Filmfesztivál

  • 1999. január 21.

Publicisztika

Alighogy fordult a naptár, máris itt a fesztiválszezon. Még a filmgyártásban is.

Január 25-én a utahi Park Cityben kezdődik a világ független filmkészítőinek legjelentősebb találkozója, a Robert Redford nevét tovább aranyozó Sundance. Sajna, finoman szólva is csekély magyar részvétel néz ki itt, de sebaj. Két nappal a vége után indul a Magyar Filmszemle, kétségtelenül számottevő honi részvétel mellett. Ezt már a neve is mutatja. Aztán jön Berlin, és nincs megállás.

Csakhogy a magyar filmek igazi fesztiválját nálunk az elmúlt napokban rendezték. A ránk oly jellemző innovatív hajlandóságból fakadóan némi formabontó éllel. Ez egyszer ugyanis nem kész filmek, hanem a leendők körül áll a bál.

Legújabb fesztiválunk ugyanis a Nemeskürty listájával nyitott. A dús millenniumi léből öt filmet támogat a kormánybiztos, és ebből - dicsérendő visszafogottsággal - csak egy sajátot. Azt, amelyiket Koltay Gábornak írt a Koronáról. (Hogy a koronát ilyen jól váltják forintra, csak felületes megfigyelők tulajdonítják a szlovák kormányváltásnak, ők is inkább ittasan.) A döntés idején, mikor önműve szóba jött, az ősz író, pedagógus, filmművész, történész, irodalomtörténész tapintatosan mind kivonult. Legnagyobb, ám nyilván kellemes meglepetésére visszatértekor jó hírrel várta a kuratórium: István bátyám, belehúztál!

Ám van itt egy még nagyobb visszatérő is. A Kincsem, Csurkával nyergében. (Még szép, hogy a kincsem, most adom el másodszor.) Mellesleg a koros lovász ott van a díszes évforduló alkalmából támogatandó öt kortárs drámaíró közt ugyancsak. Na hiszen, a ló is több lábon áll.

A többi csak szépségflastrom. Bereményi Széchenyivel (tán kárpótlásul az ő rossz időpontban - épp az évforduló és Koltay hason gyürkőzése idején - esedékes Honfoglalás-mozijának egyre távolodó lehetőségéért). Jankovics Marcell Csodaszarvasával, már ha ideje engedi hivatali teendői mellett. Bár engedné!

De hogy jöjjön egy bal is, Mészáros Márta a Csodálatos mandarinnal. Persze e felhabzásból akár három jó film is kerekedhet. Szavunk sem lehet. Mégis olyan jellemző ez az egész. Egyet ide, még egyet, ezt meg nekik.

Lehet, hogy nekünk tényleg Csurka kell, meg az ő régről ismert forgatókönyve?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.