Filmfesztivál

  • 1999. január 21.

Publicisztika

Alighogy fordult a naptár, máris itt a fesztiválszezon. Még a filmgyártásban is.

Január 25-én a utahi Park Cityben kezdődik a világ független filmkészítőinek legjelentősebb találkozója, a Robert Redford nevét tovább aranyozó Sundance. Sajna, finoman szólva is csekély magyar részvétel néz ki itt, de sebaj. Két nappal a vége után indul a Magyar Filmszemle, kétségtelenül számottevő honi részvétel mellett. Ezt már a neve is mutatja. Aztán jön Berlin, és nincs megállás.

Csakhogy a magyar filmek igazi fesztiválját nálunk az elmúlt napokban rendezték. A ránk oly jellemző innovatív hajlandóságból fakadóan némi formabontó éllel. Ez egyszer ugyanis nem kész filmek, hanem a leendők körül áll a bál.

Legújabb fesztiválunk ugyanis a Nemeskürty listájával nyitott. A dús millenniumi léből öt filmet támogat a kormánybiztos, és ebből - dicsérendő visszafogottsággal - csak egy sajátot. Azt, amelyiket Koltay Gábornak írt a Koronáról. (Hogy a koronát ilyen jól váltják forintra, csak felületes megfigyelők tulajdonítják a szlovák kormányváltásnak, ők is inkább ittasan.) A döntés idején, mikor önműve szóba jött, az ősz író, pedagógus, filmművész, történész, irodalomtörténész tapintatosan mind kivonult. Legnagyobb, ám nyilván kellemes meglepetésére visszatértekor jó hírrel várta a kuratórium: István bátyám, belehúztál!

Ám van itt egy még nagyobb visszatérő is. A Kincsem, Csurkával nyergében. (Még szép, hogy a kincsem, most adom el másodszor.) Mellesleg a koros lovász ott van a díszes évforduló alkalmából támogatandó öt kortárs drámaíró közt ugyancsak. Na hiszen, a ló is több lábon áll.

A többi csak szépségflastrom. Bereményi Széchenyivel (tán kárpótlásul az ő rossz időpontban - épp az évforduló és Koltay hason gyürkőzése idején - esedékes Honfoglalás-mozijának egyre távolodó lehetőségéért). Jankovics Marcell Csodaszarvasával, már ha ideje engedi hivatali teendői mellett. Bár engedné!

De hogy jöjjön egy bal is, Mészáros Márta a Csodálatos mandarinnal. Persze e felhabzásból akár három jó film is kerekedhet. Szavunk sem lehet. Mégis olyan jellemző ez az egész. Egyet ide, még egyet, ezt meg nekik.

Lehet, hogy nekünk tényleg Csurka kell, meg az ő régről ismert forgatókönyve?

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.