n Az országgyűlési biztosok mandátumának lejárta előtt a Fidesz tótumfaktumai körbenéztek, elővettek néhány diákkori és jelenlegi ismerőst a budapesti meg pécsi jogi karokról, azt ezzel a maguk részéről le is tudták az új ombudsmanok megválasztását. Az az érzésünk, mindegy is volt nekik ez az egész; a lényeg, hogy Gönczöl Katalin meg Majtényi László ne maradjanak. Akikkel persze semmi gond sem volt akkor, amikor a még ellenzéki Fidesz profitálhatott azon eljárásaikból, amelyek végén a biztosok elmeszélték a Horn-kormány egyik-másik lépését. 1997-ben például Gönczöl fordult értelmező kérdéseivel földkérdésben az Alkotmánybírósághoz; Majtényi többek között elhajtotta Nikolits titokminisztert a tikosításai miatt, és nem minősítette államtitoksértésnek a bős-nagymarosi keretmegállapodás nyilvánosságra hozatalát. A Fidesz ezen ombudsmani ajánlásokra hivatkozva (is) ekézte Hornékat (hülye lett volna, ha nem így tesz).
1998 után fordult a kocka. A jobboldali koalíción belül egyre erősödtek a hangok, hogy Gönczöl Katalin és Majtényi László a kormányváltás után úgy, de úgy megváltozott! Utóbbi például többször is aggályosnak találta a kormányzati vagy kormány (Fidesz) közeli szervek adatkezelési gyakorlatát. Hallatlan!
Majtényi különösen renitens volt; ne csodálkozzunk azon, hogy a Fidesz az ő helyettesítésével bíbelődött a legtöbbet. Mindenekelőtt találni kellett egy olyan jelöltet, aki adatvédelemmel eddig nemigen foglalkozott, biztos, ami biztos. Maczonkai Mihály évekig kutatta a társadalmi makrocsoportok deviáns magatartásainak jogszociológiai hátterét, és tanulmányozta a brüsszeli eurobürokraták jogi aktusait; ám az adatvédelem és az információszabadság problémáin talán akkor sem merengett, amikor kézbe vette a postaládájába dobott kétéves költségvetést. Előtte se nagyon töprenghetett e kérdéseken; adatvédelemmel kapcsolatos publikációja nem lelhető fel. A Fidesz semmit sem bízott a véletlenre: mindenki tudta, hogy adatvédelmi jelöltjét a két ellenzéki párt nem fogja támogatni. Várható volt tehát, hogy Majtényinak nem lesz utódja; és ez az állapot a vezető kormányférfiaknak nagyon is megfelel.
A kilenc éve hatályos adatvédelmi törvény rögzíti: a személyes adatok védelmével és az információszabadsággal kapcsolatos alkotmányos jogok védelme érdekében az Országgyűlés adatvédelmi biztost azok közül választhat, akik kiemelkedő tudású elméleti szakemberek, vagy legalább tízévi gyakorlattal rendelkeznek. De hát miért éppen ezt a törvényt tisztelné a Fidesz? A Párt eddigi kormányzása alatt számtalanszor bizonyította: bizonyos, HUF-okat megjelenítő számsorokkal szeretnének a kormányerők és spanjaik meghitt viszonyban maradni, lehetőleg az idők végezetéig; az ilyesmit firtató kérdéseket pedig személyes sértésnek tekintik.
Majtényi László elköszönt, nincs adatvédelmi biztos. (Áder János házelnök idejében kijelentette: ő ugyan nem hív össze rendkívüli ülést a nyári szünetben azért, hogy az Országgyűlés pótolja alkotmányos mulasztását.) Helyettesítésével pedig nem sokat veszkődtek a megválasztott új ombudsmanok; Lenkovics Barnabás általános ombudsman majd jól ellátja az ügyeket.
Lenkovics a beiktatásakor egy kereskedelmi televízió kamerája előtt mondta a gratuláló miniszterelnöknek: "Örülök, hogy együttműködhetek a jelenlegi kormányzattal." E joviális tanárember - akinek tilalmi listáján állítólag már három újság is szerepel, bár egy hete sincs még hivatalában - Takács Albert helyettes szószólóval arra a megoldásra jutott, hogy az adatvédelmi biztos valamennyi ügyét átveheti, kivéve a hatósági jogköröket. (Ilyen például az állami és szolgálati titkok minősítésének a felülvizsgálata; az így kiadható kötelező érvényű adatvédelmi biztosi ajánlást bíróság előtt támadhatja meg a titokgazda.) Addig, amíg a parlament nem választ új biztost (ha választ egyáltalán a ciklusban), Lenkovics Barnabás pluszhatásköröket is kreált magának, jóllehet általános ombudsmanként nem vizsgálhatná bankok, biztosítók és a magánszféra más szereplőinek adatkezelési gyakorlatát, pláne nem véleményezhetne olyan jogszabályokat, amelyek összefüggenek a személyes adatok kezelésével. (Az általános biztos és helyettese a hatóságok, közszolgáltatók eljárásakor felmerülő, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok esetén jár el.)
Az ombudsmantörvény szerint az adatvédelmi biztos jogkörét akadályoztatása esetén az országgyűlési biztos, illetőleg annak általános helyettese gyakorolja. De hát akadályoztatva van-e az, aki nincs? Fogas kérdés ugyan, de biztos akad majd rá tetszetős válasz. Az sem baj, ha a törvénnyel még csak köszönő viszonyban sem lesz; ilyen marginális problémákkal már régóta nem vacakolnak az újpolgárok.
