Fel kell kötni bennünket – Reakciók egy plakátátragasztásos akció után

Publicisztika

És nem holnap, inkább már ma.

Néhányan elmerengtek a kivégzés módján és lehetőség szerinti kíméletlenségén. Voltak, akik édesanyánkat szidták, azt ajánlva, hogy leginkább az ő házába kellene menekülteket beköltöztetni. Voltak, akik a menekültek és a gyilkosságok, valamint mindenféle erőszak között egyenes és magától értetődő összefüggést találtak. S voltak, akik bennünket nemcsak hazaárulónak neveztek, hanem egyben azt javasolták, hogy repülővel, a „migránsokkal együtt”, minket is zsuppoljanak ki az országból, de tüstént. Végül, akadt olyan, aki arra biztatott bennünket, hogy orálisan elégítsük ki Ferenc pápát és Angela Merkelt kancellárt.

false

 

Fotó: Facebook/Bod Tamás

Mindennek az előzménye, hogy augusztus második hétfőjén az Együtt – országos akciója keretében – Békéscsabán is átragasztott hazug és gyűlöletkeltő óriásplakátokat, amelyek az október 2-i kvótanépszavazásra hívnak fel. Az átragasztós eseményt fényes nappal, a megyeszékhely belvárosában, forgalmas helyen, a sajtó jelenlétében tartottuk. A legnagyobb közösségi internetes portálon posztot írtunk az akcióról, amelyet több helyütt, így a Gyulai cenzúramentes csevegőben is megosztottunk. A fent idézett (eredetileg rengeteg helyesírási hibával írt) kommenteket innen emeltem át.
Olyan hozzászólás, amely a megértés, a humanitás, az emberiesség és a szolidaritás mellette tette le volna a voksot, egy sem akadt. Jóhiszeműen úgy vélem egyébként, hogy sokaknak ez a véleménye, de félelemből, lustaságból nem szóltak hozzá a történtekhez. Vagy egyetértettek velünk, de ezt nem tartották fontosnak közölni.
Amúgy nem lepett meg a hozzászólások iránya és stílustalansága, durvasága és kirekesztő volta. Pontos látlelet ez az ország egy részének egészen elképesztő mértékben eldurvult mentális állapotáról. A ránk halált és hazaárulást kiáltók között többen – természetesen – hamis profillal szóltak hozzá. Ám volt olyan is, aki vállalta önmagát.
Megjegyzendő, hogy Békéscsabán és Gyulán, Szarvason és Orosházán, Szeghalmon és Mezőkovácsházán nincs menekült és / vagy migráns. Így velük kapcsolatos valódi kérdés és probléma sem. A gyulai képviselő-testület előtt nemrég a helyi határőrizeti szerv beszámolt tavalyi munkájáról. 2015-ben – amikor a Fidesz-kormány szerint tombolt a migránsválság – mindössze 4-gyel több illegális határátlépő volt az itt őrzött 90 kilométeres magyar-román határszakaszon, mint 2014-ben; vagyis akkor, amikor ez a probléma hivatalosan még nem is létezett. Amúgy a tiltott határátlépők kétharmada románi, míg a fennmaradó része bolgár, török és magyar. Sehol egy szír, egy afgán, egy líbiai, egy iraki. Az átlag viharsarki emberre igaz a kétfarkúak plakátszlogenje, miszerint több ufót látott életében, mint menekültet. Persze, ahogyan az antiszemitizmushoz sem kellenek a zsidók, úgy a menekült-ellenességhez sem a menekültek. Csak hazug módon a veszélyérzet fenntartása szükséges, valamint a legaljasabb emberi ösztönökre és félelmekre építő kormány- és pártpropaganda. Erre pedig van szándék, erre van pénz.
Antihumánus, a szolidaritásról mit sem tudó emberek mindig, mindenhol voltak, vannak és lesznek. De hogy sok-sok történelmi tanulság ellenére, a kettő egymásra találjon a 21. században Magyarországán, ahhoz egy több mint felelőtlen, velejéig hazug kormány szükséges. Sajnos, ez adott. Innen nézve a Gyulai cenzúramentes csevegő” oldalán megjelent hozzászólásokon nincs mit csodálkozni. Mégsem vagyok elkeseredve: ilyen eszmékkel, ilyen propagandával, ilyen nézetekkel, ilyen emberekkel szemben jó – és kell – harcolni. Remélem, zavarunk. Remélem, továbbra is zavarok.
(A szerző korábban a Magyar Narancs munkatársa volt, jelenleg az Együtt gyulai önkormányzati képviselője.)

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”