Csak hitel legyen

Bankok, vállalatok, biztosító – veszélyes tulajdonosi átfedések a NER-gazdaságban

A szocialistának nevezett rendszerben a finánctőke és finánctőkés kifejezések az imperializmushoz társultak, és az uralkodó tan szerint a fasiszta diktatúrák a „fináncoligarchák” érdekeit szolgálták. Időközben változott a világ.

Többnyire eltűnt a finánctőke szó pejoratív felhangja, pusztán a banktőke és más szektorokban működő vállalatok összefonódására utal. Arra, amikor egyazon tulajdonosi kör pénzügyi és egyéb ágazatokba tartozó cégeket felölelő konglomerátumot működtet, vagy amikor ilyen cégek kereszttulajdonlásban vannak egymással.

 

Veszélyek és óvintézkedések

A kiterjedt tevékenységű cégcsoportok akkor jelenthetnek veszélyt a társadalomra, ha gazdasági erőfölényük és/vagy politikai befolyásuk révén visszaélnek a hatalmukkal: kiszorítják versenytársaikat az általuk uralt piacokról, az így létrejövő oligopolisztikus pozíciójuk pedig módot ad arra, hogy a fogyasztók kárára árat emeljenek. Az ilyen helyzetek kialakulásának független és szakmailag felkészült hatóságok (versenyfelügyelet, fogyasztóvédelem) állhatják útját.

További veszélyforrás, amikor az összefonódó cégcsoport pénzügyi szolgáltatót is tartalmaz. Ha például egy bank tulajdonosa vagy irányítója egyúttal más cégekben is érdekelt, könnyen késztetést érezhet arra, hogy akkor is finanszírozza ezeket, amikor nem látja kellően biztosítottnak a hitel visszafolyását. Ezzel nemcsak a saját pénzét kockáztatja, hanem – jóval nagyobb arányban – a betétesekét is, akik a kapható kamat ellenében viszonylag csekély rizikót vállaltak, amikor megtakarításuk fialtatását a bankra bízták. Hasonló érdekkonfliktust idézhet elő, ha a konglomerátum biztosítótársaságot is tartalmaz, ha ugyanis elfogultságból alulárazza a csoport valamely cégének a biztosított káreseményre vonatkozó kockázatát, azzal az egész kockázatközösségre többletköltséget hárít.

Az ilyen érdekkonfliktusokból fakadó veszélyek ellen is védelmet nyújthat a megfelelő szabályozás és felügyelet. A pénzintézeti vezetők számára előírt szakmai, erkölcsi és összeférhetetlenségi feltételek, a működésre vonatkozó szabályok, valamint azok betartásának folyamatos ellenőrzése (elvileg) körültekintő, óvatos magatartásra készteti őket, meggátolva egyúttal a társadalmi veszteségek keletkezését. A betétesek érdekeit sértő összeférhetetlenségeket a tulajdonosok és a vezetők gazdasági érdekeltségeinek kellő átláthatósága akadályozhatja meg.