Izrael és a Hamász: a kétállami megoldás utópia, de ez Európa érdeke

Publicisztika

Habár a cél a Hamász megsemmisítése volt, Gáza több mint egy éve tartó bombázása után is megkerülhetetlen tárgyalópartner Izrael számára a palesztin szervezet. Bernard Guetta francia EP-képviselő írása.

Arról volt szó, hogy megsemmisítik a Hamászt. Ez volt a célja Gáza tizenöt hónapja tartó bombázásának, és hogy áll a dolog? A Hamász nem pusztult el. Igaz, nem lenne képes végrehajtani még egy olyan támadást, mint tavalyelőtt október 7-én, de vajon kivel kellett tárgyalnia Benjámin Netanjahunak a túszok szabadon bocsátásáról? A Hamásszal.

Ki szervezte meg, egyenruhákkal-zászlókkal, Gáza kellős közepén az izraeli túszok első csoportjainak az átadását a Vöröskeresztnek? A Hamász. Ki mondta tollba a szombaton elengedett négy túsznak a köszönő szavakat „a jó bánásmódért, ételért-italért, ruháért a népnek, amelyik védelmébe vett minket”? A Hamász. Ki akasztott a fiatal katonanők mögé plakátot, amely „az elnyomott nép győzelmét” hirdette „a náci cionizmus ellen”? A Hamász. Ki büszkélkedhet azzal, hogy minden egyes elengedett izraeli katonért cserébe ötven palesztin foglyot szabadíttatott ki a börtönből, és minden egyes civilért cserébe harmincat, összesen kétszázat múlt szombaton? A Hamász. Ki tehát az Izraelt most kormányzó jobboldali-szélsőjobboldali koalíció tárgyalópartnere? A Hamász, az „Iszlám Ellenállási Mozgalom”, amelyet az összes palesztin szervezet közül a leginkább megkerülhetetlenné tett a tizenöt hónapnyi bombázás.

 
A Hamász fogságából szabaduló négy izraeli túsz: Naama Levy, Liri Elbag, Daniela Gilboa és Karina Ariev maszkos fegyveresek között, mielőtt átadnák őket a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek Gázában 2025. január 25-én
Fotó: MTI/EPA
 

Mondhatnánk, hogy a túszátadás körülményei csak egy színjáték részei, amitől a lényeg lényeg marad: igaz, hogy nem törölték el a föld színéről a Hamászt, de a bombázás eredményeképpen Izrael képes volt kirángatni Libanont a Hezbollah karmai közül, és megfosztani az iráni rezsimet a térségbeli állomáshelyeitől.

Az egész közel-keleti politikai tájkép átalakult, az iráni hatalmi tengely kárára és Izrael javára.

De most mi lesz?

A neheztelés és a gyűlölet csak nőtt az izraeli és a palesztin nép között. Egyikük sem fog lemondani erről a szentnek mondott földről. Mostanra nagyjából ugyanannyian vannak, és az egyetlen kilátásuk az, hogy megbékélések és fellángolások egymást követő ciklusaiban ragadnak az idők végezetéig, miközben a lehetséges megoldások köre változatlan marad.

Az első az, hogy a palesztinok a tengerbe hajítják az izraelieket, hiszen a szomszédos országokban sem találnának menedéket. Ez nem éppen kívánatos eljárás, és a palesztinok számára elérhetetlen is. A második megoldás az lenne, ha az izraeliek Libanonba, Egyiptomba és Jordániába űznék a palesztinokat. Az izraeli jobboldal mindig is erről álmodott. Donald Trump a napokban kardoskodott az ötlet mellett, de az a helyzet, hogy még Gáza bombázása és a ciszjordániai telepesek követelései sem győzték meg a palesztinokat, hogy száműzetésbe vonuljanak, ráadásul olyan országokba, amelyek nem is kérnek belőlük. Ez sem megoldás: amilyen igazságtalan, annyira kivitelezhetetlen. A harmadik az lenne, ha Izrael kétnemzetiségű állammá válna. Vonzó, humanista, igazságos elgondolásnak hangzik, de azon túlmenően, hogy ez a végét jelentené annak a nemzeti otthonnak, amiről a kétezer éves üldöztetés miatt zsidók milliói álmodtak, nehéz elképzelni, hogy ez a két nép képes lenne együtt élni ugyanazon zászló alatt.

Marad a két külön állam békés egymás mellett létezésének az ötlete.

Már nem is merünk felszólalni emellett a negyedik megoldás mellett, annyira utópisztikusnak tűnik a 2023. október 7-i pogrom és a gázai nép ezt követő szenvedése után. Ez az utópia már rég halott, halljuk mindenütt – mégsincs más út, hogy véget vessünk ennek a százéves háborúnak.

Mégis az utópiának kell győznie az ostobaság felett. Az Európai Uniónak létfontosságú érdeke ez, mert a Közel-Kelet éppannyira a közvetlen szomszédja, mint Afrika és Oroszország.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: A Hamász fegyveresei felsorakoznak, mielőtt átadnák a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek a fogságból szabaduló négy izraeli túszt. Fotó: MTI/AP/Abed Hajjar)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Dr. Archipelago

  • - turcsányi -

Az 1976-os svédországi választások kampányidőszakában Olof Palme miniszterelnök ismét 1973-as kihívójával, Thornbjörn Fälldinnel vitázott.

Magától nem jutott eszébe

A francia irodalom fenegyereke vagy punkja a regényeiben kritikusan és saját tapasztalatai alapján ábrá­zol­ja a társadalom peremére szorult emberek életét. Szegény és diszfunkcionális családban élt, de tizenévesen megszökött, hogy a groupie-k életét élje. Csoportos nemi erőszak áldozata lett, majd prostituáltnak állt és függőségekkel küzdött. 1994 óta az írásból él. Új regényének fő motívuma a #metoo.

Mint a talajvíz

Hetvenes évek vége, isten tudja, milyen fejtágító, polgazd, gazdaságföldrajz, valami. Az előadó föláll a katedrára, kezében krétával a táblához lép, és felrajzol egy csinos grafikont, két égnek meredő egyenessel: a vízszintes tengelyen az évszámok, a függőlegesen valami baromság, népboldogság, országsiker, világmegváltás, ilyesmi.

49 117

Itt valaki belülről bomlaszt. Vagy csak simán hülye. Bármelyik is, nem volt jó ötlet Orbán Viktor kampánycsapata részéről „exkluzív részletekkel” bemutatni, milyen hősies munkát végzett a kormány a koronavírus-járvány idején.

A vesztes győztes

Izrael a tűzszünettel súlyos árat fizet a túszok kiszabadításáért. De valójában az október 7-i katasztrófát előidéző vétkeiért büntetik: a gázai határ elhanyagolásáért, a figyelmeztető jelek semmibe vételéért, a hibás katonai döntésekért, a Hamász alulértékeléséért. A hübriszért.

Búcsú az egyezménytől

  • Jávor Benedek

Hivatalba lépését követő egyik első intézkedéseként Donald Trump valóra váltotta azt, amit sokan – támogatói és ellenfelei közül egyaránt – vártak tőle. Látványos gesztussal bejelentette az Egyesült Államok kilépését az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó párizsi egyezményből.

A pokol kapui

Milyen kormányzati, helyhatósági és közigazgatási intézkedések segítették Magyarországon a zsidók elűzését és haláltáborokba küldését? Milyen volt az élet a gettókban? Az akkori békési megyeszékhely, Gyula mindennapjain keresztül idézzük föl a hétköznapok borzalmát.

Itt a szabály, hol a szabály

Bár Csák János tavaly júniusi lemondásával úgy tűnt, süllyesztőbe kerül a miniszter fő művének tartott kulturálistörvény-tervezet, utóda, Hankó Balázs felügyeletével a botrányos szöveg több eleme is átszivárgott egy salátatörvénybe rejtve. Mit mutat a kulturális szféra körüli újabb kormányzati barkácsolás?

Budapest bejelentkezett

Élve elővásárlási jogával, a főváros elhappolná az arab befektetők elől a rákosrendezői fejlesztési területet, a kormány pedig próbálja leszerelni Karácsonyékat. A helyzet jogilag is igen zavaros.

Nincs az a pénz

Első pillantásra drasztikus az ösztöndíjas férőhelyek számának csökkenése, a minisztérium viszont felsőoktatási „hozzáférési fordulatról” beszél. Ám alaposabb vizsgálat után sem lehetünk nyugodtak, miután a diplomások arányát tekintve csaknem sereghajtók vagyunk az unióban.