Még több migránst Európába, hogy kevesebb legyen a terrorcselekmény!

  • Szabó Zoltán
  • 2016. április 3.

Publicisztika

A brüsszeli merénylet – ott élőként tanúsíthatom – megrázta ugyan a belga fővárost, de jóval kevésbé hisztérikus reakciókat váltott ki a helyszínen, mint amilyen hangulatot a nyomában idehaza az abban érdekelteknek sikerült újra fölkorbácsolniuk. Ezt az írást ez a fölhorgadó hisztéria ihlette.

Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója még tavaly év végén nyilatkozta a tv2-nek: „Az egészen biztos, hogy a migráció és a terrorizmus valamilyen módon összefügg.” Kijelentését a brüsszeli merénylet újra aktuálissá teszi. A nyilatkozat ugyanis nem kevés bizonytalanságot sugall: a tábornok személy szerint meg van ugyan győződve arról, hogy a migráció és a terrorizmus közötti összefüggés fennáll, de nincs tisztában ennek az összefüggésnek a mibenlétével és saját erős meggyőződésén kívül bizonyítéka sincs rá.

Pál apostol arra int, hogy „mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Rm 15,2). Kedveskedjünk tehát Bakondi felebarátunknak is az ő javára és épülésére!

Az alábbi grafikon azt mutatja, hány áldozata volt a terrorizmusnak különböző, Európán kívüli országokban 2001 és 2014 között. Jól látható, hogy az Egyesült Államokon kívül nincs a 12 legveszélyeztetettebb ország között a migráció egyik kedvelt célpontja sem – egyébként az USA „előkelő” helyezése is egyetlen nagyszabású merénylet, a 2001. 9. 11-i terrortámadás következménye.

false

 

A vízszintes sávok melletti kis körgrafikonról pedig azt olvashatjuk le, hogy a jelzett 14 év alatt világszerte 108294 áldozata volt a terrorizmusnak, és ebből 420 Európában. Minthogy a Föld lakossága kb, 7,5 milliárd, Európáé meg 500 millió, egyszerű számolással adódik, hogy míg 14 év alatt a Föld lakói közül minden 70 ezerből vált egy a terrorizmus áldozatává, addig Európa lakosai közül minden 1,2 millióból esett egy áldozatául a terrorizmusnak. Röviden: a migráció elsődleges célpontjául szolgáló Európában 17-szer kisebb volt az esélye annak, hogy valaki terrortámadásban haljon meg, mint a világ más pontjain.

A második grafikon azt mutatja, hogy 1970 és 2015 között évente hány áldozatot szedett a terrorizmus Európában. Az áldozatok száma 1970 és 2000 között néhány kiugró évtől eltekintve (1972, 1974, 1980, 1988) trendszerűen csökken, 2000-től pedig szinte teljesen lenullázódik (megint csak egy-egy nagyarányú merénylet évétől eltekintve: 2004 Madrid, 2005 London, 2011 Norvégia, 2015 Párizs). Márpedig az afgán, pakisztáni, szír, iraki és afrikai eredetű migráció éppen az ezredforduló után gyorsult föl számottevő mértékben.

Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy a Bakondi által megsejtett, de lényegét tekintve föl nem ismert összefüggés a migráció és a terrorizmus között csakugyan létezik: minél nagyobb arányú a migránsok beáramlása, annál kisebb a veszélye a terrortámadásnak.

Európa biztonságának fokozása érdekében célszerű volna valahogy fölgyorsítani ezt a migrációt.

false

 

Régen rossz, ha egy viccet magyarázni kell. Manapság azonban, amikor már a hircsarda.hu –tól is kérnek helyreigazítást, ez elkerülhetetlennek tűnik. Mielőtt tehát a fenti „elemzést” bárki komolyan venné, szögezzük le: az valójában a Bakondi által ki ugyan nem mondott, de a kormány menekültellenes hisztériakeltésével teljes összhangban érzékeltetett primitív „a rengeteg muzulmán migráncs gyilkolássza a békés keresztény európaiakat” típusú klisé kigúnyolása. Az amúgy helytálló adatokból kiolvasható összefüggés éppen fordított: Európa nyilván nem attól biztonságosabb a világ más részeinél, hogy sok itt a menekült, hanem a teljes bizonytalanságból, nemegyszer pedig a halál torkából menekülők éppen azért választják úti céljukul, mert itt tudhatják a legnagyobb biztonságban magukat. Ettől viszont még tény marad, hogy az elmúlt időszak nagy port fölvert nyugat-európai merényletei elkövetőinek semmi közük nem volt a migrációhoz: a tavalyi párizsi tömegmészárlás kitervelője és megszervezője, Salah Abdessalam Brüsszelben született belga állampolgár, és már a szülei is belga állampolgárok, a minapi brüsszeli repülőtér öngyilkos merénylője is belga állampolgár, belga katolikus iskolába járt, és öccse, Mourad Laachraoui a riói olimpiára küldött belga csapat egyik éremesélyes, oszlopos tagja. A Charlie Hebdonál elkövetett vérengzés tettesei született francia állampolgárok voltak, viszont a rendőr, aki kötelességét teljesítve, élete feláldozásával megpróbálta megállítani őket, muzulmán bevándorló.

A szerző a DK Országos Tanácsának a tagja, korábbi országgyűlési képviselő

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.