Az irodalom és a film is számtalan darabban bemutatta már azt, amit most látunk a magyar közéletben: a sarokba szorítottak veszélyes kiszámíthatatlanságát. Kis eltérésekkel mindig ugyanazt látjuk: egy nagy rendszer optimista hangulatban történő kiépülése, csúcsra járatása és aranykora után először megjelennek az első repedések, megtörténnek az első árulások, többen is meghasonlanak, a paranoiddá vált vezető pedig elkeseredésében mindent egy lapra téve támad, mar bele mindenbe maga körül. Ami eltér ezekben a darabokban, az a befejezés: a cinikus végeredménytől a tragédián át a mindenkit megható pozitív változásig terjed a skála; értelemszerűen a valóságban is hasonlóan sokféle végkimenetele lehet annak, amit most a Fidesz csinál.
Az viszonylag egyértelmű, hogy a rendszer csúcsa már mögöttünk van: a 2014-ben teljesen lazán nyert választás során elég volt annyit ígérni a Fidesz plakátjain, hogy folytatják a megkezdett munkát, a gazdasági válság, a 2006-os események, a romagyilkosságok és hasonló szörnyűségek által megtépázott lelkű országnak még a Fidesszel kritikusabb része is rezignáltan vette tudomásul, hogy ez Orbán Viktor újabb négy éve lesz. A viszonylagos nyugalom és persze a lassan, de stabilan növekvő jólét nyilván elfedte a teljhatalmú kormányzás veszélyeit, ahogy olyan sok vizet az sem zavart, hogy közben a NER szisztematikusan szállta meg az állam minden területét. Elkezdődött a nyilvánosság leuralása, később használható fegyverek sokaságát építették be a törvénykezésbe, az pedig már végképp elvont problémának tűnt, hogy a Szájer József tabletjén írt alkotmány bármiféle társadalmi egyeztetés nélkül lett az életünk szervezőereje. Voltak arra visszanézve egyértelmű jelek, hogy ez a kormány alapvetően a leszámolásban hisz kormányzás helyett, de ahogy a nagyobb társadalmi katasztrófákkal lenni szokott, úgy most is csak kis lépésekben lett hétköznapjaink része a ma ismert Fidesz.
Mint minden fasisztoid kormány, úgy ez sem önkorrekcióval válaszol az őt ért kihívásokra, hanem durvulással.
Mivel kihívások azért szép számmal érkeztek az elmúlt tizenöt évben, ezért volt tere a fokozatosságnak: a médiatörvény 2011-es bevezetése mai szemmel szinte egy jobbközép kormány szabályozásának tűnik ahhoz képest, hogy most ugyanennek a kormánynak a – legtöbb önálló gondolkodásra képes ember elzavarásával – frissített változata már külföldi ügynököket lát mindenhol, ahol nem a saját hülyeségeit hallja vissza. A menekülekről szóló kampány egészen humanista volt 2015 környékén már ahhoz képest is, amit 2018-ban kaptak választáskor ugyanezek a menekültek, de a 2021-es homofóbtörvény is egész barátságosnak tűnik ahhoz képest, hogy most már a gyülekezési jogot sem gyakorolhatják azok, akik szivárványos zászlókat lengetnének. Amikor 2016-ban egészen gusztustalan körülmények közt záratták be az ország legnagyobb napilapját, a Népszabadságot, még mindig senki nem merte gondolni, hogy nem sokkal később a teljes független nyilvánossággal, civilekkel és ellenzéki pártokkal is hasonlót terveznek, vagy legalább is meg akarják teremteni ennek a lehetőségét.
Mivel önkorrekció helyett a durvulást választották, az egyre kontraszelektáltabb figurákból álló – Simicska Lajosról legalább elhittük, hogy okos, Mészáros Lőrinc meg ugyebár Mészáros Lőrinc – NER teljesítményének alapvető részei nem változtak, úgyhogy a kihívások is egyre erősebbek és gyakoribbak lettek, ez pedig épp úgy gyorsította a radikalizálódást, és mint minden hasonló helyzetben (lásd főleg: orosz és török példa), egy idő után megérkeztek a falhoz, vagy a sokszor emlegetett vörös vonalhoz, ha úgy jobban tetszik. A NER teljesítményét ugyanis a gazdaság katasztrofális teljesítménye, a rohadó állam, az elmaradottság és stagnálás érzése jelenti, kiegészítve azzal a mentális polgárháborúval, aminek köszönhetően ma már a legtöbb nagycsaládi összejövetel gyomorgörcsben telik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
