Az Országgyűlés kétharmados kormánypárti többsége hétfőn elfogadta azokat a törvényjavaslatokat, amelyek alapján az adóhivatal 14 hónapig nem utalja tovább a címzetteknek az egyéni magánnyugdíj-pénztári befizetéseket, illetve amelyek (újra) lehetővé teszik a pénztártagoknak, hogy visszatérhessenek az állami nyugdíjrendszerbe. Ismét úgy született egy nagy horderejű döntés, hogy a részletekről - a kompenzálás, az értékállóság, a kötvénypiaci hatások kezelésének mikéntjéről - semmit nem tudni.
A cél viszont világos: első körben a körülbelül 400 milliárdnyi egyéni befizetés átirányítása a központi költségvetésbe. (Pro forma ugyan a Nyugdíjbiztosítási Alapba kerülnek ezek a pénzek, de hát végső soron mégiscsak a folyó költségvetés tehermentesítése ez, hiszen az államnak ennyivel kevesebbet kell betenni az állami alapba.) A második körben az állampolgárok egyéni számláit gyarapító eddigi befizetések (összességében körülbelül 3000 milliárd forint) minél nagyobb részének megszerzése a feladat. Mégpedig a hétfőn elfogadott törvények és a mind jobban felpörgő magánnyugdíjpénztár-ellenes propaganda segítségével, amiktől az Orbán-kormány azt reméli, hogy hatásukra tömegével lépnek át vagy vissza a pénztártagok az állami nyugdíjrendszerbe.
A nyugdíjrendszer második pillérének tönkretételére irányuló szándékot éppen az a sunyiság és a tényeket a szimpla hazudozással elegyítő handabandázás teszi nyilvánvalóvá, ahogyan és amivel a megtakarítások elvételét igazolni igyekszik a kormány - kezdve azzal, hogy Orbán először nem is merte világosan közölni, mit akar valójában. (A kormányfő mondatai ugyanis azt sugallták, hogy az állami költségvetésből utalnak át havi 30 milliárdot a pénztáraknak.)
Tény, hogy a pénztárak magas költséggel dolgoztak, tény, hogy összességében kisebb hozamot produkáltak, mint más országok hasonló szervezetei. De az is tény, hogy mindennek a hiányos vagy rossz szabályozás is oka volt, és hogy befizetéseink értéke legalább inflációkövető volt. Tény, hogy a pénztárak forgatják a tagok befizetéseit - hiszen mi másból tudnák gyarapítani a rájuk bízott pénzeket -, de az is tény, hogy nem "eltőzsdézik", mint azt a fideszes vád tételezi, hanem a nagyobb részét hazai papírokba, például államkötvényekbe fektetik be. Tény, hogy a jelenlegi törvényi keretek között a magánpénztári befizetéseinkért senki nem szavatol - ám az is tény, hogy ez elsősorban a törvényalkotó sara, hiszen egy olyan struktúrában, amelyben minden befizető a befizetései arányában tulajdonos (mint jelenleg), átláthatatlanok a felelősségi viszonyok. És az is tény, hogy az ezt rendezni óhajtó törvényjavaslatot - amelynek nyomán a pénztáraknak a mögöttük álló biztosítók, bankok valódi tulajdonosai lehettek volna - a Fidesz és a vele akkor még szövetséges köztársasági elnök fúrta meg egy hihetetlenül primitív hecckampány után ("magánosítják a magánnyugdíjpénztárakat!"). (A Bajnai-kormány előterjesztése például előírta volna a megfelelő tartalékképzési kötelezettséget.)
A vegyes rendszer hajdani bevezetésének legfőbb oka az volt, hogy a társadalom elöregedése miatt néhány évtized múlva bizton jelentkező nyugdíj-kifizetési anomália (kevés aktívnak kell sok inaktívat eltartani) kezelésére minél előbb kezdjünk fölkészülni. A rendszer működése - a fentebb jelzett törvényalkotói hiányosságok és az ezekből adódó "lehetőségeket" olykor maximálisan megragadó pénztárak miatt - messze volt az optimálistól. De ezen a szabályok csiszolásával és esetenkénti szigorításával jó eséllyel lehetett volna javítani. A pénztárakba befizetett egyéni tagdíjak sorsa világosan nyomon követhető a saját nyugdíjszámlával rendelkező pénztártag számára - ehelyett most minden megy a nagy közösbe (persze, lesz svéd modell, nyilván), hogy részben a magánnyugdíj-befizetésekből finanszírozzák majd azt a gazdaságpolitikát, ami az eddig látottak alapján ugyanolyan átgondolatlan, mint a kormány nyugdíjpénztár-ellenes javaslatai.A szocialista(-szabaddemokrata) kormányok úgy próbáltak talpon maradni, hogy külső hitelből finanszírozták osztogató politikájukat. Az Orbán-kormány fő jelszava a gazdasági szabadságharc, az "önrendelkezés" visszaállítása, amit a bankokra, kereskedelmi láncokra, telekom és energetikai cégekre kivetett válságadón kívül a hárommilliónál is több pénztártagra a fentiek szerint kivetett különadóból igyekszik megvalósítani. Ám ugyanúgy hatékonytalanul és ugyanúgy a jövő terhére fogja fölhasználni az irdatlan összegeket, mint elődei.
