Szigeti B. Péter

Az elcseszett történelem

A Hamász terrortámadásának közép- és hosszú távú következményei

Publicisztika

A YouTube-on számtalan felvétel látható a fogolycseréről, amelyről ki tudja, lesz-e folytatása. Váratlan fordulat volt, hogy az izraeliek mellett pár hete thai illetőségű férfiakat is elengedtek. Maga a csere elképesztő körülmények között zajlott.

Talán valami diszkréciót is elvártunk volna, de a rafahi átkelőnél arab tömegek gyűltek össze, mindenkinek a kezében mobiltelefon volt, és az emberek a szokásos Allahu akbart üvöltötték, mintha valami dicsőséges dologról lenne szó, holott sem nekik, sem az izraelieknek nem volt semmi okuk ünnepelni. A brutális kalózok, emberkereskedők és vérszomjas partizánok elengedtek, s talán majd valamikor elengednek a tűzszünetért cserébe néhány öregasszonyt és gyereket (az izraeli hatóságok szerint a 105 kiszabadulton kívül még 138 túsz maradt a Hamász fogságában, közülük 18-an bizonyítottan halottak, esetükben már csak a holttestük visszaadásáról lehet szó – a szerk.), ami vereségük teljes beismerése – itt a Hamász győzelméről nem beszélhetünk, hiszen az izraeli katonai és politikai vezetés többre értékeli a foglyok kiszabadítását, mint Gáza további rombolását, és a világ palesztinbarát közvéleményére is tekintettel kellett lenni. Persze nyilván a Hamászra is nyomás nehezedett. Hogy mit ígértek nekik, vagy mivel fenyegették őket a befolyásos muszlim hatalmak, azt egyelőre nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy a szervezet előtt milyen jövő áll, és milyen mértékű az a kár, amit elszenvedett. Nyilván meg kell tapasztalniuk, hogy Izrael ugyan keményen visszavágott, de a dolog nagyobbik része még hátra van, ideértve az egyes vezetők és végrehajtók levadászását, ami sokáig eltarthat.

Az elraboltak visszaadása csapdát is jelent a Hamász számára, mert ha például az izraeli katonák árán túl sokáig alkudoznak, akkor egyre súlyosabb csapásokat kell elszenvedniük, s még több civil áldozat lesz, és akkor talán Irán is elgondolkozik, hogy meddig érdemes feszíteni a húrt – hát még akkor, ha Bident újraválasztják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.