A költő távozása

  • 1999. január 21.

Publicisztika

Ennek talán még akkora jelentősége se lenne, mint az előző verziónak.

Lehet, hogy Lezsáknak annyi.

Nem mintha ennek túl nagy jelentősége lenne.

Lehet, hogy Lezsáknak mégsem annyi.

Ennek talán még akkora jelentősége se lenne, mint az előző verziónak.

Lezsákot az MDF hét végi elnökválasztásán valószínűleg meg fogja verni a Boross által támogatott Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony meg a pártnak az a szárnya, amelyik elvégzendő kormányzati feladatokban, apparátusi munkában és minisztériumi állásokban gondolkodik elsősorban, nemzetmentésben csak hobbiszinten. A Fidesz legnagyobb örömére, nyilván. Lezsákkal, lássuk be, nehéz bármit kezdeni. Mi is csak vakarnánk a fejünket. Olyan hülyeséget például, mint Sándor tavaly október 23-án a bevásárlóközpontok és a szovjet tankok nembéli rokonságáról, a kisgazdákkal súlyosbított kormánypártok közül sem bírt mondani talán senki, pedig istenuccse, igyekeztek. És Lezsákban az a szép, hogy érdek nélkül ilyen. Nem körmönfont, jól felépített rágalmazásokban utazik, nem tesz képtelen, ám hihetőnek hangzó ígéreteket sem, nem hazudik kifinomultan, tisztességesen, szavazatszerzési célokból például. Sőt. Elég egy mosoly, egy hasonlat, és a szavazó máris a pokolba kívánja azt, aki a képviseleti demokráciát kitalálta. Lezsák javíthatatlanul költő maradt, aki a szép szót önmagáért szereti. Nem véletlen, hogy soha semmilyen kormányzati apparátusi munkát nem vállalt, még egy nyamvadt kultuszminiszterséget sem. Viszont pártja az ő elnökösködése alatt először majdnem a nullára írta le magát, de csak hogy Lezsák még aztán azt a majdnem nullát is kettévágja. Most -amint azt Székelyhidi Ágoston, az MDF frissen megválasztott választmányi elnöke elmondta - maximum az mentheti meg, ha a Lakitelek alatt fortyogó termálvízkészletet kiaknázzák, és a Népfőiskola úszómester- és strandbelépőjegyszedő-tagozatot indít. E felvirágzás előtt álló gazdasági vállalkozás révén Lezsák alapítványa potom 150-200 év alatt visszafizethetné azt a jelentéktelen, két-háromszáz milliós kölcsönt, amit annak idején a Postabanktól nyalt fel, utólag visszagondolva, kissé túl lelkesen. (Sőt Lakitelek alatt még Attila király kincsét is megtalálhatják.) A postabankos juttatásokról egyébként sok pletyka járta már az előző kormány idején is, svarc auf vájsz azonban csak a mostani alatt derültek ki róla a részletek. Pedig ebben a mostani kormányban mintha benne lenne az MDF is. Valószínűleg épp ez lehetett a baj. Azt még nagy demokratikus felbuzdulásunkban sem szívesen feltételeznénk, hogy a kölcsönről szóló információk a kormány vagy a kormányfő akarata ellenére és tudta nélkül szivárogtak ki. Inkább úgy lehetett, hogy a fideszes fiúk feldobták Sándort, és most nézik, mikor puffan szegény a betonon.

A maximum, ami történhet, hogy az MDF megint megfeleződik. És aztán mindkét fél észrevétlenül oldódna fel, az egyik a Fideszben, a másik meg az enyészetben.

Hát akkora baj lenne az?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.