezőhegyesiek egyelőre fellélegezhetnek, ha meg nem is nyugodhatnak. Látni kell azonban, hogy a kormány ez esetben a saját térségi országgyűlési képviselőjével szemben lépett föl, mivel Simonkának parancsolt megálljt, tőle védte meg a mezőhegyesi földeket és az ott élőket. Ilyen még talán nem volt. Magyar abszurd a dél-békési tájban, de tanulságnak ez sem kevés.

A szerző az Együtt gyulai elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.