Kína két szempontból is jól járna ukrajnai rendezési tervével. Ha a héten bemutatni szándékozott béketerve valóban megnyitja a rendezés lehetőségét Ukrajnában, akkor megelőzhetné vele a nemzetközi kereskedelem beszakadását. Kínának ez létfontosságú kérdés, mert a gazdasága és a politikai rendszerének a stabilitása függ tőle, de ez még nem minden.
Ha sikerülne elérnie, hogy elhallgassanak a fegyverek Európában, Kína egyúttal megkerülhetetlen nagyhatalommá válna, nemcsak gazdaságilag és katonailag, hanem politikailag is.
Akkorát nőne a nemzetközi súlya, hogy már a század első negyedében felemelkedhetne az Egyesült Államok szuperhatalmi szintjére.
Látnivaló, hogy a kínai diplomácia vezetője, Vang Ji komoly játszmába kezdett, amikor múlt héten elutazott Párizsba, majd részt vett a müncheni biztonsági konferencián, ahonnan ezen a héten Moszkvába utazott, de milyen ütőkártyái vannak Kínának? Semmit nem fog tudni ráerőltetni senkire, és főleg nem egyik napról a másikra. Még az is lehetséges, hogy az első próbálkozásai kudarcba fulladnak. Ha így alakul, az sem kizárt, hogy úgy dönt, még közelebb húzódik a Kremlhez, de ez nem igazán állna az érdekében, főleg, hogy két adut is kijátszhat Moszkva ellen.
Kína ugyanis komoly nyomást képes gyakorolni Vlagyimir Putyinra. Egyfelől azzal fenyegetheti, hogy elítéli az Ukrajna ellen elkövetett agresszióját, és teljesen magára hagyja a nemzetközi színtéren, másfelől az orosz gazdaságnak is komoly károkat okozhat, ha nem vásárolja tovább az európai embargó alatt álló orosz kőolajat. Más szóval: az orosz elnök nem hagyhatja figyelmen kívül az egyetlen szövetségesét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, annál is kevésbé, mert a kínai béketerv, amely nagy vonalakban véletlenül éppen a megfelelő pillanatban szivárgott ki a múlt hétvégén, minden fél érdekét szolgálja.
A kínaiak arra szólítanak fel, hogy tiszteletben kell tartani az ENSZ alapelveit, és ebből következően az államok területi épségét. Ha a szavak jelentenek még bármit, akkor ezek szerint Oroszországnak ki kellene vonulnia Ukrajna teljes területéről, beleértve a Krímet is. Érthető, hogy az ukránok örülnek Kína színre lépésének, ugyanakkor a kínai diplomácia ahhoz is ragaszkodik, hogy egy lépést sem tehet tenni Oroszország „biztonsági érdekeinek” a figyelembe vétele nélkül.
A kínaiak ezzel jogosnak tüntetik fel azokat az okokat, amelyek Vlagyimir Putyint állítólag háborúba kényszerítették, annak ellenére, hogy valójában kizárólag a birodalomépítés volt a célja. Ennél is jobb: lehetőséget kínálnak neki, hogy ne járassa le magát, amennyiben olyan új biztonsági garanciákat kap, amelyekkel megindokolhatja a kivonulást Ukrajnából, akár még a Krím-félszigetről is. Világos, hogy ezen a biztonsági kérdésen áll vagy bukik minden, hiszen kitől és miféle biztonsági garanciákat kaphatna Oroszország, és ki mit garantálna cserébe Ukrajnának, aki a valódi megtámadott fél?
Könnyen belátható, hogy mire mehetnek ki a színfalak mögötti, aztán a későbbi hivatalos tárgyalások. Ukrajna lemondhatna a NATO-csatlakozásról, és semlegesnek nyilváníthatná magát, ugyanakkor védelmi kötelezettségvállalást kaphatna a nagy nyugati katonai hatalmaktól, az Egyesült Államoktól, Franciaországtól, Nagy-Britanniától és talán Lengyelországtól. Nem teljesen véletlen, hogy egyre több érintett fővárosban vitatkoznak egy ilyen fajta védelem feltételeiről.
Valami készül, de semmilyen konkrét lépést nem lehet tenni egy békemegállapodás nélkül, amely végső soron olyan kontinentális stabilitásról szólna, amely Lisszabontól Vlagyivosztokig mindenkire kötelező garanciákon és korlátozásokon alapul. Ebből a háborúból csak úgy lehet kilábalni, ha egész földrésznyi dimenziójában foglalkoznak a problémával. Franciaországhoz hasonlóan a kínaiak is megértették ezt, de messze még a vége.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
