Még több migránst Európába, hogy kevesebb legyen a terrorcselekmény!

  • Szabó Zoltán
  • 2016. április 3.

Publicisztika

A brüsszeli merénylet – ott élőként tanúsíthatom – megrázta ugyan a belga fővárost, de jóval kevésbé hisztérikus reakciókat váltott ki a helyszínen, mint amilyen hangulatot a nyomában idehaza az abban érdekelteknek sikerült újra fölkorbácsolniuk. Ezt az írást ez a fölhorgadó hisztéria ihlette.

Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója még tavaly év végén nyilatkozta a tv2-nek: „Az egészen biztos, hogy a migráció és a terrorizmus valamilyen módon összefügg.” Kijelentését a brüsszeli merénylet újra aktuálissá teszi. A nyilatkozat ugyanis nem kevés bizonytalanságot sugall: a tábornok személy szerint meg van ugyan győződve arról, hogy a migráció és a terrorizmus közötti összefüggés fennáll, de nincs tisztában ennek az összefüggésnek a mibenlétével és saját erős meggyőződésén kívül bizonyítéka sincs rá.

Pál apostol arra int, hogy „mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Rm 15,2). Kedveskedjünk tehát Bakondi felebarátunknak is az ő javára és épülésére!

Az alábbi grafikon azt mutatja, hány áldozata volt a terrorizmusnak különböző, Európán kívüli országokban 2001 és 2014 között. Jól látható, hogy az Egyesült Államokon kívül nincs a 12 legveszélyeztetettebb ország között a migráció egyik kedvelt célpontja sem – egyébként az USA „előkelő” helyezése is egyetlen nagyszabású merénylet, a 2001. 9. 11-i terrortámadás következménye.

false

 

A vízszintes sávok melletti kis körgrafikonról pedig azt olvashatjuk le, hogy a jelzett 14 év alatt világszerte 108294 áldozata volt a terrorizmusnak, és ebből 420 Európában. Minthogy a Föld lakossága kb, 7,5 milliárd, Európáé meg 500 millió, egyszerű számolással adódik, hogy míg 14 év alatt a Föld lakói közül minden 70 ezerből vált egy a terrorizmus áldozatává, addig Európa lakosai közül minden 1,2 millióból esett egy áldozatául a terrorizmusnak. Röviden: a migráció elsődleges célpontjául szolgáló Európában 17-szer kisebb volt az esélye annak, hogy valaki terrortámadásban haljon meg, mint a világ más pontjain.

A második grafikon azt mutatja, hogy 1970 és 2015 között évente hány áldozatot szedett a terrorizmus Európában. Az áldozatok száma 1970 és 2000 között néhány kiugró évtől eltekintve (1972, 1974, 1980, 1988) trendszerűen csökken, 2000-től pedig szinte teljesen lenullázódik (megint csak egy-egy nagyarányú merénylet évétől eltekintve: 2004 Madrid, 2005 London, 2011 Norvégia, 2015 Párizs). Márpedig az afgán, pakisztáni, szír, iraki és afrikai eredetű migráció éppen az ezredforduló után gyorsult föl számottevő mértékben.

Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy a Bakondi által megsejtett, de lényegét tekintve föl nem ismert összefüggés a migráció és a terrorizmus között csakugyan létezik: minél nagyobb arányú a migránsok beáramlása, annál kisebb a veszélye a terrortámadásnak.

Európa biztonságának fokozása érdekében célszerű volna valahogy fölgyorsítani ezt a migrációt.

false

 

Régen rossz, ha egy viccet magyarázni kell. Manapság azonban, amikor már a hircsarda.hu –tól is kérnek helyreigazítást, ez elkerülhetetlennek tűnik. Mielőtt tehát a fenti „elemzést” bárki komolyan venné, szögezzük le: az valójában a Bakondi által ki ugyan nem mondott, de a kormány menekültellenes hisztériakeltésével teljes összhangban érzékeltetett primitív „a rengeteg muzulmán migráncs gyilkolássza a békés keresztény európaiakat” típusú klisé kigúnyolása. Az amúgy helytálló adatokból kiolvasható összefüggés éppen fordított: Európa nyilván nem attól biztonságosabb a világ más részeinél, hogy sok itt a menekült, hanem a teljes bizonytalanságból, nemegyszer pedig a halál torkából menekülők éppen azért választják úti céljukul, mert itt tudhatják a legnagyobb biztonságban magukat. Ettől viszont még tény marad, hogy az elmúlt időszak nagy port fölvert nyugat-európai merényletei elkövetőinek semmi közük nem volt a migrációhoz: a tavalyi párizsi tömegmészárlás kitervelője és megszervezője, Salah Abdessalam Brüsszelben született belga állampolgár, és már a szülei is belga állampolgárok, a minapi brüsszeli repülőtér öngyilkos merénylője is belga állampolgár, belga katolikus iskolába járt, és öccse, Mourad Laachraoui a riói olimpiára küldött belga csapat egyik éremesélyes, oszlopos tagja. A Charlie Hebdonál elkövetett vérengzés tettesei született francia állampolgárok voltak, viszont a rendőr, aki kötelességét teljesítve, élete feláldozásával megpróbálta megállítani őket, muzulmán bevándorló.

A szerző a DK Országos Tanácsának a tagja, korábbi országgyűlési képviselő

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.