n "Húzd rá, cigány, betyár a kedvem,
Sarkantyúm pereg, a szoknya lebben,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom."
Lapzártánk idején még csak az előkészületek zajlottak, bíró hátán vágták a hagymát, malacok vére omlott, így van ez, ha az uraság mulatni vágy. Meghívja a falu apraja-nagyját: mindent állok, hopsza, Pistám (Stumpf), keríts hama´ cigányt, aztán bor is legyen jóféle!
A Somogy megyei Vörs mindössze ötszázharminc lelket számlál; legfelül meg valami miatt úgy gondolták, a vidéki emberek nagyon komálják a gulyásdemokráciát, az árát lecsípjük a kosztpénzből, mibe fájhat? Erről szolgálhatunk adatokkal: sajtóértesülések szerint négy és fél millió forintból meg is van a vörsi lakoma. Hogy a fenébe? Számoljunk. Megengedve, hogy Vörsön a csecsszopó is él-hal a gulyásért, és olyan sem akad köztük, aki kerüli a táncmulatságokat vagy a kortespálinka-mérést, meg a nyilván nagyszámú kormányzati erő, védelemmel, sofőrséggel feldúsítva: legyenek hatszázan. Ez hétezer-ötszáz HUF per polgár; ennyiből a gulyás, de még a rétes is kifussa - az étket a fideszes parlamenti képviselő irányította, Alsóörs egyik vendéglőse szervírozza -, bár ugyanez Pesten, a Kempinskiben meglenne egy ötösből is, jattal. Nem csoda, hogy a független polgármester állítása szerint a helyiek közül sokan szabadnapot vettek ki e jeles alkalomból. "Elnézést, főnök, holnap nem jönnék, ellik a tehén, utána meg megyek burkolni a Viktor miniszterelnökkel, és aztán este az örömtől táncra perdülök." Ja, így megy ez.
De most már ácsi, jóurak! A teremtésit, elég legyen ebből a pimasz dzsentritempóból. Tanúsítsanak kicsit több alázatot, épp azok iránt, akiknek most elhúzták a nótáját. Mert azok ott maradnak, és nem marad nekik más, csak amit kegyedék hagytak: rogyásig járom.
