Pár órával a lefújás után már nyoma sem volt a 14-i hatalmas tömegmegmozdulásnak, a pesti utcák és terek elcsöndesedtek. Másnap a propagandaminiszter Soros György bolhacirkuszának nevezte azt a tömérdek embert, akik előző este megtöltötték a Kossuth teret. Talán nem meglepő, hogy Gerő Ernő hasonlóan vélekedett az '56. október 23-i tüntetésről, csak sokkal intelligensebben fogalmazott. Persze, akkor nem trombitáltak takarodót és a folytatást is tudjuk, mi több, büszkélkedünk vele ország-világ előtt. Az akkori bolhák ugyanis nem ringatták magukat abban a tévhitben, hogy állampolgári jogaikkal élhetnek. Rákosiék őszinte, de ostoba módon nem törődtek a demokrácia látszatának megőrzésével. Ellenzéki pártok viccből sem voltak, nem úgy, mint most, amikor viccből még vannak, és egy ideig maradhatnak is, a „panem et circenses” jegyében. Ők már csak a veszett fejsze nyelének keresgélésével bajlódnak. És sajnos csak azzal, viszont túl intenzíven. Kívülről úgy tűnik, mintha éppen választás előtt lennénk, és most próbálnák összekalapálni az „összefogást”.
Az „áprilisi ifjak” (irántuk őszinte tisztelet, bennük minden remény), nem a Rákosi–Kádár-világ neveltjei, talán ezért gondolják, hogy véleményük nyom a latban.
Pedig nem. Ambivalens a viszonyuk a választáson elbukott pártokkal, össze is fognának velük, meg nem is. Sajnos nagyot tévednek, amikor szelíden figyelmeztetik, vagy inkább kérlelik a legfőbb hadurat, hogy szálljon magába, és vegye elő irgalmas énjét, terjessze ki védőszárnyait ránk, a több milliónyi Soros-bolhára, és ugyan írasson már ki új választásokat. Vagy megfenyegetik az új parlamentet, hogy május 8-án (micsoda rettenetes gorombaság: az új Európa születésnapján!) mi is ott leszünk. De uraim, ez nem a Helytartótanács, amely ugye „reszketni méltóztatott”. Nekik ez a pesti csürhe bakfitty, lehetünk akárhányan. Ők a vidék kormánya. Hát legyen, de akkor legyen Felcsút a főfalu!
Mielőtt zsarnoksággyűlölő polgártársaim liberális fele betonba döngöl, mert „megosztom a nemzetet”, mert lenézem a vidéket, szeretném, ha (döngölés előtt) figyelembe vennének néhány apróságot: először azt, hogy megosztásban nálam ezerszer jobb a felcsúti miniszterelnök (úgy is mint egykori Soros-bolha). Ugyanő, ha a focihoz is úgy értene, mint a gyűlöletkeltéshez, mi lennénk az idei szovjet vb (természetesen nem ötágú) csillagai, és a szegény Puskás nevét bitorló felcsúti klub nyerné a Bajnokok Ligáját. (A döntőt természetesen és örökösen a kert alján épült fatornyos stadionban rendeznék.) Szóval, eszem ágában sincs megvetni vagy lenézni a Fideszre szavazó vidéket, de azt nem érdemes – hízelkedésből vagy hamis udvariaskodásból – szőnyeg alá söpörni, hogy demokrácia- és diktátorismeretből elbuktak. A „Fidesz-politizálás” és az azt fémjelező miniszterelnök ugyanis minden információs elszigeteltség ellenére nem vélhető megfelelőnek akár csak a több ezer évvel ezelőtti igényeknek sem.
Arra gondolok, hogy a tíz parancsolatból legalább ötöt mindenki ismer. De a fele is elég lenne ahhoz, hogy felismerjük, kik vezetik ma az országot.
Őket hatalmon tartani több volt, mint hiba!
A jobban informált fővárosból az is látszik, hogy ez az erkölcssüket kormányzat hova sodorja Magyarországot. Ki az EU-ból, a ma létező legjobból, a legtisztességesebből, vissza az egyáltalán nem mesés, annál inkább despotikus Keletre. A demográfiai mínuszba: „ne szülj rabot, te szűz!”, újra „kitántorog Amerikába másfél millió emberünk”. Hárommillió koldus (közmunkás) országa maradunk. Középkori közszolgáltatásokkal (oktatás, egészségügy, közlekedés stb.). Egy halvány reménysugár még pislákol, azonban nem tovább, mint egy hónapig. Az új – dicsőséges ellenzéki frakciókkal fölálló (elsöprő vidéki többségű) parlament első dolga ugyanis egy olyan törvény meghozatala lesz, amely Budapest legcsekélyebb autonómiáját is megszünteti. Savonarola purifikációja kutyagumi ahhoz, amit Budapest kap, hogy csillapítva legyen a felcsúti királyfi marcangoló kisebbségi érzése.
Hogy mi lenne a teendő, azt kitalálni nem nehéz, véghezvinni azonban (itt és most) alighanem lehetetlen.
Megrendítő erejű ütés nélkül semmi esély. Természetesen jelképes ütésről van szó.
Ha egészen rövid időn belül (Tarlóssal vagy nélküle) Budapest nem szerez gazdasági és jogi autonómiát (ami egyébként bármely más európai fővárosnak természetes státusa), és nem mondja vissza a vidéki parlamentnek és a vidéki kormánynak nyújtott szolgálatokat (lényegében lemondva fővárosi státusáról), nagyon hosszú ideig Barbárföld lesz ez az ország.
A szerző sebész.
