Fel kell kötni bennünket – Reakciók egy plakátátragasztásos akció után

Publicisztika

És nem holnap, inkább már ma.

Néhányan elmerengtek a kivégzés módján és lehetőség szerinti kíméletlenségén. Voltak, akik édesanyánkat szidták, azt ajánlva, hogy leginkább az ő házába kellene menekülteket beköltöztetni. Voltak, akik a menekültek és a gyilkosságok, valamint mindenféle erőszak között egyenes és magától értetődő összefüggést találtak. S voltak, akik bennünket nemcsak hazaárulónak neveztek, hanem egyben azt javasolták, hogy repülővel, a „migránsokkal együtt”, minket is zsuppoljanak ki az országból, de tüstént. Végül, akadt olyan, aki arra biztatott bennünket, hogy orálisan elégítsük ki Ferenc pápát és Angela Merkelt kancellárt.

false

 

Fotó: Facebook/Bod Tamás

Mindennek az előzménye, hogy augusztus második hétfőjén az Együtt – országos akciója keretében – Békéscsabán is átragasztott hazug és gyűlöletkeltő óriásplakátokat, amelyek az október 2-i kvótanépszavazásra hívnak fel. Az átragasztós eseményt fényes nappal, a megyeszékhely belvárosában, forgalmas helyen, a sajtó jelenlétében tartottuk. A legnagyobb közösségi internetes portálon posztot írtunk az akcióról, amelyet több helyütt, így a Gyulai cenzúramentes csevegőben is megosztottunk. A fent idézett (eredetileg rengeteg helyesírási hibával írt) kommenteket innen emeltem át.
Olyan hozzászólás, amely a megértés, a humanitás, az emberiesség és a szolidaritás mellette tette le volna a voksot, egy sem akadt. Jóhiszeműen úgy vélem egyébként, hogy sokaknak ez a véleménye, de félelemből, lustaságból nem szóltak hozzá a történtekhez. Vagy egyetértettek velünk, de ezt nem tartották fontosnak közölni.
Amúgy nem lepett meg a hozzászólások iránya és stílustalansága, durvasága és kirekesztő volta. Pontos látlelet ez az ország egy részének egészen elképesztő mértékben eldurvult mentális állapotáról. A ránk halált és hazaárulást kiáltók között többen – természetesen – hamis profillal szóltak hozzá. Ám volt olyan is, aki vállalta önmagát.
Megjegyzendő, hogy Békéscsabán és Gyulán, Szarvason és Orosházán, Szeghalmon és Mezőkovácsházán nincs menekült és / vagy migráns. Így velük kapcsolatos valódi kérdés és probléma sem. A gyulai képviselő-testület előtt nemrég a helyi határőrizeti szerv beszámolt tavalyi munkájáról. 2015-ben – amikor a Fidesz-kormány szerint tombolt a migránsválság – mindössze 4-gyel több illegális határátlépő volt az itt őrzött 90 kilométeres magyar-román határszakaszon, mint 2014-ben; vagyis akkor, amikor ez a probléma hivatalosan még nem is létezett. Amúgy a tiltott határátlépők kétharmada románi, míg a fennmaradó része bolgár, török és magyar. Sehol egy szír, egy afgán, egy líbiai, egy iraki. Az átlag viharsarki emberre igaz a kétfarkúak plakátszlogenje, miszerint több ufót látott életében, mint menekültet. Persze, ahogyan az antiszemitizmushoz sem kellenek a zsidók, úgy a menekült-ellenességhez sem a menekültek. Csak hazug módon a veszélyérzet fenntartása szükséges, valamint a legaljasabb emberi ösztönökre és félelmekre építő kormány- és pártpropaganda. Erre pedig van szándék, erre van pénz.
Antihumánus, a szolidaritásról mit sem tudó emberek mindig, mindenhol voltak, vannak és lesznek. De hogy sok-sok történelmi tanulság ellenére, a kettő egymásra találjon a 21. században Magyarországán, ahhoz egy több mint felelőtlen, velejéig hazug kormány szükséges. Sajnos, ez adott. Innen nézve a Gyulai cenzúramentes csevegő” oldalán megjelent hozzászólásokon nincs mit csodálkozni. Mégsem vagyok elkeseredve: ilyen eszmékkel, ilyen propagandával, ilyen nézetekkel, ilyen emberekkel szemben jó – és kell – harcolni. Remélem, zavarunk. Remélem, továbbra is zavarok.
(A szerző korábban a Magyar Narancs munkatársa volt, jelenleg az Együtt gyulai önkormányzati képviselője.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.