Filmfesztivál

  • 1999. január 21.

Publicisztika

Alighogy fordult a naptár, máris itt a fesztiválszezon. Még a filmgyártásban is.

Január 25-én a utahi Park Cityben kezdődik a világ független filmkészítőinek legjelentősebb találkozója, a Robert Redford nevét tovább aranyozó Sundance. Sajna, finoman szólva is csekély magyar részvétel néz ki itt, de sebaj. Két nappal a vége után indul a Magyar Filmszemle, kétségtelenül számottevő honi részvétel mellett. Ezt már a neve is mutatja. Aztán jön Berlin, és nincs megállás.

Csakhogy a magyar filmek igazi fesztiválját nálunk az elmúlt napokban rendezték. A ránk oly jellemző innovatív hajlandóságból fakadóan némi formabontó éllel. Ez egyszer ugyanis nem kész filmek, hanem a leendők körül áll a bál.

Legújabb fesztiválunk ugyanis a Nemeskürty listájával nyitott. A dús millenniumi léből öt filmet támogat a kormánybiztos, és ebből - dicsérendő visszafogottsággal - csak egy sajátot. Azt, amelyiket Koltay Gábornak írt a Koronáról. (Hogy a koronát ilyen jól váltják forintra, csak felületes megfigyelők tulajdonítják a szlovák kormányváltásnak, ők is inkább ittasan.) A döntés idején, mikor önműve szóba jött, az ősz író, pedagógus, filmművész, történész, irodalomtörténész tapintatosan mind kivonult. Legnagyobb, ám nyilván kellemes meglepetésére visszatértekor jó hírrel várta a kuratórium: István bátyám, belehúztál!

Ám van itt egy még nagyobb visszatérő is. A Kincsem, Csurkával nyergében. (Még szép, hogy a kincsem, most adom el másodszor.) Mellesleg a koros lovász ott van a díszes évforduló alkalmából támogatandó öt kortárs drámaíró közt ugyancsak. Na hiszen, a ló is több lábon áll.

A többi csak szépségflastrom. Bereményi Széchenyivel (tán kárpótlásul az ő rossz időpontban - épp az évforduló és Koltay hason gyürkőzése idején - esedékes Honfoglalás-mozijának egyre távolodó lehetőségéért). Jankovics Marcell Csodaszarvasával, már ha ideje engedi hivatali teendői mellett. Bár engedné!

De hogy jöjjön egy bal is, Mészáros Márta a Csodálatos mandarinnal. Persze e felhabzásból akár három jó film is kerekedhet. Szavunk sem lehet. Mégis olyan jellemző ez az egész. Egyet ide, még egyet, ezt meg nekik.

Lehet, hogy nekünk tényleg Csurka kell, meg az ő régről ismert forgatókönyve?

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.