Janisch Attila: Közröhej-demokrácia

  • Janisch Attila
  • 2016. április 6.

Publicisztika

A magyar államhatalmat és kormányzatot elvtelenül kiszolgáló személyek – mint például a Nemzeti Választási Iroda vezetője – rosszul rendezett tévés vetélkedővé silányítanák a magyar demokráciát, az intézményeit közröhej tárgyaivá teszik, az állampolgárokat arcon köpik.

Az NVI-ben – egy nappal a Kúria döntése előtt és néhány héttel egy minden részletében dokumentált, ám az államhatalom és szervei által jóváhagyott, de legalábbis nem kellő alapossággal kivizsgált választási csalást követően – a választási irodát vezető Pálffy Ilona utasítására áthelyezték az ominózus blokkolóórát a hivatal szűk előteréből az épület belső udvarának tágasabb terébe, egy sárga-fekete csíkkal kijelölt kör közepére.

Ez nem az esélyegyenlőséget szolgálja azok számára, akik majd népszavazási kezdeményezésük beérkezésének pillanatát kívánják kötelező módon e készüléknél dokumentáltatni, hanem minden eddiginél látványosabb, elkeserítőbb és nevetségesebb tumultuózus jelenetek várhatók. Ezeknek leszünk mi – törvénytisztelő magyar állampolgárok – a kéretlen nézői, szemtanúi. Előfordulhat, hogy egy nevetséges tévés vetélkedőben érezzük majd magunkat; már csak piros gombokat kellene nyomogatni, szerencsekerekeket forgatni, meglepetésbőröndöket nyitogattatni, esetleg a késve pecsételtetők alatt megnyitni a padlót, hogy sikongatva, széttárt karokkal a pincébe hulljanak.

A magányos időbélyegző

A magányos időbélyegző

Fotó: MTI

Holott egy jogállamban Pálffy Ilona a február 23-án történtek után már semmiről nem dönthetne, mert az előző eset másnapján, de legalábbis a külső térfigyelő kamerák felvételeinek nyilvánosságra kerülése után már fölmentették volna, mert az irodavezető dokumentáltan alkalmatlannak bizonyult közfeladatai ellátására. Igaz, másfelől viszont bizonyítottan alkalmas egy adott párt és/vagy az éppen hatalmon levők érdekeinek elvtelen kiszolgálására.

Napról napra bontják le a Fidesz politikai emésztőgödrében a demokrácia maradványait. Orbán Viktor gazdasági vállalkozó és pártelnök öles léptekkel halad az általa vizionált illiberális állam megvalósítása felé, amelyben aztán, ahogyan Tusnádfürdőn mondta 2014-ben, „bármi megtörténhet”.

Akkor és ott még nem tette hozzá: hogy mi az a bármi, ami megtörténhet, azt mindig ő dönti majd el. Azóta persze már tudjuk ezt mindannyian.

Mindez azzal együtt is így van,, hogy a Kúria ma elutasította a csalással előnyt szerzett népszavazási kezdeményezést, és az MSZP által kezdeményezett, az üzletek vasárnapi nyitvatartásáról döntő népszavazás lebonyolítását hagyta jóvá. Ez a döntés, ha teljes egészében nem is állítja helyre a jogállamiságba vetett megingott hitet, legalább jelzi, hogy érdemes és kell is szóvá tenni a nyilvánvaló visszásságokat; hiszen e konkrét eset, a választási csalás folyamatos napirenden tartása valamelyest hozzájárult ahhoz, hogy a Kúria felülvizsgálta a korábbi, meglehetősen vitatható döntését.

Ugyanakkor a mostani döntés sem teszi meg nem történtté azt a gyalázatot, amely február 23-án történt az NVI székházában. Sőt, most érkezett el csak igazán a pillanata annak, hogy az illetékes szervek az akkor történteket teljes mélységében kivizsgálják, az eset összefüggéseit és kapcsolati láncolatát feltárják, a csalásban résztvevőket, a csalás szervezőit és kitervelőit a hatályos törvényeknek megfelelően elítéljék, közfeladataik ellátása alól felmentsék.

Nincs más út, ha a jelenlegi látszatdemokráciából a demokrácia és a törvényes rend helyreállítása felé akarunk kanyarodni – ha előbb nem is, de a következő választások után mindenképpen.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.