Janisch Attila: Közröhej-demokrácia

  • Janisch Attila
  • 2016. április 6.

Publicisztika

A magyar államhatalmat és kormányzatot elvtelenül kiszolgáló személyek – mint például a Nemzeti Választási Iroda vezetője – rosszul rendezett tévés vetélkedővé silányítanák a magyar demokráciát, az intézményeit közröhej tárgyaivá teszik, az állampolgárokat arcon köpik.

Az NVI-ben – egy nappal a Kúria döntése előtt és néhány héttel egy minden részletében dokumentált, ám az államhatalom és szervei által jóváhagyott, de legalábbis nem kellő alapossággal kivizsgált választási csalást követően – a választási irodát vezető Pálffy Ilona utasítására áthelyezték az ominózus blokkolóórát a hivatal szűk előteréből az épület belső udvarának tágasabb terébe, egy sárga-fekete csíkkal kijelölt kör közepére.

Ez nem az esélyegyenlőséget szolgálja azok számára, akik majd népszavazási kezdeményezésük beérkezésének pillanatát kívánják kötelező módon e készüléknél dokumentáltatni, hanem minden eddiginél látványosabb, elkeserítőbb és nevetségesebb tumultuózus jelenetek várhatók. Ezeknek leszünk mi – törvénytisztelő magyar állampolgárok – a kéretlen nézői, szemtanúi. Előfordulhat, hogy egy nevetséges tévés vetélkedőben érezzük majd magunkat; már csak piros gombokat kellene nyomogatni, szerencsekerekeket forgatni, meglepetésbőröndöket nyitogattatni, esetleg a késve pecsételtetők alatt megnyitni a padlót, hogy sikongatva, széttárt karokkal a pincébe hulljanak.

A magányos időbélyegző

A magányos időbélyegző

Fotó: MTI

Holott egy jogállamban Pálffy Ilona a február 23-án történtek után már semmiről nem dönthetne, mert az előző eset másnapján, de legalábbis a külső térfigyelő kamerák felvételeinek nyilvánosságra kerülése után már fölmentették volna, mert az irodavezető dokumentáltan alkalmatlannak bizonyult közfeladatai ellátására. Igaz, másfelől viszont bizonyítottan alkalmas egy adott párt és/vagy az éppen hatalmon levők érdekeinek elvtelen kiszolgálására.

Napról napra bontják le a Fidesz politikai emésztőgödrében a demokrácia maradványait. Orbán Viktor gazdasági vállalkozó és pártelnök öles léptekkel halad az általa vizionált illiberális állam megvalósítása felé, amelyben aztán, ahogyan Tusnádfürdőn mondta 2014-ben, „bármi megtörténhet”.

Akkor és ott még nem tette hozzá: hogy mi az a bármi, ami megtörténhet, azt mindig ő dönti majd el. Azóta persze már tudjuk ezt mindannyian.

Mindez azzal együtt is így van,, hogy a Kúria ma elutasította a csalással előnyt szerzett népszavazási kezdeményezést, és az MSZP által kezdeményezett, az üzletek vasárnapi nyitvatartásáról döntő népszavazás lebonyolítását hagyta jóvá. Ez a döntés, ha teljes egészében nem is állítja helyre a jogállamiságba vetett megingott hitet, legalább jelzi, hogy érdemes és kell is szóvá tenni a nyilvánvaló visszásságokat; hiszen e konkrét eset, a választási csalás folyamatos napirenden tartása valamelyest hozzájárult ahhoz, hogy a Kúria felülvizsgálta a korábbi, meglehetősen vitatható döntését.

Ugyanakkor a mostani döntés sem teszi meg nem történtté azt a gyalázatot, amely február 23-án történt az NVI székházában. Sőt, most érkezett el csak igazán a pillanata annak, hogy az illetékes szervek az akkor történteket teljes mélységében kivizsgálják, az eset összefüggéseit és kapcsolati láncolatát feltárják, a csalásban résztvevőket, a csalás szervezőit és kitervelőit a hatályos törvényeknek megfelelően elítéljék, közfeladataik ellátása alól felmentsék.

Nincs más út, ha a jelenlegi látszatdemokráciából a demokrácia és a törvényes rend helyreállítása felé akarunk kanyarodni – ha előbb nem is, de a következő választások után mindenképpen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.