Fel kell kötni bennünket – Reakciók egy plakátátragasztásos akció után

Publicisztika

És nem holnap, inkább már ma.

Néhányan elmerengtek a kivégzés módján és lehetőség szerinti kíméletlenségén. Voltak, akik édesanyánkat szidták, azt ajánlva, hogy leginkább az ő házába kellene menekülteket beköltöztetni. Voltak, akik a menekültek és a gyilkosságok, valamint mindenféle erőszak között egyenes és magától értetődő összefüggést találtak. S voltak, akik bennünket nemcsak hazaárulónak neveztek, hanem egyben azt javasolták, hogy repülővel, a „migránsokkal együtt”, minket is zsuppoljanak ki az országból, de tüstént. Végül, akadt olyan, aki arra biztatott bennünket, hogy orálisan elégítsük ki Ferenc pápát és Angela Merkelt kancellárt.

false

 

Fotó: Facebook/Bod Tamás

Mindennek az előzménye, hogy augusztus második hétfőjén az Együtt – országos akciója keretében – Békéscsabán is átragasztott hazug és gyűlöletkeltő óriásplakátokat, amelyek az október 2-i kvótanépszavazásra hívnak fel. Az átragasztós eseményt fényes nappal, a megyeszékhely belvárosában, forgalmas helyen, a sajtó jelenlétében tartottuk. A legnagyobb közösségi internetes portálon posztot írtunk az akcióról, amelyet több helyütt, így a Gyulai cenzúramentes csevegőben is megosztottunk. A fent idézett (eredetileg rengeteg helyesírási hibával írt) kommenteket innen emeltem át.
Olyan hozzászólás, amely a megértés, a humanitás, az emberiesség és a szolidaritás mellette tette le volna a voksot, egy sem akadt. Jóhiszeműen úgy vélem egyébként, hogy sokaknak ez a véleménye, de félelemből, lustaságból nem szóltak hozzá a történtekhez. Vagy egyetértettek velünk, de ezt nem tartották fontosnak közölni.
Amúgy nem lepett meg a hozzászólások iránya és stílustalansága, durvasága és kirekesztő volta. Pontos látlelet ez az ország egy részének egészen elképesztő mértékben eldurvult mentális állapotáról. A ránk halált és hazaárulást kiáltók között többen – természetesen – hamis profillal szóltak hozzá. Ám volt olyan is, aki vállalta önmagát.
Megjegyzendő, hogy Békéscsabán és Gyulán, Szarvason és Orosházán, Szeghalmon és Mezőkovácsházán nincs menekült és / vagy migráns. Így velük kapcsolatos valódi kérdés és probléma sem. A gyulai képviselő-testület előtt nemrég a helyi határőrizeti szerv beszámolt tavalyi munkájáról. 2015-ben – amikor a Fidesz-kormány szerint tombolt a migránsválság – mindössze 4-gyel több illegális határátlépő volt az itt őrzött 90 kilométeres magyar-román határszakaszon, mint 2014-ben; vagyis akkor, amikor ez a probléma hivatalosan még nem is létezett. Amúgy a tiltott határátlépők kétharmada románi, míg a fennmaradó része bolgár, török és magyar. Sehol egy szír, egy afgán, egy líbiai, egy iraki. Az átlag viharsarki emberre igaz a kétfarkúak plakátszlogenje, miszerint több ufót látott életében, mint menekültet. Persze, ahogyan az antiszemitizmushoz sem kellenek a zsidók, úgy a menekült-ellenességhez sem a menekültek. Csak hazug módon a veszélyérzet fenntartása szükséges, valamint a legaljasabb emberi ösztönökre és félelmekre építő kormány- és pártpropaganda. Erre pedig van szándék, erre van pénz.
Antihumánus, a szolidaritásról mit sem tudó emberek mindig, mindenhol voltak, vannak és lesznek. De hogy sok-sok történelmi tanulság ellenére, a kettő egymásra találjon a 21. században Magyarországán, ahhoz egy több mint felelőtlen, velejéig hazug kormány szükséges. Sajnos, ez adott. Innen nézve a Gyulai cenzúramentes csevegő” oldalán megjelent hozzászólásokon nincs mit csodálkozni. Mégsem vagyok elkeseredve: ilyen eszmékkel, ilyen propagandával, ilyen nézetekkel, ilyen emberekkel szemben jó – és kell – harcolni. Remélem, zavarunk. Remélem, továbbra is zavarok.
(A szerző korábban a Magyar Narancs munkatársa volt, jelenleg az Együtt gyulai önkormányzati képviselője.)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.