A költő távozása

publikálva
1999/3. (01. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ennek talán még akkora jelentősége se lenne, mint az előző verziónak.

Lehet, hogy Lezsáknak annyi.

Nem mintha ennek túl nagy jelentősége lenne.

Lehet, hogy Lezsáknak mégsem annyi.

Ennek talán még akkora jelentősége se lenne, mint az előző verziónak.

Lezsákot az MDF hét végi elnökválasztásán valószínűleg meg fogja verni a Boross által támogatott Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony meg a pártnak az a szárnya, amelyik elvégzendő kormányzati feladatokban, apparátusi munkában és minisztériumi állásokban gondolkodik elsősorban, nemzetmentésben csak hobbiszinten. A Fidesz legnagyobb örömére, nyilván. Lezsákkal, lássuk be, nehéz bármit kezdeni. Mi is csak vakarnánk a fejünket. Olyan hülyeséget például, mint Sándor tavaly október 23-án a bevásárlóközpontok és a szovjet tankok nembéli rokonságáról, a kisgazdákkal súlyosbított kormánypártok közül sem bírt mondani talán senki, pedig istenuccse, igyekeztek. És Lezsákban az a szép, hogy érdek nélkül ilyen. Nem körmönfont, jól felépített rágalmazásokban utazik, nem tesz képtelen, ám hihetőnek hangzó ígéreteket sem, nem hazudik kifinomultan, tisztességesen, szavazatszerzési célokból például. Sőt. Elég egy mosoly, egy hasonlat, és a szavazó máris a pokolba kívánja azt, aki a képviseleti demokráciát kitalálta. Lezsák javíthatatlanul költő maradt, aki a szép szót önmagáért szereti. Nem véletlen, hogy soha semmilyen kormányzati apparátusi munkát nem vállalt, még egy nyamvadt kultuszminiszterséget sem. Viszont pártja az ő elnökösködése alatt először majdnem a nullára írta le magát, de csak hogy Lezsák még aztán azt a majdnem nullát is kettévágja. Most -amint azt Székelyhidi Ágoston, az MDF frissen megválasztott választmányi elnöke elmondta - maximum az mentheti meg, ha a Lakitelek alatt fortyogó termálvízkészletet kiaknázzák, és a Népfőiskola úszómester- és strandbelépőjegyszedő-tagozatot indít. E felvirágzás előtt álló gazdasági vállalkozás révén Lezsák alapítványa potom 150-200 év alatt visszafizethetné azt a jelentéktelen, két-háromszáz milliós kölcsönt, amit annak idején a Postabanktól nyalt fel, utólag visszagondolva, kissé túl lelkesen. (Sőt Lakitelek alatt még Attila király kincsét is megtalálhatják.) A postabankos juttatásokról egyébként sok pletyka járta már az előző kormány idején is, svarc auf vájsz azonban csak a mostani alatt derültek ki róla a részletek. Pedig ebben a mostani kormányban mintha benne lenne az MDF is. Valószínűleg épp ez lehetett a baj. Azt még nagy demokratikus felbuzdulásunkban sem szívesen feltételeznénk, hogy a kölcsönről szóló információk a kormány vagy a kormányfő akarata ellenére és tudta nélkül szivárogtak ki. Inkább úgy lehetett, hogy a fideszes fiúk feldobták Sándort, és most nézik, mikor puffan szegény a betonon.

A maximum, ami történhet, hogy az MDF megint megfeleződik. És aztán mindkét fél észrevétlenül oldódna fel, az egyik a Fideszben, a másik meg az enyészetben.

Hát akkora baj lenne az?

publikálva
1999/3. (01. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk