Beszéljük meg!

  • 1996. december 5.

Publicisztika

Van az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), annak is a panaszbizottsága, amely időnként összeül és közszolgálatiságot méricskél (egyébként ez a dolga). És nem ismer tréfát: sziklaszilárdan lesújt, ha valami híradós szerkesztő leszarja az államilag félreértett objektivitást, és mondjuk
Van az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), annak is a panaszbizottsága, amely időnként összeül és közszolgálatiságot méricskél (egyébként ez a dolga). És nem ismer tréfát: sziklaszilárdan lesújt, ha valami híradós szerkesztő leszarja az államilag félreértett objektivitást, és mondjuk nem adja le este a kisgazdák sajtóértekezletét, mert esetleg nem minden este hírértékű, amit a Belgrád rakparton mondanak.

Persze, persze, ez köztévé és közrádió, vagyis közpénzen van, tehát a szerkesztőt, hogy vissza ne élhessen helyzetével, elvben a köznek (azaz a panaszbizottságnak) kell ellenőriznie. A magántévéjében a szerkesztő lehet elfogult vagy szubjektív, de itt nem. Csakhogy. Az ORTT panaszirodája, úgy tűnik, összekeveri a szezont a fazonnal: politbürót játszik ahelyett, hogy felhasználná a hírérték fogalmát annak mérlegeléséhez, hogy a panasz tárgyát képező szerkesztői húzás megvalósította-e a közszolgálati objektivitás sérelmének tényálladékát. A bizottság, látszólag legalábbis, nem forgatja meg elméjében annak lehetőségét, hogy az objektivitás nem feltétlenül az aznap különféle okokból összetrombitált különféle összejövetelek mechanikus felsorolását jelenti. Ezért e hír- és műsorszerkesztéshez egyébként nem értő emberek egy hír- és műsorszerkesztésre nem való testületben pusztán egy párt feljelentésére megróják a Híradót, amivel hivatalosan is megszűnik a szerkesztők autonómiája a magyar közszolgálati televízióban, és a Freedom House skáláján a többpárti cenzorok idővel előléphetnek a "relatíve szabad" kategóriából a "teljesen elszabadult" fokozatba.

Vagy vegyünk egy másik múlt heti gyöngyszemet? A nevezett testület úgy találta, hogy az októberi Beszéljük meg! című rádióműsorban Bolgár György műsorvezető nem határolódott el kellő erővel attól a kedves betelefonáló hallgatótól, aki elmondta: a jobboldali ellenzék egyes dolgai a nyilas időket idézik fel benne. Bolgár itt azt vetette közbe, hogy "hát ezt ők nyilván visszautasítanák", de nem, a Többpárti Központi Panaszbizottságnak ez nem volt elég, Bolgár nem tett elég "hathatós kísérletet a hallgató állításának korrigálására"; mert ugye akkor politikailag korrekt a műsorvezető, ha hathatósan helyrebillent, objektíven kioktat és lebasz, kiegyensúlyozottan megmagyaráz és korrigál, közszolgál és véd.

Az ORTT panaszbizottsága megbeszélte a Beszéljük meg!-et, és úgy találta, a műsorvezető "sugallatszerűen mintegy megerősítette" a kedves hallgató azon nézetét, hogy Csurka és Lezsák szélsőjobboldali - Bolgár nyilván akkor lett volna politikailag korrekt, ha azt mondja: "Önnek nincs igaza, kedves hallgatóm. Csurka és Lezsák is a jobbközép polgári centrumtól hangyafasznyira jobbra helyezkedik el, a második kanyar után kicsit balra, félúton a keresztény nemzeti középosztály és a numerus clausus között, bár ezt ők nyilván visszautasítanák." Ez igen, ez objektív közszolgálat lett volna, a panaszbizottság szabályosan, többpártian elélvezett volna ennyi műsorvezetői kiegyensúlyozottság hallatán. De mondhatta volna azt is, hogy: "Ne fasisztázzon itten, maga lepedékes nyelvű operettnyilas, maga provokátor, honnan szalajtották magát, melyik izraeli titkosszolgálatnak dolgozik, melyik Mérleg utcából irányítják és fizetik magát?"

Milyen jó, hogy éppen most megszűnik az Objektív című műsor - a panaszbizottság máris átveheti a jól csengő nevet, már ha még nincs bejegyezve, és elkezdhet tényfeltárni, műsort vezetni, vágni, rendezni. Szerkeszteni már tudnak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.