A kistelepüléseken lényegében nyílt szavazás volt, Orbánék csak ott és csak így nyertek

  • Haskó László
  • 2018. május 11.

Publicisztika

Vidéken kiépült a mindennapi függőség uralma.

A jelenlegi vezető kormánypárt, amikor a múlt század 90-es éveinek közepe táján liberálisból álkonzervatívba fordult, beállt azon politikai erők sorába, amelyek éles különbséget tesznek magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Az idegenszívűzéstől a sorosozásig (vagy migránsozásig) érő retorika mentegethetetlen, a bűnös, irracionális nacionalizmus kettéhasította az országot. Minden külső és országon belüli konfliktusforrást fölébresztett, a tragikus múlt minden rettenetének árnyát borítja újból hazánkra. Még a szavaknál tartunk, azonban előbb vagy utóbb lesüllyedünk a tettekig. A választási eredményekből tudjuk, hogy a budapestiek túlnyomó többsége nem érzi magáénak az orbáni harcmodort. Nemhogy követni nem akarja a vidék vezérét, az együttműködést is föl akarja mondani vele.

Sokezres tüntetések vannak.

Gondolkodjunk el azon (az igaz) fölmérési adaton, amely szerint Orbánra a kevéssé iskolázottak közül szavaztak jóval többen. Sajnálatosan itthon ez földrajzi megoszlást is mutat. Városokban – a dolog természetéből adódóan – sokkal több az egyetemhez-főiskolához kötött munkakör, mint falun – ebben nincs semmi rossz. Az viszont nem jó, hogy Orbán megveti (és világi bűnökkel – elsősorban liberalizmussal – terhesnek tartja) a fővárost. Legszívesebben áthelyezné birodalmi székhelyét olyan helyre, ahol otthon érzi magát. De nem teheti, mert óriási, alighanem végzetes tekintélyveszteséggel járna. Ezért formálja erőszakosan saját képére Budát és Pestet. Nem sikertelenül. Lásd Kossuth tér, Városliget, Semmelweis utca, budai Vár, Római-part, Soroksári út, Üllői út, Népliget, és sorolhatnánk tovább. Ám ez csak a bemelegítés!

Az igazi cél az olimpia! Számára ez a kultúra csúcsa és az igazi nagy üzlet. Ehhez sajnálatos módon nélkülözhetetlen Budapest (tönkretétele). Viszont útban vannak a pesti polgárok.

Ne essünk viszont abba a tévedésbe, hogy a kevésbé iskolázottak buták és haszontalanok. Ne higgyük, hogy azért szavazott „a vidék” Orbánra, mert erkölcsben és politikában tájékozatlan. Más oka van annak: Orbán valódi politikai gaztettet hajtott végre: visszaépítette a feudalizmust. Hűbérurakkal, kasznárokkal, zsellérekkel. Vidéken kiépült a mindennapi függőség uralma. A kistelepüléseken lényegében nyílt szavazás volt, Orbánék csak ott és csak így nyertek. Most Budapest tüntet az igazáért. Vidékről is, aki teheti, követi a fővárosiakat.

Képünk csak illusztráció!

Képünk csak illusztráció!

Fotó: MTI

De nem tudjuk, hogy mi a tüntetések konkrét célja.

Különösen furcsa, hogy az Orbán elleni eddigi legsikeresebb akcióval, az olimpiaellenes népszavazási kezdeményezéssel identitást szerző mozgalomból lett párt aktuálisan elővett projektje (az ország kettéhasadása ellen) az új narodnyik mozgalom. Szorgalmas vidékjárás, szívós agitáció. És akkor majd észhez térnek, és rohannak belépni a téeszbe. Pardon, ez régebben történt, de az sem vált be. És a Medgyessy-féle „árokbetemetés” sem. A perifériának kevés az agitáció. Orbán tudja ezt: ő Budapest romjaival fogja betemetni az árkot. Vagyis a fővárost is vissza akarja juttatni a feudalizmusba. De ez nem sikerülhet.

Hacsak úgynevezett ellenzéki pártjaink nem segítenek be neki.

A levitézlett párthölgyek és párturak már készülnek az időközi polgármester-választásokra, meg a jövő évi két rendesre. Ők biztosak benne, hogy lesz választás, ami nincs előre lefuttatva?

Sokan próbálják megállapítani, hol húzódik az ország törésvonala? Jobb és bal között? Most nem. Budapest nem akar Orbánisztán fővárosa lenni. És ezt csak egy azonnali budapesti népszavazás kikényszerítésével lehet elérni. Miről szóljon ez a népszavazás? Véglegesen ki kell venni Orbán kezéből a budapesti olimpia rendezésének lehetőségét, egyúttal visszaszerezve a főváros önkormányzását.

Egy szabad Budapest lehet a követhető példa, a vidék „felzárkózik”, az árok betemetődik, az ország nem hasad tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.