Bernard Guetta: Szuperhatalommá teheti Kínát az ukrajnai béketerve

Publicisztika

A béke persze még nagyon messze van, de tény, hogy Kína komoly nyomást gyakorolhat Moszkvára, ha azzal fenyegeti, hogy megvonja tőle az eddigi politikai és kereskedelmi támogatását.

Kína két szempontból is jól járna ukrajnai rendezési tervével. Ha a héten bemutatni szándékozott béketerve valóban megnyitja a rendezés lehetőségét Ukrajnában, akkor megelőzhetné vele a nemzetközi kereskedelem beszakadását. Kínának ez létfontosságú kérdés, mert a gazdasága és a politikai rendszerének a stabilitása függ tőle, de ez még nem minden.

Ha sikerülne elérnie, hogy elhallgassanak a fegyverek Európában, Kína egyúttal megkerülhetetlen nagyhatalommá válna, nemcsak gazdaságilag és katonailag, hanem politikailag is.

Akkorát nőne a nemzetközi súlya, hogy már a század első negyedében felemelkedhetne az Egyesült Államok szuperhatalmi szintjére.

Látnivaló, hogy a kínai diplomácia vezetője, Vang Ji komoly játszmába kezdett, amikor múlt héten elutazott Párizsba, majd részt vett a müncheni biztonsági konferencián, ahonnan ezen a héten Moszkvába utazott, de milyen ütőkártyái vannak Kínának? Semmit nem fog tudni ráerőltetni senkire, és főleg nem egyik napról a másikra. Még az is lehetséges, hogy az első próbálkozásai kudarcba fulladnak. Ha így alakul, az sem kizárt, hogy úgy dönt, még közelebb húzódik a Kremlhez, de ez nem igazán állna az érdekében, főleg, hogy két adut is kijátszhat Moszkva ellen.

Kína ugyanis komoly nyomást képes gyakorolni Vlagyimir Putyinra. Egyfelől azzal fenyegetheti, hogy elítéli az Ukrajna ellen elkövetett agresszióját, és teljesen magára hagyja a nemzetközi színtéren, másfelől az orosz gazdaságnak is komoly károkat okozhat, ha nem vásárolja tovább az európai embargó alatt álló orosz kőolajat. Más szóval: az orosz elnök nem hagyhatja figyelmen kívül az egyetlen szövetségesét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, annál is kevésbé, mert a kínai béketerv, amely nagy vonalakban véletlenül éppen a megfelelő pillanatban szivárgott ki a múlt hétvégén, minden fél érdekét szolgálja.

A kínaiak arra szólítanak fel, hogy tiszteletben kell tartani az ENSZ alapelveit, és ebből következően az államok területi épségét. Ha a szavak jelentenek még bármit, akkor ezek szerint Oroszországnak ki kellene vonulnia Ukrajna teljes területéről, beleértve a Krímet is. Érthető, hogy az ukránok örülnek Kína színre lépésének, ugyanakkor a kínai diplomácia ahhoz is ragaszkodik, hogy egy lépést sem tehet tenni Oroszország „biztonsági érdekeinek” a figyelembe vétele nélkül.

A kínaiak ezzel jogosnak tüntetik fel azokat az okokat, amelyek Vlagyimir Putyint állítólag háborúba kényszerítették, annak ellenére, hogy valójában kizárólag a birodalomépítés volt a célja. Ennél is jobb: lehetőséget kínálnak neki, hogy ne járassa le magát, amennyiben olyan új biztonsági garanciákat kap, amelyekkel megindokolhatja a kivonulást Ukrajnából, akár még a Krím-félszigetről is. Világos, hogy ezen a biztonsági kérdésen áll vagy bukik minden, hiszen kitől és miféle biztonsági garanciákat kaphatna Oroszország, és ki mit garantálna cserébe Ukrajnának, aki a valódi megtámadott fél?

Könnyen belátható, hogy mire mehetnek ki a színfalak mögötti, aztán a későbbi hivatalos tárgyalások. Ukrajna lemondhatna a NATO-csatlakozásról, és semlegesnek nyilváníthatná magát, ugyanakkor védelmi kötelezettségvállalást kaphatna a nagy nyugati katonai hatalmaktól, az Egyesült Államoktól, Franciaországtól, Nagy-Britanniától és talán Lengyelországtól. Nem teljesen véletlen, hogy egyre több érintett fővárosban vitatkoznak egy ilyen fajta védelem feltételeiről.

Valami készül, de semmilyen konkrét lépést nem lehet tenni egy békemegállapodás nélkül, amely végső soron olyan kontinentális stabilitásról szólna, amely Lisszabontól Vlagyivosztokig mindenkire kötelező garanciákon és korlátozásokon alapul. Ebből a háborúból csak úgy lehet kilábalni, ha egész földrésznyi dimenziójában foglalkoznak a problémával. Franciaországhoz hasonlóan a kínaiak is megértették ezt, de messze még a vége.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.