Jávor Benedek

Búcsú az egyezménytől

A globális klímapolitika kilátásai 2025-ben

  • Jávor Benedek
  • 2025. január 29.

Publicisztika

Hivatalba lépését követő egyik első intézkedéseként Donald Trump valóra váltotta azt, amit sokan – támogatói és ellenfelei közül egyaránt – vártak tőle. Látványos gesztussal bejelentette az Egyesült Államok kilépését az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó párizsi egyezményből.

Ezzel az Irán, Jemen és Líbia alkotta szűk körű „elitklub” tagjává vált, a világ több mint 200 további szuverén állama részese az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének. A lépés ezzel együtt előre kalkulálható volt, Trump első ciklusában egyszer már hátat fordított a megállapodásnak (hogy aztán Biden ne csak visszavezesse oda az Egyesült Államokat, de rendkívül ambiciózus, 2035-re 61–66 százalékos kibocsátáscsökkentési vállalást is tegyen). Az azonban, hogy ez volt az egyik legelső intézkedése, nem csupán szimbolikus jelentőségű, hanem jelzi Amerika 47. elnökének eltökéltségét minden, szerinte az Egyesült Államok érdekérvényesítését, gazdasági és hatalmi érdekeit korlátozó környezeti szabályozás felszámolása iránt. A lépést aztán hamarosan követte a többi bejelentés is: a gáz- és olajkitermelésre vonatkozó korlátozások felszámolása („Fúrj, bébi, fúrj!” – szól a régi-új szlogen) éppúgy szerepel az intézkedések között, mint Biden „inflációcsökkentési törvényének” kivezetése (amely a gyakorlatban példátlanul nagyszabású, az 1000 milliárd dolláros nagyságrendet elérő beruházási program, elsősorban a megújuló energiaforrások és a zöld ipar, illetve infra­struktúra területén valósít meg, illetve ösztönöz befektetéseket). De része a trumpi antizöld politikának a szélerőművek szövetségi támogatásának megszüntetése éppúgy, mint az, hogy leállítják az elektromos járművek terjedését szolgáló programokat is. (Hogy mit szól ehhez a Tesla-vezér és kormányzati erős ember, Elon Musk, arról nem szivárogtak ki információk.)

És bár Trump lépésére számítani lehetett, van abban valami abszurd, hogy az Egyesült Államok épp a minden klímarekordot megdöntő, katasztrofális, a globális éghajlati rendszer visszafordíthatatlan megborulását bizonyító 2024-es évet követően (erről lásd a keretes anyagot – a szerk.), valamint a pusztító, s még mindig megfékezésre váró kaliforniai tűzvész idején döntött a kilépésről. Mintha egy ámokfutó, aki 200-zal cikázva száguldott az autópályán, amikor végül lesodródik az útról, repülés közben még a biztonsági övet is kicsatolná és kikapcsolná a légzsákokat, hogy annál nagyobbat szóljon a becsapódás.

Most gyengébb ellenállás várható

A kép meglehetősen borús, még ha nem is eszik olyan forrón a kását Amerikában sem. A párizsi egyezményből való kilépés bürokratikus eljárása akár egy évnél tovább is eltarthat – 2017-ben három évbe tellett, mire formálisan elhagyták a megállapodást. Ráadásul épp Trump előző kilépése mutatta meg, hogy az Egyesült Államok nem Magyarország, ahol az első számú vezető egyszemélyi döntései, mint kés a vajon szaladnak át a jogalkotás és megvalósítás különböző szintjein. Nem is a republikánus többségű szenátus vagy képviselőház jelenthet akadályt, hanem a sokszintű amerikai demokrácia és közigazgatás, ahol az 50 tagállam, és azokon belül az alsóbb szintű, akár helyi és városi önkormányzatok széles körű jogosítványokkal és önállósággal rendelkeznek. Trump 2017-es bejelentését követően rövidesen 24 tagállam (plusz Puerto Rico), köztük olyan nagy halak, mint Kalifornia vagy New York állam, kétpárti részvétellel klímaszövetséget (U.S. Climate Alliance) hoztak létre, amely elkötelezte magát a párizsi kibocsátáscsökkentési célok végrehajtása mellett. A célkitűzésekhez csatlakozott számos amerikai nagyváros is, amelyek – bár nem hivatalos részes felekként, de erőteljes lobbicsoportot alkotva – az ENSZ klímaegyezményének éves csúcstalálkozóin is aktívan részt vettek. Trump kivezetheti az Egyesült Államokat a párizsi egyezményből, de a tagállamok és más, alacsonyabb szintű kormányzatok a gyakorlatban semmibe vehetik ezt a döntést, és saját hatáskörben megvalósíthatják a megállapodás céljait.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.