Még több migránst Európába, hogy kevesebb legyen a terrorcselekmény!

  • Szabó Zoltán
  • 2016. április 3.

Publicisztika

A brüsszeli merénylet – ott élőként tanúsíthatom – megrázta ugyan a belga fővárost, de jóval kevésbé hisztérikus reakciókat váltott ki a helyszínen, mint amilyen hangulatot a nyomában idehaza az abban érdekelteknek sikerült újra fölkorbácsolniuk. Ezt az írást ez a fölhorgadó hisztéria ihlette.

Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója még tavaly év végén nyilatkozta a tv2-nek: „Az egészen biztos, hogy a migráció és a terrorizmus valamilyen módon összefügg.” Kijelentését a brüsszeli merénylet újra aktuálissá teszi. A nyilatkozat ugyanis nem kevés bizonytalanságot sugall: a tábornok személy szerint meg van ugyan győződve arról, hogy a migráció és a terrorizmus közötti összefüggés fennáll, de nincs tisztában ennek az összefüggésnek a mibenlétével és saját erős meggyőződésén kívül bizonyítéka sincs rá.

Pál apostol arra int, hogy „mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Rm 15,2). Kedveskedjünk tehát Bakondi felebarátunknak is az ő javára és épülésére!

Az alábbi grafikon azt mutatja, hány áldozata volt a terrorizmusnak különböző, Európán kívüli országokban 2001 és 2014 között. Jól látható, hogy az Egyesült Államokon kívül nincs a 12 legveszélyeztetettebb ország között a migráció egyik kedvelt célpontja sem – egyébként az USA „előkelő” helyezése is egyetlen nagyszabású merénylet, a 2001. 9. 11-i terrortámadás következménye.

false

 

A vízszintes sávok melletti kis körgrafikonról pedig azt olvashatjuk le, hogy a jelzett 14 év alatt világszerte 108294 áldozata volt a terrorizmusnak, és ebből 420 Európában. Minthogy a Föld lakossága kb, 7,5 milliárd, Európáé meg 500 millió, egyszerű számolással adódik, hogy míg 14 év alatt a Föld lakói közül minden 70 ezerből vált egy a terrorizmus áldozatává, addig Európa lakosai közül minden 1,2 millióból esett egy áldozatául a terrorizmusnak. Röviden: a migráció elsődleges célpontjául szolgáló Európában 17-szer kisebb volt az esélye annak, hogy valaki terrortámadásban haljon meg, mint a világ más pontjain.

A második grafikon azt mutatja, hogy 1970 és 2015 között évente hány áldozatot szedett a terrorizmus Európában. Az áldozatok száma 1970 és 2000 között néhány kiugró évtől eltekintve (1972, 1974, 1980, 1988) trendszerűen csökken, 2000-től pedig szinte teljesen lenullázódik (megint csak egy-egy nagyarányú merénylet évétől eltekintve: 2004 Madrid, 2005 London, 2011 Norvégia, 2015 Párizs). Márpedig az afgán, pakisztáni, szír, iraki és afrikai eredetű migráció éppen az ezredforduló után gyorsult föl számottevő mértékben.

Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy a Bakondi által megsejtett, de lényegét tekintve föl nem ismert összefüggés a migráció és a terrorizmus között csakugyan létezik: minél nagyobb arányú a migránsok beáramlása, annál kisebb a veszélye a terrortámadásnak.

Európa biztonságának fokozása érdekében célszerű volna valahogy fölgyorsítani ezt a migrációt.

false

 

Régen rossz, ha egy viccet magyarázni kell. Manapság azonban, amikor már a hircsarda.hu –tól is kérnek helyreigazítást, ez elkerülhetetlennek tűnik. Mielőtt tehát a fenti „elemzést” bárki komolyan venné, szögezzük le: az valójában a Bakondi által ki ugyan nem mondott, de a kormány menekültellenes hisztériakeltésével teljes összhangban érzékeltetett primitív „a rengeteg muzulmán migráncs gyilkolássza a békés keresztény európaiakat” típusú klisé kigúnyolása. Az amúgy helytálló adatokból kiolvasható összefüggés éppen fordított: Európa nyilván nem attól biztonságosabb a világ más részeinél, hogy sok itt a menekült, hanem a teljes bizonytalanságból, nemegyszer pedig a halál torkából menekülők éppen azért választják úti céljukul, mert itt tudhatják a legnagyobb biztonságban magukat. Ettől viszont még tény marad, hogy az elmúlt időszak nagy port fölvert nyugat-európai merényletei elkövetőinek semmi közük nem volt a migrációhoz: a tavalyi párizsi tömegmészárlás kitervelője és megszervezője, Salah Abdessalam Brüsszelben született belga állampolgár, és már a szülei is belga állampolgárok, a minapi brüsszeli repülőtér öngyilkos merénylője is belga állampolgár, belga katolikus iskolába járt, és öccse, Mourad Laachraoui a riói olimpiára küldött belga csapat egyik éremesélyes, oszlopos tagja. A Charlie Hebdonál elkövetett vérengzés tettesei született francia állampolgárok voltak, viszont a rendőr, aki kötelességét teljesítve, élete feláldozásával megpróbálta megállítani őket, muzulmán bevándorló.

A szerző a DK Országos Tanácsának a tagja, korábbi országgyűlési képviselő

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.