Beszéljük meg!

  • 1996. december 5.

Publicisztika

Van az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), annak is a panaszbizottsága, amely időnként összeül és közszolgálatiságot méricskél (egyébként ez a dolga). És nem ismer tréfát: sziklaszilárdan lesújt, ha valami híradós szerkesztő leszarja az államilag félreértett objektivitást, és mondjuk
Van az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), annak is a panaszbizottsága, amely időnként összeül és közszolgálatiságot méricskél (egyébként ez a dolga). És nem ismer tréfát: sziklaszilárdan lesújt, ha valami híradós szerkesztő leszarja az államilag félreértett objektivitást, és mondjuk nem adja le este a kisgazdák sajtóértekezletét, mert esetleg nem minden este hírértékű, amit a Belgrád rakparton mondanak.

Persze, persze, ez köztévé és közrádió, vagyis közpénzen van, tehát a szerkesztőt, hogy vissza ne élhessen helyzetével, elvben a köznek (azaz a panaszbizottságnak) kell ellenőriznie. A magántévéjében a szerkesztő lehet elfogult vagy szubjektív, de itt nem. Csakhogy. Az ORTT panaszirodája, úgy tűnik, összekeveri a szezont a fazonnal: politbürót játszik ahelyett, hogy felhasználná a hírérték fogalmát annak mérlegeléséhez, hogy a panasz tárgyát képező szerkesztői húzás megvalósította-e a közszolgálati objektivitás sérelmének tényálladékát. A bizottság, látszólag legalábbis, nem forgatja meg elméjében annak lehetőségét, hogy az objektivitás nem feltétlenül az aznap különféle okokból összetrombitált különféle összejövetelek mechanikus felsorolását jelenti. Ezért e hír- és műsorszerkesztéshez egyébként nem értő emberek egy hír- és műsorszerkesztésre nem való testületben pusztán egy párt feljelentésére megróják a Híradót, amivel hivatalosan is megszűnik a szerkesztők autonómiája a magyar közszolgálati televízióban, és a Freedom House skáláján a többpárti cenzorok idővel előléphetnek a "relatíve szabad" kategóriából a "teljesen elszabadult" fokozatba.

Vagy vegyünk egy másik múlt heti gyöngyszemet? A nevezett testület úgy találta, hogy az októberi Beszéljük meg! című rádióműsorban Bolgár György műsorvezető nem határolódott el kellő erővel attól a kedves betelefonáló hallgatótól, aki elmondta: a jobboldali ellenzék egyes dolgai a nyilas időket idézik fel benne. Bolgár itt azt vetette közbe, hogy "hát ezt ők nyilván visszautasítanák", de nem, a Többpárti Központi Panaszbizottságnak ez nem volt elég, Bolgár nem tett elég "hathatós kísérletet a hallgató állításának korrigálására"; mert ugye akkor politikailag korrekt a műsorvezető, ha hathatósan helyrebillent, objektíven kioktat és lebasz, kiegyensúlyozottan megmagyaráz és korrigál, közszolgál és véd.

Az ORTT panaszbizottsága megbeszélte a Beszéljük meg!-et, és úgy találta, a műsorvezető "sugallatszerűen mintegy megerősítette" a kedves hallgató azon nézetét, hogy Csurka és Lezsák szélsőjobboldali - Bolgár nyilván akkor lett volna politikailag korrekt, ha azt mondja: "Önnek nincs igaza, kedves hallgatóm. Csurka és Lezsák is a jobbközép polgári centrumtól hangyafasznyira jobbra helyezkedik el, a második kanyar után kicsit balra, félúton a keresztény nemzeti középosztály és a numerus clausus között, bár ezt ők nyilván visszautasítanák." Ez igen, ez objektív közszolgálat lett volna, a panaszbizottság szabályosan, többpártian elélvezett volna ennyi műsorvezetői kiegyensúlyozottság hallatán. De mondhatta volna azt is, hogy: "Ne fasisztázzon itten, maga lepedékes nyelvű operettnyilas, maga provokátor, honnan szalajtották magát, melyik izraeli titkosszolgálatnak dolgozik, melyik Mérleg utcából irányítják és fizetik magát?"

Milyen jó, hogy éppen most megszűnik az Objektív című műsor - a panaszbizottság máris átveheti a jól csengő nevet, már ha még nincs bejegyezve, és elkezdhet tényfeltárni, műsort vezetni, vágni, rendezni. Szerkeszteni már tudnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.