Publicisztika

Szeptember elsejével az eddig ismert, csaknem száz százalékban állami tulajdonú Bábolna Rt. lényegében a múlté lett. A tulajdonos állam - úgy tudni: a cég jelenlegi vezetésének a koncepció-ját elfogadva - úgy döntött, hogy a korábban a nemzetközi piacon is meglehetõs hírnevet szerzõ vállalatot jogutód nélkül felszámolja, részeit veszteséges és nyereségessé tehetõ egységekre válogatja szét. Az elõbbiek eszközeit értékesítik, az utóbbiakat privatizálják.

Salgó László, a távozófélben lévõ rendõrkapitány a múlt héten arról mennydörgött, hogy a rendõrség a törvényes keretek közt a legmesszebbmenõkig elhatolva, teljes szigorral fog fellépni a hungarista porcelánnácik október 15-re tervezett tüntetése ellen. Bár nem lehetett tudni, pontosan mire gondolt (se szó, se beszéd leverik a zöldingeseket? bezsuppolják õket, ahogy kiteszik a lábukat az Andrássy útra? vagy megvárják, míg elõhúznak egy nyilaskeresztet? és ha nem húznak?), a fõkapitány elszántsága a vonatkozó jogszabályok ismeretében inkább nevetséges volt, mint megnyugtató.

"Egyértelmûen kimutatható, hogy Annus Adrián Athénban leadott két vizeletmintája nem egy embertõl származik - ez áll a NOB végleges jegyzõkönyvében, amelyet a napokban juttattak el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz" - tudatja a Népszabadság keddi száma címoldalon.

Hétfõn megkezdõdött az Országgyûlés õszi ülésszaka, ami a kormányfõ elhajtása, a miniszterelnök-jelölt kongresszusi megválasztása és az MDF-es belgyomrozás miatt a megszokottnál érdekesebbnek ígérkezett. A várakozásoknak az elsõ nap összességében nem felelt meg, mivel egyelõre mindenki a régi formáját hozta.

Mérsékelt örömünkre máris médiasztár vált a lapunk által felfedezett Bácsfi Diánából, s immár a fõpolgármester, felkért történész szakértõk, a BRFK és a baloldali kereskedelmi rádió vállvetve rágódnak a jól megérdemelt feledésbõl feltámadt hungarista mozgalom ideológiai és szimbolikus finomságai felett.

A széki Bertalan-nap egyike azoknak az erdélyi ünnepeknek, melyek egy magyar többségû község vallásos szertartásából az elmúlt években az össznemzeti eszmét hirdetõ szimbolikus politikai akcióvá alakultak át. Az ünnepi szónoklatokban a nemzeti kultúra és a megmaradás szimbólumává emelt székiek többsége az év nagy részében vendégmunkásként dolgozik Magyarországon.

Törvény tiltja a faji alapú megkülönböztetést, az mégis élesen jelentkezik a munkahelyi felvételi eljárások során. "Azért nem vettek fel, mert cigány vagyok" - érzik sokszor az elutasítottak, és bár a lehetõség megvolt erre, 2000-ig senki nem indított diszkriminációs pert. Akkor azonban megszületett az elsõ - sértettnek kedvezõ - ítélet, és egyre többen felbátorodnak. Ismert már néhány ember, aki véghezvitte a többszörösen lehetetlent. Talált ügyvédet, aki felvállalja a képviseletét, és sikerült bizonyítani az elõítéletes szándékot.

A hétkötetes értelmezõ szótár nem tud a fülszövegrõl, annál jobban ismerjük mi, írók, szerkesztõk, könyvkereskedõk, olvasók. Fülszövegnek, ugye, a könyv borítójának - envelopjának - azt a részét nevezzük, amelyen a kiadó ismerteti a könyvet, kedvet csinál az olvasásához. Mint ahogy az embernek is két füle van, általában a könyv is egy bal és egy jobb oldali füllel rendelkezik (persze nem világnézeti, nem is politikai értelemben). A fül üres is lehet, de ritkán az, a kiadó többnyire él a lehetõséggel, hogy tájékoztasson a könyvrõl, amelyet kezünkben tartunk, esetleg más kiadványaira is felhívja a figyelmet.

Az is bolond, ki környezetvédõvé lesz Magyarországon - facsarhatjuk ki a poéta sóhaját. Nem elég, hogy elszánt iparfejlesztõk, munkára s harcra kész erõmûépítõk, autópálya-lobbisták s a reálszféra egyéb aktorai támadják õket. Ezt még csak megértenénk, hiszen a mûszaki értelmiség gyakran érzi magát irritálva a környezetvédõk - szerintünk vélelmezett - technikaellenességétõl. Azt viszont már csodálkozva konstatáljuk, ha filoszoldalról érkezik a támadás, fõleg, ha kedvenc kulturális-politikai hetilapunkban jelenik meg történelmi ívû zöldellenes filippika a jeles orientalista-publicista tollából/szövegszerkesztõjébõl. Még nagyobb lesz aggállyal terhes csodálkozásunk, ha azt vagyunk kénytelenek látni, hogy a támadásértékû bírálat nem áll egyedül: nemrégiben másik mértékadó irodalmi és politikai hetilapunkban jelent meg ugyancsak dühödt támadás a zöldek ellen. S zajlik mindez a tömegkommunikáció ballib fertályán.

A rozsdás görbe szög a Szent László Kórház vécéjének valaha sárgára mázolt falában található másfél méteres magasságban. Örök darabnak tûnik. Az ambuláns kezelésre bejáró rákbetegek, ha vizelni mennek, erre akasztják infúziós palackjukat. A szög azonban nem ezért említõdik itt, hanem az alatta olvasható grafitceruza-felirat miatt: "Ne vidd el!" Akiket a Lászlóba kényszerített a betegség, azok eljutottak a közösségi viselkedés egy formájának felismeréséig. Belátták azt, hogy az elviteltõl való tartózkodás általános garanciát nyújt arra, hogy a következõ vizelésnél is rendelkezésre áll e nélkülözhetetlen nemzeti gyógyászati alkalmatosság.

Szezont a fazonnal - körülbelül ezzel foglalható össze Orbán Viktor gazdasági válságot bejelentõ beszéde, amelyet augusztus 20-án tartott a szlovéniai Lendván. A Fidesz közeli sajtó megértette a hívószót, és a kormányválság hetében többször ismételgette - mélyebb összefüggések keresése nélkül - a vezér mondatait.

Várható volt, jó elõre borítékoltuk (lásd: Szünidei matiné, Magyar Narancs, 2004. június 24.), és íme: Dávid Ibolya Lakitelek Munkacsoport nevû belsõ ellenzéke élni kezd frakcióbeli fölényével. Az MTI szerint Lezsák Sándorék pénteken bizalmatlansági indítványt nyújtanak be az országgyûlési képviselõcsoport vezetõje, a pártelnök egyik legbiztosabb támasza, Herényi Károly ellen. A valódi célpont persze Dávid Ibolya: a lakitelkiek a közelmúltban lemondásra szólították föl, ám álláspontjukat a frakcióülésen nem tudták kifejteni, mivel Herényi nem tûzte napirendre a kérdést - formálisan ez is az oka a visszahívási kezdeményezésnek.

"Ez bizony csúnya búcsú: Medgyessy Péter, akit sok mindenért támadtak, de eleganciáját általában elismerték, képtelen méltósággal viselni bukását" - így kezdtük múlt héten ugyanitt, és most sem tehetünk másként, csak - az azóta történtek miatt - rá kell erõsítenünk a jelzõkre: rútul végezte, szitkozódva és nyafogva, hivatalához és választóihoz méltatlanul. Ki kell tehát egészíteni a múltkor leírtakat, hiszen lemondása idõközben esett.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a napokban hozta nyilvánosságra részletes határozatát a sztrádakartell ügyében. A versenytanács öt magyar útépítõ cégrõl állapította meg, hogy felosztotta egymás között a magyar autópálya-építés piacát, és ezzel kiküszöbölte a közbeszerzés lényegét jelentõ árversenyt (lásd: Küzdelem az árral, Magyar Narancs, 2004. július 29.). Nem sokkal ezután, az M6-os tender eredményhirdetésekor kiderült: az állam (és az adóforintok) számára kedvezõbb konstrukcióban is építhetõ autópálya Magyarországon.