Az MSZP-s képviselők, a jobb érzésűek - akik létezésüket még nemigen verték nagydobra - meg a hülyébbje (akik két év alatt sem férkőztek a tűzhöz), most feltehetőleg be vannak tojva. Mert lehet, hogy Hornnak van igaza, és jövőre annyira jó lesz, hogy a magyarok megbocsátanak nekik mindent, és valami egészen elképesztő kombináció segítségével be tudják smúzolni magukat egy új kormányba (Szekeres Imre beszélt a minap meleg hangon a Fideszről, e derék liberális pártról). De mi van, ha mégsem? Ha nem lesz növekedés, tovább esnek a reálbérek és emelkednek az árak? Másfél év múlva mennyit ér majd Horn közismert tüzépes öltönye? Ugyanúgy fogja-e szeretni a mondott ruhadarabot a magyar akkor is, mint eddig? Miután kiderült, hogy a miniszterelnök azt legszívesebben új villájában hordja vagy Telkiben, az új káderdűlőn, barátok között? Megannyi borzalmas kétely szorítja e kis létszámú progresszív partizán gyomorszáját. Mert ha legalább nem Horn diktálná még mindig a tempót! De ő diktálja! Legalábbis a látszat szerint.
Pedig az, hogy Horn kormányképes erő marad-e a következő választásokig, leginkább még rajtuk múlik. Kevésbé múlik a koalíciós partneren: az SZDSZ két lépésben akár mattot kaphat, például úgy, hogy Kuncze Gábor belügyminiszternek a kormányfő kiteszi a szűrét. Vannak olyan emberek, akik bármit hazudhatnak, úgyis mindenki elhiszi, másoknak meg még azt sem, ha csak birka módjára néznek. Kuncze minisztériumában meg a rendőrségen furcsa dolgok történnek. Alig múlik el nap anélkül, hogy a rendőrség ne követne el valami méretes faszságot. Elszakad a géppisztoly szíja, és hasba lőnek valakit, aki állítólag robbantani akart; Budapesten már csak bombabiztos óvóhelyeken tanácsos leittasodni; rendőrök kurvákat futtatnak, hamis tanúzásra buzdítanak és a többi. Ráadásul bandaháború van (ez az a történet, amit az átlag magyar mozinéző a legkönnyebben megért). Ezért - ki más, no persze - a belügyminiszter a sáros. Akit a tetejébe le is fényképeztek a később sajnálatos módon elhalálozott vállalkozó társaságában - aki éppen nagyobb összegért futball-labdát vett rendőrárvákat segítendő -, amely vállalkozóról éber rendőrségünk azóta kiderítette, hogy maffiózó volt. Egy ilyen fotó (és még ki tudja, hány hasonló adu ász van megfelelő kezekben) bőven elég ahhoz, hogy bármely politikust ki lehessen csinálni, természetesen a köztisztviselői felelősség nagyobb dicsőségére. Demokrácia van, takarodjá´, maffiózó. De Kunczét még kirúgni sem kell, jobb az, ha elő lehet venni, ez van, fiúk, én is látom, ti is látjátok, de hát a koalíció... És különben is: a koalíció csúszása nem ugyanazt jelenti a két párt számára. Mínusz három százalék esetén az MSZP még mindig húsz százalék körül lesz, az SZDSZ meg kiszorul a parlamentből.
Minden, ami ezen túl kezdődik, túl bonyolult a népnek. Például az, hogy miért is fizethetnek gyanús egzisztenciák pénzeket egy, a rendőrséghez közeli alapítvány számlájára, és hogy mit kapnak ezért, és hogy ki van benne ebben az alapítványban, benne van-e például Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány, akit még az MDF-kormány tett azzá, akivé, és akit annak idején épp Kuncze próbált meg kiakolbólítani onnan, ahol azóta is köszöni, jól van (Hornnak köszöni). Vagy az, hogy most mi is van ezzel a nyolcszázmillióval, lopott abból mindenki, vagy nem? És itt a kisebbik kormánypárt is sáros lett, mint a pocsolya szélén álló, kire ráfreccsent az ártány mozgása által felvert szenny.
Elképzelhető persze egy másik forgatókönyv is, talán. A Nagy Kormánypárt Nagy Pénztárnoka - fiatal ember lévén - hetekkel ezelőtt hisztérikusan reagált, hogy majd beperli az összes orgánumot, mely leírta az ő nevét az Ügy kapcsán. Teheti, elődje olyan pártalkotmányt fabrikáltatott, hogy fölötte csak az Isten meg a Kongresszus áll. Hírlik, hogy a legfőbb ügyész fontolgatja a Nagy Pénztárnok mentelmi jogának felfüggesztését, szocialista státusférfiak futkozhatnak emiatt a budapesti ügyészhez, akinek pro forma indítványoznia kell ezt az eljárást, a budapesti perzekútor pedig hallja a szocialista szirénéneket. Mert ha a Nagy Pénztárnok bármi sara kiderülne, akkor bizony rendkívüli pártkongresszust kellene összehívni, az meg rendkívülien bizonytalan dolog, ott megkérdőjeleződhetődik a Pártelnök (aki miniszterelnök is) funkciója, politikája, egész eddigi műve. Ez a mű pedig kétes értékű: az MDF amatőr politikusokból lett hatalmi dilettánsai után voltak benne szakszerű elemek, de a korrupciót ő tette politikai rendszerré Magyarországon. Ami nem ritka a világtörténelemben, Hornt sem csak Kádár János meghosszabbításaként, de magyar Giulio Andreottiként is tisztelhetjük. Azzal a különbséggel, hogy az ő rendszere remélhetően nem bő harminc évig fog tartani itten, hanem minél előbb vége szakad, hogy tisztulhasson a közélet: Horn Gyulának mennie kell!
