Beszéljük meg!

  • 1996. december 5.

Publicisztika

Van az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), annak is a panaszbizottsága, amely időnként összeül és közszolgálatiságot méricskél (egyébként ez a dolga). És nem ismer tréfát: sziklaszilárdan lesújt, ha valami híradós szerkesztő leszarja az államilag félreértett objektivitást, és mondjuk
Van az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), annak is a panaszbizottsága, amely időnként összeül és közszolgálatiságot méricskél (egyébként ez a dolga). És nem ismer tréfát: sziklaszilárdan lesújt, ha valami híradós szerkesztő leszarja az államilag félreértett objektivitást, és mondjuk nem adja le este a kisgazdák sajtóértekezletét, mert esetleg nem minden este hírértékű, amit a Belgrád rakparton mondanak.

Persze, persze, ez köztévé és közrádió, vagyis közpénzen van, tehát a szerkesztőt, hogy vissza ne élhessen helyzetével, elvben a köznek (azaz a panaszbizottságnak) kell ellenőriznie. A magántévéjében a szerkesztő lehet elfogult vagy szubjektív, de itt nem. Csakhogy. Az ORTT panaszirodája, úgy tűnik, összekeveri a szezont a fazonnal: politbürót játszik ahelyett, hogy felhasználná a hírérték fogalmát annak mérlegeléséhez, hogy a panasz tárgyát képező szerkesztői húzás megvalósította-e a közszolgálati objektivitás sérelmének tényálladékát. A bizottság, látszólag legalábbis, nem forgatja meg elméjében annak lehetőségét, hogy az objektivitás nem feltétlenül az aznap különféle okokból összetrombitált különféle összejövetelek mechanikus felsorolását jelenti. Ezért e hír- és műsorszerkesztéshez egyébként nem értő emberek egy hír- és műsorszerkesztésre nem való testületben pusztán egy párt feljelentésére megróják a Híradót, amivel hivatalosan is megszűnik a szerkesztők autonómiája a magyar közszolgálati televízióban, és a Freedom House skáláján a többpárti cenzorok idővel előléphetnek a "relatíve szabad" kategóriából a "teljesen elszabadult" fokozatba.

Vagy vegyünk egy másik múlt heti gyöngyszemet? A nevezett testület úgy találta, hogy az októberi Beszéljük meg! című rádióműsorban Bolgár György műsorvezető nem határolódott el kellő erővel attól a kedves betelefonáló hallgatótól, aki elmondta: a jobboldali ellenzék egyes dolgai a nyilas időket idézik fel benne. Bolgár itt azt vetette közbe, hogy "hát ezt ők nyilván visszautasítanák", de nem, a Többpárti Központi Panaszbizottságnak ez nem volt elég, Bolgár nem tett elég "hathatós kísérletet a hallgató állításának korrigálására"; mert ugye akkor politikailag korrekt a műsorvezető, ha hathatósan helyrebillent, objektíven kioktat és lebasz, kiegyensúlyozottan megmagyaráz és korrigál, közszolgál és véd.

Az ORTT panaszbizottsága megbeszélte a Beszéljük meg!-et, és úgy találta, a műsorvezető "sugallatszerűen mintegy megerősítette" a kedves hallgató azon nézetét, hogy Csurka és Lezsák szélsőjobboldali - Bolgár nyilván akkor lett volna politikailag korrekt, ha azt mondja: "Önnek nincs igaza, kedves hallgatóm. Csurka és Lezsák is a jobbközép polgári centrumtól hangyafasznyira jobbra helyezkedik el, a második kanyar után kicsit balra, félúton a keresztény nemzeti középosztály és a numerus clausus között, bár ezt ők nyilván visszautasítanák." Ez igen, ez objektív közszolgálat lett volna, a panaszbizottság szabályosan, többpártian elélvezett volna ennyi műsorvezetői kiegyensúlyozottság hallatán. De mondhatta volna azt is, hogy: "Ne fasisztázzon itten, maga lepedékes nyelvű operettnyilas, maga provokátor, honnan szalajtották magát, melyik izraeli titkosszolgálatnak dolgozik, melyik Mérleg utcából irányítják és fizetik magát?"

Milyen jó, hogy éppen most megszűnik az Objektív című műsor - a panaszbizottság máris átveheti a jól csengő nevet, már ha még nincs bejegyezve, és elkezdhet tényfeltárni, műsort vezetni, vágni, rendezni. Szerkeszteni már tudnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.