Tegyék a kezüket a szívükre! Ki nem lopott már a MÁV-tól? Legalább egy kicsit? Egy kalapácsot, egy üléshuzatot, egy talpfát legalább! Szappant, kőkerítést, kábelt, vonatfüttyöt! A jegyár felét, amit nem fizettek ki a kalauznak, aki viszont a másik feléért szemet hunyt illegális helyváltoztatásuk fölött? Vannak persze a szerencsések, akik - mert megtehetik - izmosabb leltári tételeket visznek haza. Pár ezer tehervagont, valami ingatlant, esetleg 4 mozdonyt, netán készpénzt egy jó kis csalárd alvállalkozói szerződésben, alkalomadtán egy, a MÁV-val közösen alapított kft. alaptőkéjében.
Ezen írásunk hőse, Kiss Bálint, a MÁV Általános Biztosító Egyesület épp előzetes letartóztatásban lévő vezérigazgatója pár hete tűnt fel nekünk, amikor két kollégát (a Szempont c. tévéműsor szerkesztőjét és operatőrét) - midőn azok le akarták fényképezni rokkantigazolványát a járdán szabálytalanul parkoló fekete Mercijében - ruganyos léptekkel és "állítsd le a kamerát, vagy szétbaszom a fejedet!" kiáltást hallatva közelített meg. A kamerás kollégát pofán is - hogy stílben maradjunk - baszta. Hah! Rezzentünk fel ekkor! Az ügyvezető igazgató, akinek ruházata, automobilja, fellépése, jó svádája, meggyőző képessége tankönyvbe illően kielégíti az ún. "fehérgalléros bűnözővel" szemben támasztott közkeletű elvárásokat, és emellett a kétkezi munkától sem riad vissza!
Ám csalódni fognak, ha azt hiszik, hogy most, midőn a vezér bukása oly elodázhatatlannak látszik, lámlámozni fogunk, a bűn fertelmességén sopánkodni. Kiss vállalkozásához a tőkét kétségtelenül anyavállalatától, a vasúttól - hogy is mondjuk - szerválta, némi készpénz, egy székház, pár kellemes szerződés és a brand használatának képében. De Kiss aztán, és ez maradék becsületére legyen mondva, kihajózott a nyílt vizekre, oda, hol csupa hatalmas csatahajó cirkál, s ahol viharok tépázzák a vitorlákat. A kötelező felelősségbiztosítás piacán oly gigászokkal szállt szembe lélekvesztőjén a magyar kalóz, mint az Allianz, a Generali, az Aegon, a német, osztrák, olasz s ki tudja, még honnan szalajtott multinacionális karvalyok. Zászlójára a szövetkezeti formát és a kistulajdonosok nemzeti kapitalizmusát hímezte. Negyedével aláígérek az áraitoknak - szopni fogtok, karvalyok! (És még csak nem is azokat csapta be, akik vele szerződtek, hanem azokat, akiknek az autóit ezek összetörték.) Minő vakmerés volt fittyet hányni a piac íratlan, s főként írott törvényeinek! És minő lélekjelenlét: amikor már megindult a birnami erdő Duncinane vára s a nyomozók a vállalat telephelye felé, a síbolás e Macbethje mentőautóba pattanva még egy milliárdot eldiszponált (volna?) magánszámlái irányába!
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a fináncok meg a rendőrök most véget vetettek e küzdelemnek. Tehették volna hamarabb is - arról, hogy a MÁV ÁBE nemigen fizet a károsultaknak, bizonyára jó ideje értesültek; s józan ésszel az is belátható, hogy e társaságnak (melynek tulajdonosa Kiss családi bt.-je - és a MÁV!!) sose lett volna szabad engedélyt kapnia. Mint minden piramisjátékban, valakik szívni fognak: ne töressék össze a kocsijukat MÁV ÁBE-s ügyféllel semmiképp. De ez csak a dolog egyik része. A vasútnál, annál a vállalatnál, amelynek éves vesztesége nagyjából akkora összeg, amekkorát a kormánypárt adócsökkentésre szánna, se szeri, se száma az olyan technikával alapított cégeknek, mint a MÁV ÁBE volt.
Ki volt Kiss, és hogy tehette meg?
