Suchman Tamás (aki nem szereti, ha lesámánozzák - elvégre jó ideje tisztában van a piszoár és a jobbkéz-szabály működési elvével) felmentése óta vidékre vonult vissza. Nem lírai alkat, de sokat telefonál. Viccelni is szokott, de azt utóbb kihúzzák az újságból. Verseket nem közöl, pedig tehetné. Üldögél Marcaliban, a parányi MSZP-irodában, és elvan a budapesti köcsögök nélkül, akik pikáns kék pártszínekben hatalomra törnek. És őtet nem szerették, nem bíztak meg benne. Azért, mert két marcali kádert magával vitt (csak kettőt!). Mert a rendszerváltás kínjaitól meg akarja szabadítani a társadalmat. Meg ki tudja, miért.
De ennek vége: Suchman visszatérni készül. Ha majd Horn hívó szavát hallja, Suchman igent fog mondani. A Népszabadságból kiderült, hogy ha kérnék - mert szükség mutatkozik -, lenne má´ valamelyik parlamenti bizottság tagja vagy alelnöke: akkor is igent mond. Mert tudja, a somogyi polgárok őt négy évre delegálták az Országgyűlésbe. És a somogyiak nem felejtenek (a somogyiak mindenre képesek: 1990-ben Horn Gyulát kérték, vezesse a területi MSZP-listát; Horn bólintott). Hogy nézne a szemükbe, ha megfutamodna? Suchmannak elege van a tétlenségből. Akarata határtalan. Kíméletlen. Nem ismer lehetetlent.
Nem árt tehát az óvatosság. Minden, a "gazdasági élettel kapcsolatos feladatot" el kell zárni, mert képes lesz és megoldja. Ilyen ember, na. Ha problémát lát, feltűri ingujját, rápök az ácsceruzára, oszt-szoroz és megoldja. Ezért szeretik: előfordul, hogy csak úgy, telefonálás nélkül, hosszú kabátban vadásznak rá Marcali utcáin, hadd innának vele egy kávét.
A kampány - újságcikkek és rádióinterjú formájában - elkezdődött: ha szólítják, Suchman visszatér. Hornnak csak egy szavába kerül. A Sámán pihent, megrázta magát és tettre kész.
Vigyázz a szádra, Gyula.
