Utólag a kormány ezzel magyarázta, miért volt szükség a lakcímbejelentés szabályainak módosítására. Legyünk jóhiszeműek, a probléma kétségkívül létezik: felesleges és túlzó lenne büntetőjogi eszközökkel felelősségre vonni azokat, akik feledékenységből vagy praktikus okokból nem jelentik be lakóhelyük megváltozását. Eddig sem üldözte őket a rendőrség, ezután sem fogja; ilyen, amikor a gyakorlathoz igazítják az elavult szabályozást. A történet majdnem meg is áll így a lábán – csak hát…
Ha tényleg nem volt más motiváció, miért nem hallottunk a szolgáltató államot dicsérő intézkedésről a módosító javaslat október 12-i benyújtását követő hetekben? Miért nem büszkélkedett a kezdeményezéssel sem annak benyújtója, Semjén Zsolt, sem annak előadója, Gulyás Gergely, például egy kormányinfón? Miért csomagolták az emberek millióinak jó hírt jelentő passzusokat egy terjedelmes salátatörvénybe? Miért a választás előtt néhány hónappal került minderre sor?
Erős a gyanú, hogy ezeket a kérdéseket mégsem annyira az állampolgári slendriánság dekriminalizációjának, hanem inkább a voksturizmus akadálymentesítésének szándéka válaszolja meg. Ha ugyanis kevésbé jóhiszeműen azt feltételezzük, hogy azért próbálták fű alatt keresztülvinni a módosítót, mert annak mégiscsak van valami köze a közelgő választáshoz, az máris érthetővé teszi a titkolózást. Nézzük, min változtat az időközben már ki is hirdetett módosítás.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
