Az NVI-ben – egy nappal a Kúria döntése előtt és néhány héttel egy minden részletében dokumentált, ám az államhatalom és szervei által jóváhagyott, de legalábbis nem kellő alapossággal kivizsgált választási csalást követően – a választási irodát vezető Pálffy Ilona utasítására áthelyezték az ominózus blokkolóórát a hivatal szűk előteréből az épület belső udvarának tágasabb terébe, egy sárga-fekete csíkkal kijelölt kör közepére.
Ez nem az esélyegyenlőséget szolgálja azok számára, akik majd népszavazási kezdeményezésük beérkezésének pillanatát kívánják kötelező módon e készüléknél dokumentáltatni, hanem minden eddiginél látványosabb, elkeserítőbb és nevetségesebb tumultuózus jelenetek várhatók. Ezeknek leszünk mi – törvénytisztelő magyar állampolgárok – a kéretlen nézői, szemtanúi. Előfordulhat, hogy egy nevetséges tévés vetélkedőben érezzük majd magunkat; már csak piros gombokat kellene nyomogatni, szerencsekerekeket forgatni, meglepetésbőröndöket nyitogattatni, esetleg a késve pecsételtetők alatt megnyitni a padlót, hogy sikongatva, széttárt karokkal a pincébe hulljanak.
| ||
Holott egy jogállamban Pálffy Ilona a február 23-án történtek után már semmiről nem dönthetne, mert az előző eset másnapján, de legalábbis a külső térfigyelő kamerák felvételeinek nyilvánosságra kerülése után már fölmentették volna, mert az irodavezető dokumentáltan alkalmatlannak bizonyult közfeladatai ellátására. Igaz, másfelől viszont bizonyítottan alkalmas egy adott párt és/vagy az éppen hatalmon levők érdekeinek elvtelen kiszolgálására.
Napról napra bontják le a Fidesz politikai emésztőgödrében a demokrácia maradványait. Orbán Viktor gazdasági vállalkozó és pártelnök öles léptekkel halad az általa vizionált illiberális állam megvalósítása felé, amelyben aztán, ahogyan Tusnádfürdőn mondta 2014-ben, „bármi megtörténhet”.
Akkor és ott még nem tette hozzá: hogy mi az a bármi, ami megtörténhet, azt mindig ő dönti majd el. Azóta persze már tudjuk ezt mindannyian.
Mindez azzal együtt is így van,, hogy a Kúria ma elutasította a csalással előnyt szerzett népszavazási kezdeményezést, és az MSZP által kezdeményezett, az üzletek vasárnapi nyitvatartásáról döntő népszavazás lebonyolítását hagyta jóvá. Ez a döntés, ha teljes egészében nem is állítja helyre a jogállamiságba vetett megingott hitet, legalább jelzi, hogy érdemes és kell is szóvá tenni a nyilvánvaló visszásságokat; hiszen e konkrét eset, a választási csalás folyamatos napirenden tartása valamelyest hozzájárult ahhoz, hogy a Kúria felülvizsgálta a korábbi, meglehetősen vitatható döntését.
Ugyanakkor a mostani döntés sem teszi meg nem történtté azt a gyalázatot, amely február 23-án történt az NVI székházában. Sőt, most érkezett el csak igazán a pillanata annak, hogy az illetékes szervek az akkor történteket teljes mélységében kivizsgálják, az eset összefüggéseit és kapcsolati láncolatát feltárják, a csalásban résztvevőket, a csalás szervezőit és kitervelőit a hatályos törvényeknek megfelelően elítéljék, közfeladataik ellátása alól felmentsék.
Nincs más út, ha a jelenlegi látszatdemokráciából a demokrácia és a törvényes rend helyreállítása felé akarunk kanyarodni – ha előbb nem is, de a következő választások után mindenképpen.
