Jávor Benedek

Búcsú az egyezménytől

A globális klímapolitika kilátásai 2025-ben

  • Jávor Benedek
  • 2025. január 29.

Publicisztika

Hivatalba lépését követő egyik első intézkedéseként Donald Trump valóra váltotta azt, amit sokan – támogatói és ellenfelei közül egyaránt – vártak tőle. Látványos gesztussal bejelentette az Egyesült Államok kilépését az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó párizsi egyezményből.

Ezzel az Irán, Jemen és Líbia alkotta szűk körű „elitklub” tagjává vált, a világ több mint 200 további szuverén állama részese az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének. A lépés ezzel együtt előre kalkulálható volt, Trump első ciklusában egyszer már hátat fordított a megállapodásnak (hogy aztán Biden ne csak visszavezesse oda az Egyesült Államokat, de rendkívül ambiciózus, 2035-re 61–66 százalékos kibocsátáscsökkentési vállalást is tegyen). Az azonban, hogy ez volt az egyik legelső intézkedése, nem csupán szimbolikus jelentőségű, hanem jelzi Amerika 47. elnökének eltökéltségét minden, szerinte az Egyesült Államok érdekérvényesítését, gazdasági és hatalmi érdekeit korlátozó környezeti szabályozás felszámolása iránt. A lépést aztán hamarosan követte a többi bejelentés is: a gáz- és olajkitermelésre vonatkozó korlátozások felszámolása („Fúrj, bébi, fúrj!” – szól a régi-új szlogen) éppúgy szerepel az intézkedések között, mint Biden „inflációcsökkentési törvényének” kivezetése (amely a gyakorlatban példátlanul nagyszabású, az 1000 milliárd dolláros nagyságrendet elérő beruházási program, elsősorban a megújuló energiaforrások és a zöld ipar, illetve infra­struktúra területén valósít meg, illetve ösztönöz befektetéseket). De része a trumpi antizöld politikának a szélerőművek szövetségi támogatásának megszüntetése éppúgy, mint az, hogy leállítják az elektromos járművek terjedését szolgáló programokat is. (Hogy mit szól ehhez a Tesla-vezér és kormányzati erős ember, Elon Musk, arról nem szivárogtak ki információk.)

És bár Trump lépésére számítani lehetett, van abban valami abszurd, hogy az Egyesült Államok épp a minden klímarekordot megdöntő, katasztrofális, a globális éghajlati rendszer visszafordíthatatlan megborulását bizonyító 2024-es évet követően (erről lásd a keretes anyagot – a szerk.), valamint a pusztító, s még mindig megfékezésre váró kaliforniai tűzvész idején döntött a kilépésről. Mintha egy ámokfutó, aki 200-zal cikázva száguldott az autópályán, amikor végül lesodródik az útról, repülés közben még a biztonsági övet is kicsatolná és kikapcsolná a légzsákokat, hogy annál nagyobbat szóljon a becsapódás.

Most gyengébb ellenállás várható

A kép meglehetősen borús, még ha nem is eszik olyan forrón a kását Amerikában sem. A párizsi egyezményből való kilépés bürokratikus eljárása akár egy évnél tovább is eltarthat – 2017-ben három évbe tellett, mire formálisan elhagyták a megállapodást. Ráadásul épp Trump előző kilépése mutatta meg, hogy az Egyesült Államok nem Magyarország, ahol az első számú vezető egyszemélyi döntései, mint kés a vajon szaladnak át a jogalkotás és megvalósítás különböző szintjein. Nem is a republikánus többségű szenátus vagy képviselőház jelenthet akadályt, hanem a sokszintű amerikai demokrácia és közigazgatás, ahol az 50 tagállam, és azokon belül az alsóbb szintű, akár helyi és városi önkormányzatok széles körű jogosítványokkal és önállósággal rendelkeznek. Trump 2017-es bejelentését követően rövidesen 24 tagállam (plusz Puerto Rico), köztük olyan nagy halak, mint Kalifornia vagy New York állam, kétpárti részvétellel klímaszövetséget (U.S. Climate Alliance) hoztak létre, amely elkötelezte magát a párizsi kibocsátáscsökkentési célok végrehajtása mellett. A célkitűzésekhez csatlakozott számos amerikai nagyváros is, amelyek – bár nem hivatalos részes felekként, de erőteljes lobbicsoportot alkotva – az ENSZ klímaegyezményének éves csúcstalálkozóin is aktívan részt vettek. Trump kivezetheti az Egyesült Államokat a párizsi egyezményből, de a tagállamok és más, alacsonyabb szintű kormányzatok a gyakorlatban semmibe vehetik ezt a döntést, és saját hatáskörben megvalósíthatják a megállapodás céljait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.