Haskó László: Politikai pályára adták a fejüket, sajnos semmire sem vitték

  • Haskó László
  • 2018. május 7.

Publicisztika

A parlamenti pártokból aligha lesz egyesült ellenzék. És a Házon kívüli mozgalmakból?

Európa újjászületésének napján összeül a harmadik fideszes országgyűlés. Minden úgy fog majd kinézni, mintha minden rendben volna. Miközben – mindannyian tudjuk – semmi sincs rendben. Hamis az Alaptörvény, mert éppen hogy alaptalan – tudjuk, hogy egypárti. Hamis a képviselőház, mert a szavazókorú lakosság kétharmadát nem képviseli benne senki. És akkor még nem beszéltünk a tisztségviselők emberi és szakmai minőségéről, meg az egykori kordonbontók kordonjáról.

Kell viszont beszélnünk a bejutott ellenzéki pártokról. Ők vajon képviselnek-e valakiket, vagy legalább valamit?

Sajnos ők sem valódiak. Viselkedésük és nyilatkozataik arra utalnak, hogy hibát hibára halmoznak továbbra is. A kérdés persze az, tehetnének-e mást? Már aligha. Természetesen az egyetlen demokratikus lépéstől eltekintve, amitől viszont tartózkodnak. Attól, hogy lemondanának mandátumukról.

A politikai képességek teljes hiányát bizonyítja az az okoskodás, miszerint a kivonulásnak csak akkor volna értelme, ha minden ellenzéki úgy tenne.

Nos, nem így van. Egyetlen kilépés is jelzés. Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt jósolom, hogy a parlamenti ellenzéknek – kivéve a Jobbikot – nincs jövője. A szélsőjobboldali pártnak van tömegbázisa és nem demokrata: örök életre vannak ítélve. Ők minden erkölcsi aggály nélkül lehetnek kinn és benn egyszerre. A magukat demokratáknak tartók esetében ez maga a hitelességvesztés. Nincsenek könnyű helyzetben. Politikai pályára adták a fejüket, sajnos semmire sem vitték, Gyurcsányon kívül alig van valaki közöttük, aki – jövedelem híján – visszatérhet a civil világba. A parlamenti pártokból tehát aligha lesz „egyesült” ellenzék. És a T. Házon kívüli mozgalomból? Éppen lehetne, de erre már nincs idő.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Tételezzük föl, hogy párttá alakulnak, kialakul mögöttük egy széles tömegbázis. És nem egymással veszekszenek. (Ez alighanem utópia.) Egy párt célja csak a választási győzelem lehet, választás pedig, ha egyáltalán lesz, legközelebb 2022-re várható. És a törvény marad. Szóval, ha az egyesülés kibírja addig, ami szinte kizárt, akkor ugyanekkora vereséget fog szenvedni, mint a mostaniak, most. És addig mi lesz? Nem nehéz kitalálni: Fidesz plusz Kásler doktorral.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.