Filmfesztivál

  • 1999. január 21.

Publicisztika

Alighogy fordult a naptár, máris itt a fesztiválszezon. Még a filmgyártásban is.

Január 25-én a utahi Park Cityben kezdődik a világ független filmkészítőinek legjelentősebb találkozója, a Robert Redford nevét tovább aranyozó Sundance. Sajna, finoman szólva is csekély magyar részvétel néz ki itt, de sebaj. Két nappal a vége után indul a Magyar Filmszemle, kétségtelenül számottevő honi részvétel mellett. Ezt már a neve is mutatja. Aztán jön Berlin, és nincs megállás.

Csakhogy a magyar filmek igazi fesztiválját nálunk az elmúlt napokban rendezték. A ránk oly jellemző innovatív hajlandóságból fakadóan némi formabontó éllel. Ez egyszer ugyanis nem kész filmek, hanem a leendők körül áll a bál.

Legújabb fesztiválunk ugyanis a Nemeskürty listájával nyitott. A dús millenniumi léből öt filmet támogat a kormánybiztos, és ebből - dicsérendő visszafogottsággal - csak egy sajátot. Azt, amelyiket Koltay Gábornak írt a Koronáról. (Hogy a koronát ilyen jól váltják forintra, csak felületes megfigyelők tulajdonítják a szlovák kormányváltásnak, ők is inkább ittasan.) A döntés idején, mikor önműve szóba jött, az ősz író, pedagógus, filmművész, történész, irodalomtörténész tapintatosan mind kivonult. Legnagyobb, ám nyilván kellemes meglepetésére visszatértekor jó hírrel várta a kuratórium: István bátyám, belehúztál!

Ám van itt egy még nagyobb visszatérő is. A Kincsem, Csurkával nyergében. (Még szép, hogy a kincsem, most adom el másodszor.) Mellesleg a koros lovász ott van a díszes évforduló alkalmából támogatandó öt kortárs drámaíró közt ugyancsak. Na hiszen, a ló is több lábon áll.

A többi csak szépségflastrom. Bereményi Széchenyivel (tán kárpótlásul az ő rossz időpontban - épp az évforduló és Koltay hason gyürkőzése idején - esedékes Honfoglalás-mozijának egyre távolodó lehetőségéért). Jankovics Marcell Csodaszarvasával, már ha ideje engedi hivatali teendői mellett. Bár engedné!

De hogy jöjjön egy bal is, Mészáros Márta a Csodálatos mandarinnal. Persze e felhabzásból akár három jó film is kerekedhet. Szavunk sem lehet. Mégis olyan jellemző ez az egész. Egyet ide, még egyet, ezt meg nekik.

Lehet, hogy nekünk tényleg Csurka kell, meg az ő régről ismert forgatókönyve?

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.