Bernard Guetta: Kína nyer, Netanjahu veszít az iráni-szaúdi béküléssel

Publicisztika

A két, eddig egymással ellenséges állam közeledése, ami Kína közbenjárásával történt, rámutat a távol-keleti ország növekvő világpolitikai befolyására.

Melyik a lényegesebb elem ebből a hírből? Hogy két olyan kibékíthetetlen ellenfél, mint Irán és Szaúd-Arábia március 10-én bejelentette, két hónapon belül helyreállítják a diplomáciai kapcsolataikat? Vagy hogy ezt Kína közbenjárásával, Pekingben tették meg?

Korai lenne megmondani, hiszen a nagy fordulat következményei még nem látszanak, de öt dolog már most világos. 

Az első, hogy Kína elérte azt, amire egyetlen más nagyhatalom sem volt képes. Oroszország meg sem próbálhatta volna ugyanezt, mert lejáratta az ukrajnai kudarc, és túl szoros kapcsolatban is van Iránnal ahhoz, hogy Szaúd-Arábia elfogulatlan közvetítőnek tekintse. Az Egyesült Államok viszont Rijádhoz áll közel, és enyhén szólva túl kritikus a mullahok rezsimjével szemben ahhoz, hogy Teheránnak egyáltalán eszébe jusson közvetítő szerepet bízni rá a szaúdi monarchia irányába. Az Európai Uniót még nem tekintik olyan politikai uniónak, amely képes lenne tényezőként fellépni a nemzetközi színtéren, és egyetlen állama, még Franciaország sem mondhatja el magáról, hogy önálló világpolitikai szereplő lenne.

Kína viszont, a világ második gazdasági hatalma és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja annál is inkább megteheti ezt, mivel jó viszonyban van a Közel-Kelet összes országával, köztük Iránnal, Szaúd-Arábiával és Izraellel is. Régóta álmodozik róla, hogy a nemzetközi politikai színtér egyik kulcsszereplőjévé váljon. Ez most különösen nehéz terepen sikerült neki, és ez az eredmény valódi nagyhatalommá teheti, politikai és nem csak gazdasági értelemben. Hogy Kína képes lesz-e hasonló bravúrra az ukrajnai tárgyaláson is, az még nem derült ki. Sokkal nehezebb feladat, de nem lehetetlen.

Mindenesetre, és ez a második megfigyelés, a Moszkva és Peking által is hangoztatott „korlátlan orosz-kínai barátságban” Kína teljesen más súlyt képvisel, mint Oroszország. Oroszország az összes határán elveszítette a befolyását, és elszigetelődött a nemzetközi színtéren. A már említett múlt heti megállapodás rámutat, hogy mi lett belőle Ukrajna lerohanásával: hanyatló és szegény hatalom, amely még a Közel-Keleten is csak másodhegedűs Peking mellett, hiába vetette meg ott a lábát azzal, hogy megmentette a bukástól Bassar el-Aszadot.

A harmadik észrevétel, hogy a századunk első évtizedeiben eltűntek a világból a hatalmi tömbök. Ha egy olyan hosszú ideig amerikai védelem alatt álló ország, mint Szaúd-Arábia, megengedheti magának, hogy együttműködjön Kínával, akkor ez nem jelent mást, mint hogy most már minden ország úgy játssza a szerepét, ahogy jónak látja, és ahogy a saját érdekei megkövetelik. Új korszak nyílt meg, a nemzetközi anarchia korszaka.

A negyedik megállapítás, hogy a Rijáddal kötött kompromisszum azt jelenti: az iráni rezsimnek most muszáj arra a belpolitikai kihívásra összpontosítania az erőit, amellyel az elmúlt hat hónapban szembesült. Ez az iráni teokrácia gyengeségének beismerése.

Az ötödik észrevétel: a Szaúd-Arábiával kötött megállapodás segítségével az iráni rezsim minden bizonnyal képes lesz elhárítani az izraeli fenyegetést, nevezetesen, hogy Izrael bombázni kezdi az iráni nukleáris létesítményeket. Létezett egy arab-izraeli front a perzsa-síita Iránnal szemben, de ennek Szaúd-Arábia pénteken hátat fordított, és a békét választotta az Iránnal vívott regionális erőpróba helyett. Ennek a játszmának Benjamin Netanjahu a nagy vesztese.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

(Címlapképünkön: Ali Samháni, az iráni nemzetbiztonsági tanács vezetője, Vang Ji kínai államtanácsos, a Kínai Kommunista Párt Központi Külügyi Bizottsága Főhivatalának igazgatója és Muszaid al-Aiban, Szaúd-Arábia nemzetbiztonsági tanácsadója (b-j) Pekingben 2023. március 10-én. Irán és Szaúd-Arábia a találkozót követően bejelentette, hogy helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. Fotó: MTI/EPA/NOURNEWS AGENCY)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.