Izrael és a Hamász: a kétállami megoldás utópia, de ez Európa érdeke

Publicisztika

Habár a cél a Hamász megsemmisítése volt, Gáza több mint egy éve tartó bombázása után is megkerülhetetlen tárgyalópartner Izrael számára a palesztin szervezet. Bernard Guetta francia EP-képviselő írása.

Arról volt szó, hogy megsemmisítik a Hamászt. Ez volt a célja Gáza tizenöt hónapja tartó bombázásának, és hogy áll a dolog? A Hamász nem pusztult el. Igaz, nem lenne képes végrehajtani még egy olyan támadást, mint tavalyelőtt október 7-én, de vajon kivel kellett tárgyalnia Benjámin Netanjahunak a túszok szabadon bocsátásáról? A Hamásszal.

Ki szervezte meg, egyenruhákkal-zászlókkal, Gáza kellős közepén az izraeli túszok első csoportjainak az átadását a Vöröskeresztnek? A Hamász. Ki mondta tollba a szombaton elengedett négy túsznak a köszönő szavakat „a jó bánásmódért, ételért-italért, ruháért a népnek, amelyik védelmébe vett minket”? A Hamász. Ki akasztott a fiatal katonanők mögé plakátot, amely „az elnyomott nép győzelmét” hirdette „a náci cionizmus ellen”? A Hamász. Ki büszkélkedhet azzal, hogy minden egyes elengedett izraeli katonért cserébe ötven palesztin foglyot szabadíttatott ki a börtönből, és minden egyes civilért cserébe harmincat, összesen kétszázat múlt szombaton? A Hamász. Ki tehát az Izraelt most kormányzó jobboldali-szélsőjobboldali koalíció tárgyalópartnere? A Hamász, az „Iszlám Ellenállási Mozgalom”, amelyet az összes palesztin szervezet közül a leginkább megkerülhetetlenné tett a tizenöt hónapnyi bombázás.

 
A Hamász fogságából szabaduló négy izraeli túsz: Naama Levy, Liri Elbag, Daniela Gilboa és Karina Ariev maszkos fegyveresek között, mielőtt átadnák őket a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek Gázában 2025. január 25-én
Fotó: MTI/EPA
 

Mondhatnánk, hogy a túszátadás körülményei csak egy színjáték részei, amitől a lényeg lényeg marad: igaz, hogy nem törölték el a föld színéről a Hamászt, de a bombázás eredményeképpen Izrael képes volt kirángatni Libanont a Hezbollah karmai közül, és megfosztani az iráni rezsimet a térségbeli állomáshelyeitől.

Az egész közel-keleti politikai tájkép átalakult, az iráni hatalmi tengely kárára és Izrael javára.

De most mi lesz?

A neheztelés és a gyűlölet csak nőtt az izraeli és a palesztin nép között. Egyikük sem fog lemondani erről a szentnek mondott földről. Mostanra nagyjából ugyanannyian vannak, és az egyetlen kilátásuk az, hogy megbékélések és fellángolások egymást követő ciklusaiban ragadnak az idők végezetéig, miközben a lehetséges megoldások köre változatlan marad.

Az első az, hogy a palesztinok a tengerbe hajítják az izraelieket, hiszen a szomszédos országokban sem találnának menedéket. Ez nem éppen kívánatos eljárás, és a palesztinok számára elérhetetlen is. A második megoldás az lenne, ha az izraeliek Libanonba, Egyiptomba és Jordániába űznék a palesztinokat. Az izraeli jobboldal mindig is erről álmodott. Donald Trump a napokban kardoskodott az ötlet mellett, de az a helyzet, hogy még Gáza bombázása és a ciszjordániai telepesek követelései sem győzték meg a palesztinokat, hogy száműzetésbe vonuljanak, ráadásul olyan országokba, amelyek nem is kérnek belőlük. Ez sem megoldás: amilyen igazságtalan, annyira kivitelezhetetlen. A harmadik az lenne, ha Izrael kétnemzetiségű állammá válna. Vonzó, humanista, igazságos elgondolásnak hangzik, de azon túlmenően, hogy ez a végét jelentené annak a nemzeti otthonnak, amiről a kétezer éves üldöztetés miatt zsidók milliói álmodtak, nehéz elképzelni, hogy ez a két nép képes lenne együtt élni ugyanazon zászló alatt.

Marad a két külön állam békés egymás mellett létezésének az ötlete.

Már nem is merünk felszólalni emellett a negyedik megoldás mellett, annyira utópisztikusnak tűnik a 2023. október 7-i pogrom és a gázai nép ezt követő szenvedése után. Ez az utópia már rég halott, halljuk mindenütt – mégsincs más út, hogy véget vessünk ennek a százéves háborúnak.

Mégis az utópiának kell győznie az ostobaság felett. Az Európai Uniónak létfontosságú érdeke ez, mert a Közel-Kelet éppannyira a közvetlen szomszédja, mint Afrika és Oroszország.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: A Hamász fegyveresei felsorakoznak, mielőtt átadnák a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek a fogságból szabaduló négy izraeli túszt. Fotó: MTI/AP/Abed Hajjar)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?