Bolhaköhögés
Azok a boldog szép napok...

Bolhaköhögés

  • Haskó László
  • 2018. április 24.

Publicisztika

Savonarola purifikációja kutyagumi ahhoz, amit Budapest kap, hogy csillapítva legyen a felcsúti királyfi marcangoló kisebbségi érzése.

Pár órával a lefújás után már nyoma sem volt a 14-i hatalmas tömegmegmozdulásnak, a pesti utcák és terek elcsöndesedtek. Másnap a propagandaminiszter Soros György bolhacirkuszának nevezte azt a tömérdek embert, akik előző este megtöltötték a Kossuth teret. Talán nem meglepő, hogy Gerő Ernő hasonlóan vélekedett az '56. október 23-i tüntetésről, csak sokkal intelligensebben fogalmazott. Persze, akkor nem trombitáltak takarodót és a folytatást is tudjuk, mi több, büszkélkedünk vele ország-világ előtt. Az akkori bolhák ugyanis nem ringatták magukat abban a tévhitben, hogy állampolgári jogaikkal élhetnek. Rákosiék őszinte, de ostoba módon nem törődtek a demokrácia látszatának megőrzésével. Ellenzéki pártok viccből sem voltak, nem úgy, mint most, amikor viccből még vannak, és egy ideig maradhatnak is, a „panem et circenses” jegyében. Ők már csak a veszett fejsze nyelének keresgélésével bajlódnak. És sajnos csak azzal, viszont túl intenzíven. Kívülről úgy tűnik, mintha éppen választás előtt lennénk, és most próbálnák összekalapálni az „összefogást”.

Az „áprilisi ifjak” (irántuk őszinte tisztelet, bennük minden remény), nem a Rákosi–Kádár-világ neveltjei, talán ezért gondolják, hogy véleményük nyom a latban.

Pedig nem. Ambivalens a viszonyuk a választáson elbukott pártokkal, össze is fognának velük, meg nem is. Sajnos nagyot tévednek, amikor szelíden figyelmeztetik, vagy inkább kérlelik a legfőbb hadurat, hogy szálljon magába, és vegye elő irgalmas énjét, terjessze ki védőszárnyait ránk, a több milliónyi Soros-bolhára, és ugyan írasson már ki új választásokat. Vagy megfenyegetik az új parlamentet, hogy május 8-án (micsoda rettenetes gorombaság: az új Európa születésnapján!) mi is ott leszünk. De uraim, ez nem a Helytartótanács, amely ugye „reszketni méltóztatott”. Nekik ez a pesti csürhe bakfitty, lehetünk akárhányan. Ők a vidék kormánya. Hát legyen, de akkor legyen Felcsút a főfalu!

Mielőtt zsarnoksággyűlölő polgártársaim liberális fele betonba döngöl, mert „megosztom a nemzetet”, mert lenézem a vidéket, szeretném, ha (döngölés előtt) figyelembe vennének néhány apróságot: először azt, hogy megosztásban nálam ezerszer jobb a felcsúti miniszterelnök (úgy is mint egykori Soros-bolha). Ugyanő, ha a focihoz is úgy értene, mint a gyűlöletkeltéshez, mi lennénk az idei szovjet vb (természetesen nem ötágú) csillagai, és a szegény Puskás nevét bitorló felcsúti klub nyerné a Bajnokok Ligáját. (A döntőt természetesen és örökösen a kert alján épült fatornyos stadionban rendeznék.) Szóval, eszem ágában sincs megvetni vagy lenézni a Fideszre szavazó vidéket, de azt nem érdemes – hízelkedésből vagy hamis udvariaskodásból – szőnyeg alá söpörni, hogy demokrácia- és diktátorismeretből elbuktak. A „Fidesz-politizálás” és az azt fémjelező miniszterelnök ugyanis minden információs elszigeteltség ellenére nem vélhető megfelelőnek akár csak a több ezer évvel ezelőtti igényeknek sem.

Arra gondolok, hogy a tíz parancsolatból legalább ötöt mindenki ismer. De a fele is elég lenne ahhoz, hogy felismerjük, kik vezetik ma az országot.

Őket hatalmon tartani több volt, mint hiba!

A jobban informált fővárosból az is látszik, hogy ez az erkölcssüket kormányzat hova sodorja Magyarországot. Ki az EU-ból, a ma létező legjobból, a legtisztességesebből, vissza az egyáltalán nem mesés, annál inkább despotikus Keletre. A demográfiai mínuszba: „ne szülj rabot, te szűz!”, újra „kitántorog Amerikába másfél millió emberünk”. Hárommillió koldus (közmunkás) országa maradunk. Középkori közszolgáltatásokkal (oktatás, egészségügy, közlekedés stb.). Egy halvány reménysugár még pislákol, azonban nem tovább, mint egy hónapig. Az új – dicsőséges ellenzéki frakciókkal fölálló (elsöprő vidéki többségű) parlament első dolga ugyanis egy olyan törvény meghozatala lesz, amely Budapest legcsekélyebb autonómiáját is megszünteti. Savonarola purifikációja kutyagumi ahhoz, amit Budapest kap, hogy csillapítva legyen a felcsúti királyfi marcangoló kisebbségi érzése.

Hogy mi lenne a teendő, azt kitalálni nem nehéz, véghezvinni azonban (itt és most) alighanem lehetetlen.

Megrendítő erejű ütés nélkül semmi esély. Természetesen jelképes ütésről van szó.

Ha egészen rövid időn belül (Tarlóssal vagy nélküle) Budapest nem szerez gazdasági és jogi autonómiát (ami egyébként bármely más európai fővárosnak természetes státusa), és nem mondja vissza a vidéki parlamentnek és a vidéki kormánynak nyújtott szolgálatokat (lényegében lemondva fővárosi státusáról), nagyon hosszú ideig Barbárföld lesz ez az ország.

 

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.