Az Alkotmánybíróság (AB) 2010. március 23-án három különvélemény és két párhuzamos indokolás mellett alkotmányosnak találta a bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK) 2009 júliusa óta hatályban lévő jogi szabályozását. A döntés nyomán immár nem kérdéses: négyféleképpen élhet közös háztartásban a magyar szíve választottjával. Az AB által most jóváhagyott szabályozás szerint míg de facto, illetve közjegyzőileg nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatot (ún. nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatot) nemi hovatartozásra tekintet nélkül létesíthetnek az arra elszántak, házasságot szigorúan csak különböző nemű, bejegyzett élettársi kapcsolatot pedig kizárólag azonos nemű emberpárok köthetnek. A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti további lényegi különbségek, hogy a bejegyzett élettársak nem viselhetik egymás nevét, a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet nem keletkeztet, a bejegyzett élettársakra nem vonatkoznak a házastársak által történő közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok, valamint a házastársakra vonatkozó humán reprodukciós szabályok, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat a felek közös megegyezésével közjegyző előtt is megszüntethető. Egyebekben a házastársakra és a bejegyzett élettársakra azonos szabályok vonatkoznak - legyen szó a közös öröklésről, özvegyi nyugdíjról, tartásról, vagy épp közös bankszámláról.
*
A magyar szabályozás korántsem úttörő. Helyesebb talán úgy fogalmazni: éppen itt volt az ideje, hogy az azonos nemű párok tartós együttélése formális állami elismerést nyerjen.
Az Alkotmánybíróság 1995-ben Sólyom László elnöksége alatt valóban úttörőnek számított, amikor kimondta: "Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együtt élő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre." (14/1995. AB-határozat) Az elmúlt másfél évtizedben azonban nem történt előrelépés a magyar jogrendben, miközben egy tucat európai ország nyújtott kifejezett jogi elismerést a meleg párok tartós, anyagi és érzelmi közösségen alapuló életviszonyának. Emellett Európában Hollandia, Belgium, Spanyolország, Norvégia és Svédország, távolabb pedig Kanada és Dél-Afrika teszi lehetővé az azonos nemű párok házasságkötését. Kétségtelen, a melegházasság, illetve az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának jogi elismerését nem követeli meg a nemzetközi vagy az európai jog. A dél-afrikai Albie Sachs alkotmánybíró szavait olvasva azonban világossá válik, mi is forog kockán a melegek élettársi kapcsolatának jogi elismeréséért folytatott küzdelemben: "Pusztán azért büntetni az embereket, akik és amik - ez alapjaiban becsüli le az emberi személyiséget és sérti az egyenlőséget [...]. Az aktív [...] állampolgárság érzésének kialakulása azon múlik, hogy elismerjük és elfogadjuk-e az embereket annak, akik [...]. Vagy-is a tét nem pusztán a közösség egy csoportját ért igazságtalanság megszüntetése. A valódi kérdés annak megerősítése, hogy társadalmunk a tolerancián és a kölcsönös tiszteleten nyugszik." (Minister of Home Affairs v. Fourie, CCT 60/04, 2005)
Felsóhajthatunk tehát, hiszen részben az Alkotmánybíróság érdeme, hogy a meleg párok méltósága végre hazánkban is komolyan vehető jogi megalapozást kapott. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény egyben annak elismerése: a melegek és a meleg párok a magyar társadalom és politikai közösség teljes jogú tagjai. Amellett, hogy mindenkihez hasonlóan adót és autópályadíjat fizetnek, immár jogosultak arra is, hogy emelt fővel - a házastársaknak járó feltételek mellett - látogassák meg a vakbélműtét után lábadozó párjukat, vagy épp közösen igényeljenek lakáshitelt. Köszönet érte.
Az Alkotmánybíróság egyébként üdvözlendő többségi határozata azonban a kedvező végkifejlet ellenére is savanyú szájízt hagy maga után. A többség ugyanis ragaszkodott a Bragyova bíró párhuzamos indokolása szerint is felesleges tételhez, miszerint a házasságot mint társas együttélési formát az Alkotmány kiemelt állami védelemben rendeli részesíteni. Pontosabban: "A házassághoz való pozitív viszonyulás azt jelenti, hogy a házasságot (és a családot) önmagában, s nem a csak azonos nemű személyek által létesíthető - így a házasságnak konkurenciát nem is jelentő - BÉK-kel szemben, az abban élők rovására kell védeni."
*
Emlékeztetőül: az Alkotmány sokat hivatkozott 15. szakasza nem a házasság kiemelt védelméről rendelkezik, hanem a házasság és a család védelméről. A nyelvi értelmezés szintjén vitatható az az álláspont, amely a házasság és a család fogalmát összemossa. S ha ez nem lenne elégséges, az Alkotmánybíróság saját gyakorlata szerint az együttélési formák közötti választás az egyéni önrendelkezés, vagyis az Alkotmány 54. (1) bekezdésében védett emberi méltósághoz való jog folyománya. Az emberi méltóság megnyilvánulásaként illendő tehát tudomásul venni, ha egy emberpár a fennálló, csábító lehetőség ellenére sem kíván házasságot kötni.
A család és a házasság fogalmának szétválasztása, és a házasság hagyományosnak mondott, kiemelt védelmének újragondolása mellett szólnak a magyar társadalom középtávú népességi mutatói is. A legutolsó (2001. évi) népszámlálás adataiból ugyanis kitűnik, hogy hazánkban a párkapcsolatban élők közül egyre kevesebben élnek házasságban: míg 1970-ben a családok 88 százaléka alapult házasságon, 2001-ben a családok 74 százalékát tették ki a házasságok. A házasságkötések száma továbbra is évről évre csökken. A KSH adatai szerint a 2008-ban kötött 40 105 házasság az elmúlt 132 év történetének legalacsonyabb adata. 2004 óta a felnőttek kevesebb mint fele él házasságban. Mindeközben a válások száma az elmúlt két évben újra meghaladta a 25 ezret (KSH - Társadalmi jellemzők és ellátórendszerek, 2008). A 2001-es népszámlálás adatai szerint a gyermeküket egyedül nevelő szülők számának növekedése mellett kimutatható, hogy a család típusú együttélések között az élettársi kapcsolatok aránya növekszik. A gyermekes családi kapcsolatokat vizsgálva az adatokból megállapítható, hogy - a kétgyermekes családok kivételével - 2001-ben magasabb volt az élettársi kapcsolatban, mint a házasságban gyermeket nevelők aránya. 2008-ban már az újszülöttek 39,5 százaléka házasságon kívül született, és a születések számának pár százalékos növekedéséért a házasságon kívüli kapcsolatok felelősek.
Közismert, hogy a bíróságok ellenkező irányú nyaggatás hiányában a hagyományos értelemben vett házasságot azonosnak tekintik a családdal mint a társadalom gyermeknemzésre hivatott alapelemével. A mai magyar társadalom közös háztartásban, érzelmi és anyagi közösségben élő, számos gyermeket nevelő nem házas többsége az Alkotmánybíróságnál továbbra is bebocsáttatásra vár az alkotmányosan elismert család fogalmába.
A szerző jogász.
