Bernard Guetta: Kína nyer, Netanjahu veszít az iráni-szaúdi béküléssel

Publicisztika

A két, eddig egymással ellenséges állam közeledése, ami Kína közbenjárásával történt, rámutat a távol-keleti ország növekvő világpolitikai befolyására.

Melyik a lényegesebb elem ebből a hírből? Hogy két olyan kibékíthetetlen ellenfél, mint Irán és Szaúd-Arábia március 10-én bejelentette, két hónapon belül helyreállítják a diplomáciai kapcsolataikat? Vagy hogy ezt Kína közbenjárásával, Pekingben tették meg?

Korai lenne megmondani, hiszen a nagy fordulat következményei még nem látszanak, de öt dolog már most világos. 

Az első, hogy Kína elérte azt, amire egyetlen más nagyhatalom sem volt képes. Oroszország meg sem próbálhatta volna ugyanezt, mert lejáratta az ukrajnai kudarc, és túl szoros kapcsolatban is van Iránnal ahhoz, hogy Szaúd-Arábia elfogulatlan közvetítőnek tekintse. Az Egyesült Államok viszont Rijádhoz áll közel, és enyhén szólva túl kritikus a mullahok rezsimjével szemben ahhoz, hogy Teheránnak egyáltalán eszébe jusson közvetítő szerepet bízni rá a szaúdi monarchia irányába. Az Európai Uniót még nem tekintik olyan politikai uniónak, amely képes lenne tényezőként fellépni a nemzetközi színtéren, és egyetlen állama, még Franciaország sem mondhatja el magáról, hogy önálló világpolitikai szereplő lenne.

Kína viszont, a világ második gazdasági hatalma és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja annál is inkább megteheti ezt, mivel jó viszonyban van a Közel-Kelet összes országával, köztük Iránnal, Szaúd-Arábiával és Izraellel is. Régóta álmodozik róla, hogy a nemzetközi politikai színtér egyik kulcsszereplőjévé váljon. Ez most különösen nehéz terepen sikerült neki, és ez az eredmény valódi nagyhatalommá teheti, politikai és nem csak gazdasági értelemben. Hogy Kína képes lesz-e hasonló bravúrra az ukrajnai tárgyaláson is, az még nem derült ki. Sokkal nehezebb feladat, de nem lehetetlen.

Mindenesetre, és ez a második megfigyelés, a Moszkva és Peking által is hangoztatott „korlátlan orosz-kínai barátságban” Kína teljesen más súlyt képvisel, mint Oroszország. Oroszország az összes határán elveszítette a befolyását, és elszigetelődött a nemzetközi színtéren. A már említett múlt heti megállapodás rámutat, hogy mi lett belőle Ukrajna lerohanásával: hanyatló és szegény hatalom, amely még a Közel-Keleten is csak másodhegedűs Peking mellett, hiába vetette meg ott a lábát azzal, hogy megmentette a bukástól Bassar el-Aszadot.

A harmadik észrevétel, hogy a századunk első évtizedeiben eltűntek a világból a hatalmi tömbök. Ha egy olyan hosszú ideig amerikai védelem alatt álló ország, mint Szaúd-Arábia, megengedheti magának, hogy együttműködjön Kínával, akkor ez nem jelent mást, mint hogy most már minden ország úgy játssza a szerepét, ahogy jónak látja, és ahogy a saját érdekei megkövetelik. Új korszak nyílt meg, a nemzetközi anarchia korszaka.

A negyedik megállapítás, hogy a Rijáddal kötött kompromisszum azt jelenti: az iráni rezsimnek most muszáj arra a belpolitikai kihívásra összpontosítania az erőit, amellyel az elmúlt hat hónapban szembesült. Ez az iráni teokrácia gyengeségének beismerése.

Az ötödik észrevétel: a Szaúd-Arábiával kötött megállapodás segítségével az iráni rezsim minden bizonnyal képes lesz elhárítani az izraeli fenyegetést, nevezetesen, hogy Izrael bombázni kezdi az iráni nukleáris létesítményeket. Létezett egy arab-izraeli front a perzsa-síita Iránnal szemben, de ennek Szaúd-Arábia pénteken hátat fordított, és a békét választotta az Iránnal vívott regionális erőpróba helyett. Ennek a játszmának Benjamin Netanjahu a nagy vesztese.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

(Címlapképünkön: Ali Samháni, az iráni nemzetbiztonsági tanács vezetője, Vang Ji kínai államtanácsos, a Kínai Kommunista Párt Központi Külügyi Bizottsága Főhivatalának igazgatója és Muszaid al-Aiban, Szaúd-Arábia nemzetbiztonsági tanácsadója (b-j) Pekingben 2023. március 10-én. Irán és Szaúd-Arábia a találkozót követően bejelentette, hogy helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. Fotó: MTI/EPA/NOURNEWS AGENCY)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.