Sokan nem is vették észre, hogy mi történt. Sokan csak egy érdektelen hírt látnak benne, hiszen ettől még Vlagyimir Putyint nem fogják Hágába küldeni, sőt, még csak felelősségre sem fogják vonni, de mégis: a Nemzetközi Büntetőbíróság történelmet írt azzal, hogy elfogatóparancsot adott ki ellene.
Példátlan esemény, mivel ez az első alkalom, hogy egy nagyhatalom hivatalban lévő elnökét azonnali letartóztatás fenyegeti abban a 123 országban, amely ratifikálta a bíróság alapokmányát. Az elfogatóparancsot még megalázóbbá teszi, hogy Vlagyimir Putyint azzal gyanúsítják, megszervezte legalább tizenhatezer ukrán gyermek deportálását - más szóval elrablását -, és elősegítette, hogy ezeket a gyerekeket orosz családok fogadják örökbe. Még súlyosabb az Oroszországi Föderáció elnökére nézve, hogy a bíróság nyilvánvalóan nem adta volna ki ezt az elfogatóparancsot, ha nem lennének nyomós bizonyítékai - bizonyítékok Vlagyimir Putyin saját tollából, mert ő írta alá azokat a rendeleteket, amelyek lehetővé tették ezt az ocsmányságot, és a saját szájából, mert nyilvánosan gratulált az ügy főkolomposának, Marija Lvova-Belovának, az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosának, akit a múlt hét óta szintén köröztet a büntetőbíróság.
Hogy megmutassa, továbbra is szabadon mozoghat, az orosz elnök azonnal a Krímbe, majd Mariupolba utazott, az általa annektált és ellenőrzött területekre, Karim Khan, a bíróság ügyésze mégis három legyet ütött egy csapásra. Azzal a bátorsággal és gyorsasággal, amellyel cselekedett, ezt a nemrég még újszülött büntetőbíróságot a nemzetközi színtér teljes értékű szereplőjévé tette. Most, hogy az orosz államfőt, az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagországából az egyiknek az elnökét letartóztatás fenyegeti, sőt még az is lehet - ki tudja? -, hogy börtönben tölti majd az öregkorát, minden diktátornak kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt meggyilkoltatja az ellenfeleit, és egyetlen vezető, legyen akár demokrata, akár nem, sem fütyülhet mindenféle kockázat nélkül a törvényekre, az ENSZ Alapokmányára és a kínzás, az önkényes fogva tartás vagy a kisebbségek diszkriminációja elleni nemzetközi egyezményekre.
Egyik napról a másikra persze semmi sem fog változni. Egyetlen büntető törvénykönyv sem akadályozta meg soha, hogy a gyilkosok gyilkoljanak, a tolvajok lopjanak, de ez a látványos elfogatóparancs lehűtheti a bűnözői lelkesedést sok elnöki palotában. Minden okunk megvan az örömre, különösen azért, mert Karim Khan nehéz helyzetbe hozta azokat a demokráciákat, élükön az Egyesült Államokkal, amelyek még mindig nem hajlandók elismerni a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mert attól félnek, hogy egy napon ők is áldozatul eshetnek neki. Az Európai Unió huszonhét államával ellentétben ezek az országok nem akarnak elszámoltathatóvá válni a nemzetközi igazságszolgáltatás előtt, de hogyan üdvözölheti a Fehér Ház ezt a Vlagyimir Putyin elleni elfogatóparancsot, miközben nem hajlandó alávetni magát az azt kibocsátó bíróságnak?
Ez tarthatatlan álláspont, amit az emberi jogi aktivistáknak el kell ítélniük, hogy egyre több államot rávegyenek a büntetőbíróság elismerésére, ezzel is előmozdítva a nemzetközi igazságszolgáltatás ügyét. Most, hogy Vlagyimir Putyint azért körözik, mert gyermekeket raboltatott el, hogy a megmentőjük szerepében tetszelegjen, és oroszokká változtassa őket,
az agressziója minden eddiginél visszataszítóbbá és védhetetlenebbé válik.
Az orosz elnököt gyakorlatilag az Ukrajna elleni bűncselekmények miatt üldözi a nemzetközi bíróság.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
