Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója még tavaly év végén nyilatkozta a tv2-nek: „Az egészen biztos, hogy a migráció és a terrorizmus valamilyen módon összefügg.” Kijelentését a brüsszeli merénylet újra aktuálissá teszi. A nyilatkozat ugyanis nem kevés bizonytalanságot sugall: a tábornok személy szerint meg van ugyan győződve arról, hogy a migráció és a terrorizmus közötti összefüggés fennáll, de nincs tisztában ennek az összefüggésnek a mibenlétével és saját erős meggyőződésén kívül bizonyítéka sincs rá.
Pál apostol arra int, hogy „mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Rm 15,2). Kedveskedjünk tehát Bakondi felebarátunknak is az ő javára és épülésére!
Az alábbi grafikon azt mutatja, hány áldozata volt a terrorizmusnak különböző, Európán kívüli országokban 2001 és 2014 között. Jól látható, hogy az Egyesült Államokon kívül nincs a 12 legveszélyeztetettebb ország között a migráció egyik kedvelt célpontja sem – egyébként az USA „előkelő” helyezése is egyetlen nagyszabású merénylet, a 2001. 9. 11-i terrortámadás következménye.
|
A vízszintes sávok melletti kis körgrafikonról pedig azt olvashatjuk le, hogy a jelzett 14 év alatt világszerte 108294 áldozata volt a terrorizmusnak, és ebből 420 Európában. Minthogy a Föld lakossága kb, 7,5 milliárd, Európáé meg 500 millió, egyszerű számolással adódik, hogy míg 14 év alatt a Föld lakói közül minden 70 ezerből vált egy a terrorizmus áldozatává, addig Európa lakosai közül minden 1,2 millióból esett egy áldozatául a terrorizmusnak. Röviden: a migráció elsődleges célpontjául szolgáló Európában 17-szer kisebb volt az esélye annak, hogy valaki terrortámadásban haljon meg, mint a világ más pontjain.
A második grafikon azt mutatja, hogy 1970 és 2015 között évente hány áldozatot szedett a terrorizmus Európában. Az áldozatok száma 1970 és 2000 között néhány kiugró évtől eltekintve (1972, 1974, 1980, 1988) trendszerűen csökken, 2000-től pedig szinte teljesen lenullázódik (megint csak egy-egy nagyarányú merénylet évétől eltekintve: 2004 Madrid, 2005 London, 2011 Norvégia, 2015 Párizs). Márpedig az afgán, pakisztáni, szír, iraki és afrikai eredetű migráció éppen az ezredforduló után gyorsult föl számottevő mértékben.
Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy a Bakondi által megsejtett, de lényegét tekintve föl nem ismert összefüggés a migráció és a terrorizmus között csakugyan létezik: minél nagyobb arányú a migránsok beáramlása, annál kisebb a veszélye a terrortámadásnak.
Európa biztonságának fokozása érdekében célszerű volna valahogy fölgyorsítani ezt a migrációt.
|
Régen rossz, ha egy viccet magyarázni kell. Manapság azonban, amikor már a hircsarda.hu –tól is kérnek helyreigazítást, ez elkerülhetetlennek tűnik. Mielőtt tehát a fenti „elemzést” bárki komolyan venné, szögezzük le: az valójában a Bakondi által ki ugyan nem mondott, de a kormány menekültellenes hisztériakeltésével teljes összhangban érzékeltetett primitív „a rengeteg muzulmán migráncs gyilkolássza a békés keresztény európaiakat” típusú klisé kigúnyolása. Az amúgy helytálló adatokból kiolvasható összefüggés éppen fordított: Európa nyilván nem attól biztonságosabb a világ más részeinél, hogy sok itt a menekült, hanem a teljes bizonytalanságból, nemegyszer pedig a halál torkából menekülők éppen azért választják úti céljukul, mert itt tudhatják a legnagyobb biztonságban magukat. Ettől viszont még tény marad, hogy az elmúlt időszak nagy port fölvert nyugat-európai merényletei elkövetőinek semmi közük nem volt a migrációhoz: a tavalyi párizsi tömegmészárlás kitervelője és megszervezője, Salah Abdessalam Brüsszelben született belga állampolgár, és már a szülei is belga állampolgárok, a minapi brüsszeli repülőtér öngyilkos merénylője is belga állampolgár, belga katolikus iskolába járt, és öccse, Mourad Laachraoui a riói olimpiára küldött belga csapat egyik éremesélyes, oszlopos tagja. A Charlie Hebdonál elkövetett vérengzés tettesei született francia állampolgárok voltak, viszont a rendőr, aki kötelességét teljesítve, élete feláldozásával megpróbálta megállítani őket, muzulmán bevándorló.
A szerző a DK Országos Tanácsának a tagja, korábbi országgyűlési képviselő