Duzzasztógát, állítólag

  • 1997. január 23.

Publicisztika

Valaki nagyon hazudik megint. Amikor Horn Gyula azt állítja, hogy szó sem volt titkos duzzasztóról Esztergomnál, még annyira sem, hogy mondjuk a szlovákok azt mondták volna, hogy jé, itt van példának okáért Esztergom, építsünk már ide valamit, egy ilyen betonizét, amitől nem megy le a víz, hehehe, és erre a magyarok azt mondhatták volna, elmentek ti anyukátokba, tehát amikor Horn Gyula azt állítja, hogy nem, még ilyen sem volt, akkor valaki nagyon hazudik.
Valaki nagyon hazudik megint. Amikor Horn Gyula azt állítja, hogy szó sem volt titkos duzzasztóról Esztergomnál, még annyira sem, hogy mondjuk a szlovákok azt mondták volna, hogy jé, itt van példának okáért Esztergom, építsünk már ide valamit, egy ilyen betonizét, amitől nem megy le a víz, hehehe, és erre a magyarok azt mondhatták volna, elmentek ti anyukátokba, tehát amikor Horn Gyula azt állítja, hogy nem, még ilyen sem volt, akkor valaki nagyon hazudik.

Vegyük azt az esetet, hogy Horn Gyula ez a valaki. Majd vegyük ennek egy alesetét: volt szó az esztergomi duzzasztóról, de nem lesz belőle semmi. Ekkor Horn mint kicsit füllentős miniszterelnök keveredik ki a balhéból, abban bízva feltehetőleg, hogy plusz egy hazugság, pláne ilyen pimf, meg se kottyan neki. Ebben az esetben viszont nemsokára választ kell adnia arra, hogy ha nem duzzasztógátról, akkor mi az isten nyiláról tárgyaltak a megbízottjai (csupa gyanús alak) a szlovákokkal a hágai döntés előtt, hogy miben is állt volna (vagy: áll) a peren kívüli megegyezés. És ez sem lesz könnyű pillanat az életében.

A második aleset még kínosabb. Ha mégis arról állapodott meg, hogy lesz gát, akkor iszonyú nagyot hazudott szegény marha, meg nagyon el is tájolta magát. Ha 1989-ben nagyrészt az ő beszéde miatt döntött az Országgyűlés az építkezés folytatása mellett (hogy hú, mi lesz, mit mond majd a Nyugat meg a labanc meg mindenki, hogy szerződés, hú), azt ő sem gondolhatja komolyan, hogy egy hasonló trükkel épp most helyezhet fel a magyaroknak egy Nagymarost, nem nagyon, épp csak Esztergomig. Hacsak el nem akarja titkolni az egészet, és csak mikor felavatja, akkor csodálkozik rá, hogy észre se vettem, ki tette ezt ide.

Még mindig nehéz elhinni, hogy a magyar miniszterelnök ennyire direkt fejest akarjon ugorni az agyagba. Akkor viszont a Fidesz alelnöke, Illés Zoltán és a Duna Kör nem mondtak igazat. Az esztergomi gátról szóló állítólagos bizonyítékok nem léteznek, blöff az egész - vagy valaki nagyon megvezette Vargháékat. A bizonyítékokat, amiket a hírek szerint szlovák körökből kapott a Duna Kör, és amiket lapzártánkkor alig néhány ember ismert az országban, előbb-utóbb meg kell mutatni, vagy nagy pofára esés lesz. A Duna Kör többé-kevésbé elveszti hitelét. Még akkor is, ha minden másban, a titkos tárgyalásokban és abban, hogy a titkos tárgyalások csak ronthatják Magyarország hágai pozícióját, nekik van igazuk. Senki nem fog nekik hinni, amikor megint farkast kiáltanak. És akkor majd tényleg neki lehet állni gondolkodni egy duzzasztógáton.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.